Szerelem macskába csomagolva

6.Üdv a pokolba

- Hol és mit? – Fordultam el az ágyon, hogy teljesen rá tudjak koncentrálni.
- Egy kávézóba. – Ő jobban boldogul a való életbe, mint én! Nekem még nyári munkát is hónapokba telt találni nem, hogy állandót.
- Részleteket is elmondanád? – sürgettem egy kicsit a kezemmel is. Miért kell mindent harapó fogóval kihúzni belőle? Kegyetlen...
- Beültem a meginni valamit aztán láttam a szemem sarkából, hogy esik le valami... és hát felé kaptam. Elkaptam bár az eredeti célom nem ez volt és a tulaj pont látta. Megbeszéltük végül, hogy ott dolgozhatok, de csak fél év után, mert akkor lesz egy üres hely. – Velem miért nem történnek ilyen véletlenek? Egyszerűen nem fogva fel a helyzetet széttártam a kezem, felálltam és arrébb sétáltam.
- Inkább menjünk Lena után. – fel is adtam azt hiszem ezt a dolgot. Kinyitottam az ajtót és Lora futott be rajta. Engem emberbe se véve el szaladt mellettem és lefeküdt az ágyra, utána néztem és már elkaptam volna róla a szemem, de meg akadt valamin a tekintetem. Közelebb mentem hozzá miközben Noah vizsgálgatni kezdte a nem rég elkezdett festményt, amit direkt letakartam, hogy senki ne lássa, míg nincs kész. Lorának feltűnően nagyobb a hasa a szokottnál és ez tuti nem a kaja miatt van. Te jó ég! Vemhes...
- Noah! – azonnal felém fordult és mellém sietett. – Ez a te műved? – mutattam Lora nagyra nőt pocakrára, amibe feltehetőleg sok kiscica lapul.
- Neem! – emelte fel védekezően a kezét. A nézésem alapján nem hihette azt, hogy hiszek neki, ezért folytatta: - Esküszöm, hogy semmi közöm hozzá!
- Biztos? – tettem csípőre a kezem és úgy álltam elé.
- Igen! – úgy mondta, mintha ez egy teljesen egyértelmű dolog lenne, pedig valljuk be ezt bárki meg kérdőjelezné a helyembe. Még azért végig néztem rajta, majd megfordultam és kimentem. Mielőtt még teljesen kimentünk volna a házból megpillantottam egy újságot az asztalon és egy cikk mellé tűzött képen megakadt a szemem. „Vigyázz állataidra! A méreg ismét lecsap!" Jobban beleolvastam és elszomorodtam közben.
- Lorát ne engedjük ki. Megint kiraktak egy csomó macska és kutyakaját, amibe méreg van, de kitenne ilyet? Azt hiszem tavaly is volt ilyen. Az elkövetőt nem kapták el, de sikerült pár halállal megúszni az egészet, míg meg nem találtak az összes mérget. Eddig egy kutya vesztette életét ebbe, de elvileg a rendőrség ismét nyomoz az ismeretlen elkövető után. Legalább most nem hallogatták, annyi ideig, mint tavaly, de fogadok, hogy nem állítottak annyi embert a dologra, mintha emberekkel történnének ezek. A falu lakói elkezdték – itt meg akadtam és kicsi felhúztam magam a dolgon. – Ne is törődjenek vele, hogy már városnak vagyunk nyilvánítva. Ne is! Szóval. Khmm: elkezdték felszedni ezeket és mindenkit arra kérnek, ha gyanús kajadarabot lát valahol szedje fel egy zacskó segítségével és dobja ki. – ezt én végszónak minősítettem és visszaraktam ahonnan elvettem. – Szerencse, hogy már csak egy macskára kell vigyáznom. Jó, hogy te már ilyen tudsz magadra vigyázni Noah. – simogattam meg a fejét, és ezzel elértem, hogy kicsit közelebb bújjon. Egyem meg, de édes.
- Egyébként! – ez témaváltás gyanús! – Az ember a tükörképbe, amit festettél hasonlít rám, mintha egy idősebb ént festettél volna oda. Ez véletlen? – rántotta fel egy kicsit szemöldökét.
- Csak is. – rántottam meg a vállam és már ki is léptem a friss levegőre. Írtam egy SMS-t Lena-nak, hogy hol is lakik Lois, mert azt elfelejtette közölni velünk. Elküldte a címét és még egy fontos instrukciót is rakott hozzá: Írd be google térképbe, az, majd ide vezet. Hát kösz. Sóhajtottam egy nagyot és Noahval karöltve megindultunk az elvileg megfelelő irány felé.

