A megtisztulás körútja [LMBTQ, Zombi Apokalipszis]

21. fejezet: Vér vörös

– Ne! – Üvöltözött Elena miközben a földön elvérző Ruby testére borult. A lány ruhája, és szőke haja csupa vér lett. Nathan elkapta a kislányt, magához ölelte majd a többiekkel felkaptuk Rubyt és egy ágyra fektettük. A hely nagyon barátságos volt. Hosszú folyósok tele kis cellaszerű szobákkal és egy nagy étkező. Az egyik szobába lefektettük Rubyt. Habár tudtuk hogy már menthetetlen.
- Hova lett Benjamin? Ha megtalálom megölöm! – Mondtam miközben Ruby kezét fogtam.
- Elmenekült. Faszom. – Mondta Benn.
- Mi az? – Kérdezte Robot.
- Az ajtó. Csak kívülről nyitható. – Mondta mire Robot leült az egyik közel lévő székre sokkos állapotba került. Ahogyan mindannyian.
- Ki fogja őt agyonlőni? – Kérdezte Winter az ajtóban állva.
- Nathan! – Üvöltötte Robot, majd Nathan elvitte a kislányt.
- Ruby... sajnálom. – Mondtam majd rám nézett. Mondott volna valami de szája tele volt vérrel.
- Megbocsájtunk. Mindenért. Elhoztál minket, mindent jól csináltál. – Mondtam mire Nathan belépett és Ruby fejét az ölébe vette.
- Együtt kezdtük el... Azt ígérted együtt is fejezzük be. – Folytatta.
- Nincs ellenszer? Ez egy katonai laboratórium. Bizonyára van raktáron nekik. – Kérdeztem.
- Bevagyunk zárva. A raktárok pedig a legalsó szinteken vannak mi pedig még csak a létesítmény közepe felé vagyunk. Mire elhoznánk ha nem is lennénk bezárva is már késő lenne. Elvérzik. – Mondta Robot majd kiment a szobából.
- Csa.. Vé.. K... - Mondani akart valamit Ruby de nem értettünk semmit, mert a vér elárasztotta a száját. Elővette pisztolyát és Nathan kezébe nyomta.
- Nem! Nem teheted ezt velem. – Mondta Nathan, majd zokogva ráborult Rubyre.
- Majd én. – Mondtam. Úgy éreztem nekem kell ezt megtenni. Benn és Pearl is kiment a szobából, majd Nathan egy utolsó csókot adott Ruby homlokára, és kifutott a szobából. Oda léptem elővettem a fegyverem és Ruby homlokára céloztam. Ruby rám nézett, majd a kezembe nyomta Ibik pecsétgyűrűjét. Rámosolygót, majd behunyta a szemét én pedig lőttem.

A testet letakartam, és bezártam a szobát. Ez után a konyhába tértünk. Mindenki lepakolt, és törtük a fejünket a gyászolás közben.
- Hogy fogunk most kijutni innen? – Kérdezte Robot.
- Van egy tervem, de elég merész. – Mondta a teljes sokkban lévő Nathan olyan halkan mintha valaki elől kéne titkolóznia.
- A szellőző igaz? Én megyek. Beférek. – Állt fel Pearl készen a feladatra. Robot, Benn, Nathan és a két kislány és én oda álltunk a páncélajtó melletti szellőzőhöz. Elena teljesen sokkolva állt egyhelyben. Folyamatosan a falat bámulva mint egy fertőzött. Winter bemászott a szellőzőbe majd elindult.
- Azt hiszem jó helyen vagyok. Jobbra igaz? – Suttogta vissza.
- Igen. De mindenképpen mérd fel a helyet. Ha megvagy dobd el a molotov koktélt. Az elcsalogatja őket. – Suttogta a nyílásba Nathan. Pearl oda ért és eldobta a tüzes elterelőt.
- Most pedig ránk éghet az egész hely. – Mondta Robot.
- Ez a tűz nagyon enyhe. Épp hogy csak megmarad majd. – Mondta Nathan. Pearl kinyitotta a páncélajtót amikor is Elena elrohant. Mind elkezdtünk fel rohanni, de ő átfutott a fertőzöttök között, akik nem is foglalkoztak vele.
- Mi az? – Kérdezte Benn majd eszeveszett fegyverharc kerekedett ki. Kinek volt fegyvere az lőtt. Majd sikerült a legtöbbjüket megölni. Ott álltunk és nem tudtam hova tovább.