Az élet Perrie Edwardssal (BEFEJEZVE)

2.rész

,,Mikor elhagytam a parkot,akkor egyenesen hazamentem volna,ha nem hallottam volna egy ismerős hangot."

- Perrie? - kérdeztem vékony hangon.

- Tessék? - kérdezett vissza,majd megdöbbenve nézett rám. - Sophie? 

- Igen. - válaszoltam,majd egyenesen a nyakába ugrottam. Istenem! Annyira hiányzott már! Jó,mások tuti,hogy örültek volna,ha még egy darabig nem látják egymást,de mi már kiskorunk óta kötődünk egymáshoz.

- Hogy hogy itt vagy? - kérdezte,mikor lejöttem a nyakáról.

- Az egyik barátnőmmel találkoztam. És te,hogy hogy itt vagy? - kérdeztem én is.

- Teljesen ki vagyok akadva.

- Hogy hogy?

- Hát csak annyi volt,hogy a barátom azt hiszi,hogy nem szóltam neki az X-Faktoros dologról. Pedig mondtam neki nem is egyszer.

- X-Faktor? Jelentkeztél az X-Faktorba? - kérdeztem ledöbbenve. Tudom,hogy néha gyerekes vagyok,de akkor is!

- Igen. - válaszolt.

- És bejutottál? - tettem fel neki az újabb kérdést.

- Most szombattól fogják leadni a tv-ben. Ha akarod,megnézheted.

- Nem tudom,hogy megnézhetem-e,mert nem mindig engedik meg,hogy tv-t nézzünk az intézményben.

- Intézmény? Milyen intézményben vagy? És mióta vagy ott?

- Nevelő intézetben vagyok és azóta vagyok ott,mióta anyáék meghaltak.

- Oh,értem. - mondta,majd még tovább beszélgettünk.

***
Este 19:00-kor értem vissza a nevelőintézetbe. Megvacsoráztam,megfürödtem,bepakoltam holnapra,utána pedig elmentem aludni.

***
Sziasztok. Bocsánat,hogy sokáig kellett várni a 2.részre,csak eddig nem értem rá. De most már itt van,remélem tetszik. Amúgy bocsi a helyesírás hibákért,csak most telefonról írom.
Ha tetszett a rész,akkor kommentelj+voteolj.😊 Mindenkinek szép napot kívánok!😚