A megtisztulás körútja [LMBTQ, Zombi Apokalipszis]

3. Fejezet: Közös cél

- Ott találjuk majd meg őt? – Kérdezte Robot.
- Igen. Valószínűnek találtam, hogy ahelyett hogy kelet felé menne északnak indul. Az nem annyira kemény rész. - mondtam mire Aron a kezét a vállamra helyezte.
- Ez egy okos döntés volt. Nézd! – Ott álltunk a hegyen és lefelé nézve egy benzinkútból láttuk kirohanni Benn-t. Kezében egy gépfegyver, hátán a társka tele az étellel és itallal, és további fegyverekkel. Célja egy apartmanszerűség volt, ami szó szerint a semmi közepén lévő kisváros hangulatát adja.
- Akkor készüljünk fel? – Kérdeztem.
- Nekem még négy lőszerem van. Robotnak a széklába, neked meg a kis késed. Így ha rátámadunk nevetve lő szét minket. Ide tervre van szűkség. – Aron leült a homokba betölteni a töltényeket.
- Mi lenne megvárnánk még elalszik és úgy támadnánk rá? Azt mondják az én lépteim szellem léptek.- Ajánlotta Kester.
- Tényleg megöljük? – kérdeztem kételkedve döntésünkben. Megölnénk egy emberi lényt? Legalább beszélnénk vele. Háthat együttműködik. Aztán eszembe jutott, hogyan találtam Brant parancsnokot. De vajon tényleg ő volt az? Mi van akkor ha Jax követte el? Igaz Benn tette nem megbocsájtható, de a beszédei alapján nem nézném ki hogy gyilkol.
- Én megyek és beszélek vele. – elindultam mikor Kester elkapta a kezemet.
- Nem mész te sehova! Megörült? Mit képzelsz majd hirtelen együtt akar működni? Amit látna benned az csak egy ember aki a készítményét elakarja lopni! Nem engedem. Többet érsz egy hullánál. – Mondta teljes szenvedéllyel Kester miközben a szemembe nézett. Mindannyian fáradtak voltunk, és izzadtak. Kicsit sem a legjobb verzióink voltunk. Erősen szorított már fájt, így a másik kezemmel ellöktem a karját, és mintha megsem hallottam volna mentem tovább. Kester utánam akart menni amikor Aron megállította.
- Hagyjad! Ez az ő döntése és nem a tiéd. Nem vagy neki senkije hogy eldöntds. – Mondta mire Kester mérges tekintettel válaszolta:
- Menj a picsába! - és követett engem.
- Rendben. Menj de akkor én is megyek. – mondta és megfogta az izzadt kezem. Hirtelen átfogott egy meleg érzés, és már nem is féltem annyira.
- Köszönöm. – mondtam majd szépen lesétáltunk.

Az apartman bejáratánál álltunk. Elővettem a késemet, de a kezemből kivette Kester.
- Én megyek előre! - mondta majd bementünk. Az apartman nagyon csöndes volt. Az alsó szinten voltunk amikor mozgásokat halottunk felülről. Az elsőre mentünk ahol óvatosan benéztünk a nyitva lévő szobákba, amikor az egyik szobából hallottuk hogy leesik valami. Kester lassan nyitotta az ajtót. Beléptünk, de minden sötét volt így alig láttunk. Aztán hirtelen a semmiből az ágy mögül előrohant egy fertőzött. Kester nem habozott és a koponyájába szúrta a kést, amikor is meghalóttuk hogy valaki mögöttünk van.
- Hagyd azt a kést a picsa fejébe és forduljatok meg mindketten. – Ez a mély hang az izomagyé. Ránk célzott gépfegyverével.
- Üdv! Beszélgetni jöttünk. – mondtam. Mire ő rám nézett és elmosolyodott.
- Mégis miről akarsz trécselni? – kérdezte szarkasztikusan.
- Dolgozzunk össze! Nem tudod még, de egy idő után nagyon magányos leszel. Amikor nem lesz ott senki hogy beszélj rájössz milyen jó lenne egy társ... mi segíthetünk egymásnak. De így hogy elrohansz csak a vesztedbe rohansz. Nem tehetünk semmit az ellen ami történik az egyetlen amit tehetünk hogy kitartunk egymás mellett. Lécives gyere velünk és együtt elmegyünk és.... – ekkor ránéztem Kesterre – új otthont teremtünk ahol mások lesznek a szabályok. Mit szólsz? – A monológom után Benn letette fegyverét már nem célzott ránk.
- Hát ez nem egy rossz ötlet. Végig azon voltam, hogy egyedül túléljem. A társak csak lelassítanak. Ahogy ti is csak lelassítanátok. Mondjuk azt veletek megyek és segítek nektek, de cserébe mindennek csak a harmadából kaptok. Ez azt jelenti ha nincs vizünk és találunk egy teli palackot annak több mint a fele az enyém lesz. Vegyük úgy ez lesz az ára a szolgálataimnak. – mondta mire egy nagy csattanással Robot leütötte Benn-t hatúról aki a padlón elterült.
- Na még mit nem! Megtudjuk mi magunkat is védeni! – Mondta majd ráköpött.
- Szép munka volt. – Mondta Aron belépve a szobába.
- Ma estére itt maradunk aztán kitaláljuk mit csináljunk Benn-el. – folytatta. Az egyik tisztább apartman szobába ketten mentünk Kesterrel. A másikban Robot, Aron és a kiütött Benn.

