Az élet Perrie Edwardssal (BEFEJEZVE)

24.rész

Október 12,szombat 

Tudom,hogy régen írtam,csak nem volt sok időm meg kedvem sem volt. Hétfőn sikeresen megműtötték a medencémet,így kedden meg szerdán ott kellett maradnom még bent a kórházban,utána pedig hazamenhettem. Csütörtökön meg pénteken pihentem meg sokat gyakoroltam,ugyanis ma THE VOICE KIDS! (Meg persze az utolsó X-Faktor tábor rész,és a jövőhéten pedig elkezdődik az élő show.)

Ma reggel pedig 7:50-kor keltem fel,ugyanis 11:00-tól meghallgatás lesz,egészen 17:00-ig. Elővettem a telefonomat,felmentem a közönségi oldalaimra,utána pedig lementem a konyhába reggelizni.

- Jó reggelt! - köszöntem a többieknek. 

- Neked is! - köszöntek vissza,közben pedig leültem közéjük reggelizni.

Mikor megettem a reggelimet,akkor gyorsan elmentem készülődni. Még azt nem is mondtam el,de sajnos a táncot abba kell hagynom,ugyanis már ugye nem vagyok annyira hajlékony,még mielőtt jött volna ez az autóbaleset. És így azt a sulit ott kell hagynom,így egy gimibe kell járnom,magántanulóként. És azért magántanulóként,ugyanis ha netán még bejutok a párbajra,illetve az élő showra,akkor semmi időm nem lesz,ugyanis novemberben meg decemberben jönnek a jótékonysági koncertek,és így semmi időm nem lesz. Csak ennyit akartam mondani. Mikor készen voltam,akkor el is indultunk,ugyanis Liverpool-ban volt ez az egész meghallgatás,és innen pedig 1,5 út volt. 

*LIVERPOOLBAN*

Mikor megérkeztünk a helyszínre,akkor már olyan sokan voltak,hogy mi az első oszlopnak a végét zártuk. Még az a szerencse,hogy hoztunk rohadt sok enni és inni valót. Eltelt megint 1,5 óra,mikor én következtem. Odamentünk a két nőhöz,akik megkérdezték,hogy hogy hívnak,illetve adtak egy sorszámot,ugyanis számok szerint hívnak be minket. Akit érdekeli annak elmondom,hogy az én sorszámom pedig 1955 volt. Még miközben vártam,addig is az én részemet leforgatták. Elmondtam,hogy hogy hívnak,hány éves vagyok,honnan érkeztem meg ilyenek. Mikor befejeztük,akkor még egy kicsit vártam,utána pedig mondták a számomat.

- 1955 - mondta egy nő a számomat,majd mindannyian felálltunk,és a nő után mentünk. 

- Sziasztok. - köszönt ránk a műsorvezető,aki Tom Roberts-nek hívták. - Sophie Edwards? - kérdezte meg a nevemet,mire én igennel válaszoltam. - Meghallgattam az első számotokat,amit a(z) Against The Current-tel csináltatok,és az nagyon szuper lett. Most milyen számot fogsz énekelni a zsűri előtt? - kérdezte meg.

- Jessie J-től a Prince Tag-et. - válaszoltam.

- Sok sikert! - mondta,majd egyenesen a színpad felé mentem. 

Mikor a színpadra értem,akkor nem is izgultam. Még,amikor volt az első fellépésünk a bandával,akkor sem izgultam. Na,de mindegy. Mikor a dalnak a refréjénél voltam,akkor a 3 szék meg is fordult,így be is jutottam a következő showra. Elméletileg Joe Jonas,Demi Lovato és Harry Styles az idei zsűritagok. Mikor elénekeltem a dalt,akkor annyira megtapsoltak,hogy majdnem beszakadt a dobhártyám. 

- Sziasztok. - köszöntem a többieknek,majd ők is visszaköszöntek,és elkezdtek kérdezgetni,hogy hogy hívnak,hány éves vagyok meg stb...

Elméletileg a produkciómra sok pozitív jelzéseket,illetve meg is dicsérték az első zenémet,amit a bandával csináltunk. De viszont választanom kellett,hogy ki legyen a mentorom. És én Demit választottam. Hogy miért is őt választottam? Ezt az egészet decemberben fogják leadni a TV-ben,úgyhogy majd akkor megtudjátok,hogy miért is őt választottam.:) 

Mikor a backstage-hez mentem,akkor egyenesen Perrie nyakába ugrottam,és ezt súgta a fülembe: 

- Anyáék is büszke rád!

- Rád is,illetve a lányokra is! - mondtam neki is súgva. 

Sziasztok. Itt is lenne az új,remélem tetszik.:) Ha tetszett a rész,akkor voteolj,illetve kommentelj!:) További szép estét kívánok mindenkinek! Puszi,Sophi:*