belehalok »» p.j

0.3

"Hű," röhögtem magamon miközben figyeltem ahogy rohantak a fiúk a Panni után. "Na látod ezt én nem találtam volna el."

"Nem?" Nevetett egy kicsit. "Pedig szerintem eléggé egyértelmű. Soha nem láttad a tetoválásaimat ezelőtt?"

"De, de, láttam már többször is, nem tudom miért nem vettem észre," át helyezkedtem egy kicsit, közbe le hangosítottam a telefonomat. "Az a vicces, hogy az előbb a Panni, barátnőm, mondta nekem hogy ti nagyon figyeltetek. De most már értem miért. Gondolom nem mindennapi dolog rajongók nélkül a haverokkal lenni."

Bólogatott és rám mosolygott. "Jól látod. Gondolom azért érted mert te is énekes vagy?"

"Ja! Dehogy, énekelgetek néha itt ott a kanyarba, de nem tudok igazából—"

"Na, nem kell letagadni!" Rám kacsintott egyet, amire egyből reagált az arcom egy halvány rózsaszín pirulással. "Ha a Virtuózók Management téged akart leszerződtetni, akkor nyilván nem hiába van!"

Mosolyogtam. "Az egész telefonhívást hallottad?"

Rám vigyorított, és az 'igen't jelent. Ha nem lett volna itt mellettem most, ki szaladnék a világból egy másodpercen belül. Őszintén szólva, egy kicsit szégyelltem ezt a szituációt. Itt van mellettem egy nagyon tehetséges énekes aki még ráadásul nagyon jóképű; akár minden Magyar nő a világon rá szállna ha tudnának.

Ha tükörbe néznék most, szerintem szét hánynám a beleimet; hála Istennek, nincs nálam tükör. Én hozzá képest egy nagy senki vagyok, hiába próbál megbiztatni.

"Hát," sóhajtottam. "Igen. 2014-ben voltam a Magyarország Hangjában. A döntőbe kerültem, de nehéz választás volt és sajnos nem engem választottak győztesnek, dehát ez az élet, ugye? Nem habos torta, úgyhogy jobb megköszönni a Jó Istentől azt a lehetőséget hogy én a végéig futhattam."

Hirtelen nagy sikítást hallottunk. "Na, ez a Pannika lenne."

Gyorsan fel keltünk és oda futottunk, a baj nem egyértelmű mivel senki más a közelünkben nem sikított. "Mi van már? Jól vagy?"

Pannika arca szintén a paradicsom színét utánozta mi közben nagy szemekkel rázkódot. "M-Majka és C-Curtis" nyelt egy nagyot miközben a fiúk vigyorogva figyeltek minket. Ebből nem lesz semmi jó.

"Na! Oké, ebből ennyit, gyere, átöltözünk, az lesz a legjobb most nekünk," mind a két karánál fogtam miközben húztam ki a vízből.

"Sziasztok, és nagyon szépen köszönöm az eddigi élményeket. Egy biztos, hogy soha nem fogjuk a mai napot elfelejteni."

Egy szomorú mosoly már megint arcomra rajzolódott Joci előtt, és egy utolsó nézéssel, hátat fordítottam és indultunk ki a vízből.

A helyünknél össze szedtük a törölközőnket miközben igyekeztem le csillapodni, vagyis igyekeztem nem ordítani Pannira; már plafonig fel húztam magamat.

Megértem: nem számítottunk arra, hogy pont a Majkáékal fogunk strandolni, de legalább amikor észre vettem hogy pontosan kivel beszéltem, nem sikítottam senki fülébe ötezer ember előtt. Még a Majkának se tudtam köszöni.

"Nagyon mérges vagy most rám?" Panni a nagy szemeivel óvatosan nézett.

Le néztem a földre és sohajtottam egyet. "Igazság szerint, igen! Én se tudtam először hogy a Majkáék voltak, de legalább nem kezdtem sikítani mikor láttam hogy ők voltak!" A közeli családok szemleltek.

"És tudod mit, Panni—"

"Nóri—"

"Nem! Nem hiszem el hogy miattad még a Jocitól se tudtam el köszönni!"

Egy kissé ismerős kocogás hallatszott mögöttem. Hátra fordultam, és ahogy gondoltam: Joci.

"Minek akarsz még elköszönni, mikor még meg se volt a koncert?" Vigyorogva figyelt engem.

Számat elkezdtem izgulásból rágni, egy 17 éves rossz szokás. "Bocsi, csak azt hittem már nem fogunk találkozni. Csak ezért—"

"Mi lenne, ha el jönnétek velünk ebédelni? Itt az idő már lassan enni."

Szemeimmel mosolyogtam rá. "Aranyos vagy nagyon, dehát biztos hogy nem fogunk mi ott titeket zavarni? Panni egy kicsit kirekesztő tud néha lenni."

"A fiúk ezt szeretik!" Röhögött egy nagy mosollyal. "Láttuk mi messziről hogy mennyire jókat mulattak. Ugyan már, gyertek el velünk!"

Sóhajtva le néztem Pannira Sass szemekkel. "Na?"

"Te, Pöttyös Panka, gyere már velünk!" Curtis kiabálva lassacskán hozzánk sétált.

Panni le dobta a törölközőt magáról és felállt. "Akkor mennyünk!"

«–❀–»

A nap összeségében nagyon gyorsan ment el. Miután ebédeltünk, már csak 2,5 hóra volt mielőtt a Majka és Curtis koncert el kezdődött, így söröztünk egyet, aztán el engedtük a két jóképű férfit hangbeállításra.

Mivel Joci nem lép föl csak támogatni jött, velünk maradt. Hárman feszülten áltunk egymás mellett, s időnként egymásra néznénk.

"Na! Erre nincs türelmem. Megyek vécét keresni mielőtt szét reped a testem."

Ó, Istenem. Muszáj volt most menni? Titokban a bokájába rúgtam mielőtt el ment. Igaz, most lehet hogy emiatt direkt húzni fogja az időt. Fantasztikus.

"Nem hiányzik neked az éneklés?"

Rá néztem egy percre, le néztem egyből utána. "Egy kicsit, dehát, mit csináljak? Ez van," rá mosolyogtam, vagyis a földre. Nehéz volt a Joci szemébe nézni.

"Na és mi lenne ha lenne egy fellépési lehetőséged?" Éreztem a szemeit rajtam; hagytam magamat a földet bámulni.

"Örülnék, de hol látsz te ilyen lehetőséget?" Röhögtem egy kicsit.

Hozzam ért óvatosan a keze, egy halvány simogatás ami föl kavarta a gyomromat kis pillangókkal. "Itt, velem."

"Na vissza jöttem!" Panni arrébb lökött engem Jocitól. Hála a jó Istennek.

"Ennyire gyors voltál?" Fel húztam meglepően a szemöldökömet. "Ezzel az idővel egy olimpiai érmet tudhatnál nyerni."

Egó szemekkel nézet rám egy pillanatig. "Mindig ilyen szar humor érzéked van?"

Kocogtam egy pirult arcal. "Igen!"

"Szerintem keressünk egy padot, kezd nőlni a tömeg."

"Nézzétek, ott!" Panni gyorsan oda futott és leült.

Mosolyogtam az orrom allatt. "Istenem de gyerekes néha."

"És szerinted mi nem?" Röhögött Joci.

"Szerintem ahogy viselkedtek az ExtrémActivity-n meg Ábel Anitával, eléggé egyértelműen mutatja a gyerekes oldalotokat. De szerintem mindenkiben kell egy kis gyerek."

"Másból se állunk mint gyerekből."