This is me (Baekyeol ff.) [BEFEJEZETT]

> 1. fejezet <

Reggel fáradtan ülök fel az ágyban, ahogy meghallom Chanyeol ébresztőjének hangját. Minden reggel erre ébred, hogy időben elindulhasson dolgozni, én pedig, mint jó társ, kelek vele. Még fél év után is viszonylag nehéz megszoknom ezt a rikácsolást, bár az rosszabb, mikor megkérem, hogy mosogasson el ő.

- Kelj - ütök rá a hátára finoman, de csak morogva átfordul a másik oldalára.

Kikászálódom az ágyból, hogy elindulhassak felöltözni, s ténylegesen megkezdődjön a mai nap. Kiválasztok pár ruhát találomra, majd magamhoz veszem őket, s elindulok zuhanyozni, ahogy minden reggel.

A viszonylag rövid idő alatt, mit a kabinban töltöttem, talán Chanyeol is kitalált a szobából, ugyanis a folyosón található parketta recseg, ha rálépnek. Számtalanszor mondtam már neki, hogy hívja fel a haverját, aki elvileg ingyen kicseréli, de hát neki lehet beszélni...

Felveszem a behozott ruhákat, megdörzsölöm a szemeimet, s kisétálok a konyhába, hol Chan már a bárszéken ül, miközben a fejét a pultra dönti, a szemei pedig le vannak hunyva.

Gyorsan lefőzök egy adag kávét, amit aztán elé is teszek, hogy megmentsem az életét a mai napi fáradtságától. Minden reggelt kávé ivással kezd, mintha valami létfontosságú elem lenne az életében. Hiába tartottam több ezer kiselőadást neki, hogy a koffein nem olyan egészséges, igyon inkább teát, de makacs, és görcsösen ragaszkodik hozzá.

- Idd meg, addig kivasalom az inged. Melyiket veszed? - kezdek el kotorászni a hűtőben, valami reggelit, vagy maradék ételt keresve - azért én se haljak éhen -, miközben próbálok informálódni a dolgomról, mi szintén a "reggeli teendők" listámon szerepel.

- A kéket - motyogja fáradtan a hátam mögül, én pedig szemöldök ráncolva fordulok felé, s csukom be a hűtőt.

- Melyik kéket, Chan? Legalább öt darab van!

- A kockásat - kortyol bele a kávéba, miután elégedetten haladok el mellette.

Szereti húzni az agyamat ilyen apróságokkal, pedig nem vagyok egy türelmes ember, s ezt ő is jól tudja. Imádja, ha egy picit is morgolódom miatta, de még nem ordibált egyikünk se, szóval egy egyenlőre egy hatalmas piros pont.

A vasalódeszkát kinyitva, fel is dobom rá a kért inget, és a már közben felmelegedett vasalóval elkezdem kisimítani az anyag felületét. Igazság szerint, én nem igazán szeretek vasalni, mert félek, hogy leégetem a ruhákat, ezért mindig százszázalékos figyelmet fordítok rá.

Miután szép sima lett, egy vállfára akasztom, mit a szekrény fogójára teszek, hogy ne gyűrődjön addig össze, amíg fel nem veszi. Fogalmam sincs melyik öltönyét veszi fel, bár most ahogy hallom éppen fogat mos, szóval hamarosan ezt is megtudom.

A konyhába sétálok ismét, ahol elmosom a bögrét, és amíg Chanyeol öltözködik, addig csomagolok neki a tegnapi ételből, mert olyan nincs, hogy nem eszik egész nap, ahogy meg én ismerem, csomagolt kaja nélkül, csak a munkára koncentrálna, s a hasára nem. Kijárni az épületből munka időben nemigen szokott, ha venne is ételt, az látnám, mert közös bankszámlánk van.

- Mit kapok ma? - lép mellém, némán kérve, hogyha már idejött, akkor kössem be a nyakkendőjét. - Remélem valami finomat.

Leteszem a pálcikákat, mik éppen a kezemben vannak, s megtörlöm a mancsomat, hogy tiszta kézzel nyúljak a maszatmentes ruháihoz. Gyorsan bekötöm, azért figyelve arra, hogy jól nézzen ki, ne csak összecsapjam.

- A tegnapi Gamjatang-ot dobozoltam be, a tatyódba beletettem a hordozható tűzhelyet, szóval nem hidegen fogod enni. Raktam eldobható pálcikát és rongyot is, amit a ruhádra tehetsz, mert tudom, hogy félsz attól, hogy leeszed magad - fordulok vissza az ételhez, s miközben beszélek, bele is helyezem a táskába.

- Köszönöm - nyom egy puszit a számra, majd megragadja a csomagot, s a munkás táskáját is felveszi, sugallva, hogy elmenne. - A megszokott időben jövök - puszil meg újból, aztán átsétál az előszobába, felhúzza a cipőjét, még elmotyog egy sziát, percekkel később pedig már csak az ajtó csapódását hallom.

Úgy döntök, hogy a Chanyeolnak nem adott ételt én még reggeli gyanánt belapátolom, szóval a tűzhelyre téve, elkezdtem újramelegíteni. Amíg nem forr rendesen, kevergetem, nehogy leégjen, s a napi terveimről elmélkedek. Ma kell elküldenem a pályázatot, vagy sem?

Uhm... a szervezettel együtt egy kis pénzért pályázunk, miből egy kollégiumszerűt tervezünk építtetni a még be nem fogadott gyerekeknek, mert a mostani... hát, elég romos, és nem biztonságos. Nem sok pénz, de minden segítség egy igazi áldással ér fel.