Azt írta ki ez az izé, hogy gyalog tizenöt perc. HAZUDOTT! Minimum félóra volt! Kicsit feldühödve kopogtam be az elvileg megfelelő ajtón, de ezek után már semmibe sem reménykedek. Szerencsére nem sokára Lena nagy vidáman kinyitotta nekünk az ajtót.
- Csakhogy itt vagytok végre. Már azt hittem sose értek ide! – Hát én is azt hittem! Boldogan beinvitált minket. – Kértek valamit? – fordult hátra haladás közben, miközben fehér szoknyája pörgött vele és gesztenyebarna haját is meglebegtette így.
- Vizet! – szinte már ölni tudtam volna érte, de Noah egész jól bírta a dolgot. A macska mindenit neki!
- Oké! – így mindketten megkaptuk a jól megérdemelt italunkat és pohárral a kezünkbe kezdtünk el sétálni a garázs felé, ahol a fiúk már hangolnak. Főleg gondolom Lois, bár én nem értek az ilyenekhez.
- Sziasztok! – integettem vidáman! A két fiú mosolyogva felnézett és visszaintett.
- Szia Chloé! – állt fel Jafar és átölelt üdvözlésként. – Neked is, szia. – biccentett egyet Noahnak is és ezzel vissza is ült a dob mögé. Lena a mikrofonhoz szaladt, krákogott egyet. Jafar kezdte a dobbal, majd Lois a gitárral és Lena is elkezdett énekelni. Ahhoz képeszt, hogy csak a tegnapi nap álltak össze egész ó voltak így együtt, persze voltak elcsúszások, amit még az én botfülem is meghallott. Valószínűleg, ha egy olyan ember ülne itt a helyemen, aki értene a dologhoz több hibát véle felfedezni, de én ülök itt és Noah, aki látszólag nagyon élvezi, bár nem érti, mi folyik körülötte. Valami szörnyen híres számot játszhatnak előttem, és az is biztos, hogy én sose hallottam ez előtt. Lena úgy is meg fogja hallgattatni velem az eredetit, szóval ezen nem stresszelek tovább.
- Na, milyenek voltunk? – lihegett Lena.
- Jók, b..- tovább is akartam mondani, de közben Lena ismét megszólalt.
- Tudom, hogy voltak elcsúszások, - pont ezt akartam elmondani, na de van más is ám a tarsolyomba! – meg néhol rosszul vettem a levegőt. – nem még sincs. Tévedtem.
- Mindent elmondtál, amit el akartam. – törődtem bele és hátra dőltem a széken.
- Ti nem tudtok valamilyen hangszeren játszani és akkor beszállhatnátok? – Nyújtózkodott közben Jafar.
- Úgy emlékszem Chloé hegedült egy darabig. – kikerekedett szemekkel néztem Lena-ra.
- Héjj! – emeltem fel mutató ujjamat. – Arról volt szó, hogy nem emlegetjük fel a sötét múltat!
- Ja! – kezdett el bólogatni Noah elgondolkozva. – Mintha nekem is említettél valamit. – Mit nem értenek azon, hogy nem?
- Mondtam, hogy nem, emlegetjük azt. Ismétlem: NEM! – hangsúlyoztam ki úgy az utolsó szót, hogy még egy macska is megértse.
- Még a hangszer is tönkre ment, csak, hogy ne játssz rajta. – egészítette ki Lena. Remek! A macskának látszólag elért a tudatáig, de az embernek még mindig nem.
- Lena! – szóltam rá ismét, hátha, de csak kuncogott tovább.
- Kár, hogy nem láthattam. – mondta tettet szomorúsággal Jafar én pedig csak örültem, hogy benne van az nem szó a mondatban.
- Igazából van egy videó róla. – szúrós szemmel barátnőmre pillantottam, majd felálltam.
- Majd megmutatód? – Jafar nem is törődőt vele, hogy milyen fenyegetően közelítettem felé. Lena csak hevesen bólogatott miközben én leültem Lois mellé jelezve, hogy most éppen Ő az egyetlen, akit bírok a társaságból.
- Ne aggódj Chloé. – fordult felém. – majd én, megvédelek! – elmosolyodtam a kedves gesztuson. Lena felé súgott, amit persze én tisztán hallottam. – Majd nekem is mutasd meg a videót! – ezzel lehervadt a vigyor arcomról és rá csaptam Lois vállára, amin rajtam kívül mindenki más elnevette magát, még Noah is csendesen kuncogott. Tetetett sértődőséggel álltam fel innen is.
- Pfhh. – csak ennyi telt tőlem. Noah megpaskolta a mellette lévő helyet, ahol végül helyett foglaltam, mert hát nem volt mit tenni és végül én is elnevettem magam. Minek nekem ellenség, ha ilyen barátaim vannak?