Egy szobában voltunk, és egy volt az első alkalom hogy kettesben. Talán itt lenne az idő beszélni vele arról amit eddig éreztünk, de sosem mondtuk ki? De én féltem. Szeretni egy ilyen világban amikor bármelyik percben elveszthetem, és akkor már nem marad semmi csak a bánat? Annak nem lenne értelme. Szóval csöndben lefeküdtem mellé az ágyba.
- Jó éjt aszt hiszem. – mondtam mire ő felnevetett.
- Ennyi? Azt hittem egy ilyen helyzetben többet mondanál. Nem fogunk róla soha beszélni? – kérdezte.
- Láttál engem az Ugrud-ban. De ez nem jelenti hogy meleg vagyok. – mondtam.
- Értelek. De szerintem hazudsz. – mondta és közben befordult így tekintetünk találkozott.
- Miért? Azért mert látsz valakit egy ilyen helyen nem lehet eldönteni, hogy az-e. Különben is én még sosem voltam szerelmes. Honnan is tudhatnám? – mondtam és újra kinevetett.
- Ezt az ember mindig is tudja. Aki azt mondja nem tudta csak hazudik. Mindenkit vonz valami. – mondta majd megpuszilta a homlokom.
- Jó éjt. – mondta majd visszafordult kifelé.
- Jó éjt – mondtam.

Robot és Aron felváltva őrködtek Benn felett. Reggel amikor Aron volt soros az izompacsirta kinyitotta szemét.
- Elkaptál Havas John? – mondta cinikus mosollyal.
- Kapd be! Mindennek a harmada?- vágott vissza Aron.
- Egy fair alku. Na de mindegy. – mondta az izomagy majd az ablakra terelődött a tekintete.
- Te ölted meg a parancsnokot? – kérdeztem miközben beléptem a szobába.
- Lehet. – mondta még mindig az ablakot bámulva.
- Valaki fejbelőtte. – mondtam.
- Lehet én voltam, de lehet Jax. – mondta.
- Jax? Ébren volt a baleset után? – kérdeztem
- Lehet. – mondta.
- Ezzel nem leszünk előrébb. – mondta Aron. Aztán Benn hatalmas röhögésbe tört ki.
- Mi baja van? - jött be az ajtón Kester?
- Atya ég! – kiáltott fel Robot. Ekkor mindenki az ablakot kezdte el tovább bámulni amikor én is kinéztem. Amint megláttam mit bámulnak meghűlt bennem a vér. Ezt a szó szoros értelmében értetendő. A hideg végig futott végtagjaimon. Az apartman parkolójában egy tucatnyi rothadó fertőzött álldogált. Ekkor Benn-re néztem és már tudtam mire készül. Megindult majd az ablakon ugrott lefelé. A zajra az összes szörnyeteg rohanni kezdett. Benn is elrohant mi pedig elővettük a fegyvereket és készen álltunk.