Házegyesítő Haditerv

Első rész

Hermione céltudatosan száguldott végig a folyosókon. Fejében villám módjára cikáztak a gondolatok és azt sem tagadhatta, hogy egy kicsit fél ettől a találkozótól. Abban sem lehetett egészen biztos, hogy a várva várt illető eljön. Többször is eszébe jutott idefele, hogy meg kéne fordulni, hagyni az egészet a fenébe. Ám azonban mire ilyen elhatározásra jutott volna, már el is érte úti célját: a hetedik emeleti folyosó jól ismert, üres falszakaszát.

-Késtél, Granger- hallotta az ismerős és egyben szemrehányó hangot. Ekkor vette csak észre, hogy legnagyobb megkönnyebbülésére és rémületére, itt van az, akit várt. Hátát a falnak vetve, fejét lehajtva állt. Szőke tincsei szemébe hulltak, félig eltakarva arcát. Karjait keresztbe fonta maga előtt és úgy nézett ki, mint akinek pont nincs jobb dolga, mint itt álldogálni.

Azonban amikor Hermione elindult felé, ő felkapta a fejét és ellökte magát a faltól. Mikor a lány a közelébe ért, látni vélte a jéghideg, szürke szemek villanását, ahogy tekintetük egymásba fúródott. Így álltak egy darabig, egymást méregetve, míg egyszer csak a fiú megtörte a csendet.

- Valami fontos dolog miatt hívtál ide vagy csak azért, hogy nézegess? Mert ha beszélni akarsz, akkor esetleg bemehetnénk végre ahelyett, hogy itt ácsorgunk.

- És mi van, ha csak azért hívtalak ide, hogy nézegesselek?- kérdezte Hermione. Tudta, hogy nem kellett volna feltennie a kérdést, de nem bírta ki, hogy igazat adjon neki. Mikor azonban meglátta a fiú arckifejezését, amin a jól titkolt döbbenet nyomait vélte felfedezni, gyorsan hozzátette:- Ne is álmodj róla, Malfoy. Tényleg beszélni hívtalak. Menjünk be.

Ekkorra már eltűntek Draco arcáról a döbbenetről árulkodó jelek, helyüket önelégültség és gúnyos vigyor vette át.

- Csak utánad- szólt egy széles kézmozdulat kíséretében. Hermione ezt annyira színpadiasnak és mesterkéltnek tartotta, hogy nem állta meg, hogy ne forgassa a szemét. Eközben azonban már egy szobát képzelt el, ahol nyugodtan beszélgethet a mardekárossal. Egy hirtelen ötlettől vezérelve egy kis bárpultot is elképzelt, hátha ez imponálni fog a fiúnak és hajlani fog majd az együttműködésre.

Háromszor elhaladt az üres falszakasz előtt és mire újra felemelte tekintetét, a falon már megjelent a Szükség szobájának ajtaja. Benyitott a szobába, Dracoval a nyomában, és örömmel nyugtázta, hogy pont olyan helyiséget kapott, amilyenre vágyott: a szobát kényelmesnek tűnő bőrfotelek és egy hatalmas kanapé uralta; a kanapéval szemben barátságos tűz lobogott a kandallóban; az egyik sarokban egy bárasztal helyezkedett el, amit két oldalról polcok vettek körül, feltehetőleg poharakkal és egyéb hozzávalókkal; a tapéta piros és ezüstszínekben pompázott. Egyszóval a célnak tökéletesen megfelelt.

- Nem rossz- motyogta Draco, és Hermione nem is volt benne egészen biztos, hogy a dicsérő szavakat tényleg neki szánta, vagy a fiú csupán magában morfondírozott. Akármelyik is volt a helyzet, a lányt elégedettség töltötte el és egy kis magabiztosságot érzett.

Draco elhelyezkedett az egyik fotelbe és várakozóan nézett a lányra. Hermione követte a fiú példáját és elfoglalt egy másik fotelt. Alighogy leült, már hallotta is Draco hangját:

- Szóval, Granger, miről van szó? Minek köszönhettem a kellemetlen meglepetést, hogy bájital tanóra után, mikor összepakoltam, egy kis cetlit találtam az üstömben, ami arra kért jelenjek meg itt, ma este, hét órakor? Ráadásul mindenféle aláírás nélkül?- itt egy kicsit szemrehányó arcot vágott, amitől Hermione elpirult. Gondolt rá, hogy aláírja, de félt, hogyha megteszi, a fiú nem jön el. Azonban lelkifurdalása pillanatokon belül elmúlt, mert Draco azonnal folytatta- Az RBF vizsgáimról szeretnél kérdezni? Vagy ennyi idő után végre bevallod, hogy odáig vagy értem?- gúnyos és egyben arisztokratikus képet vágott, amitől Hermionét elfutotta a pulykaméreg, és kedve lett volna ismét felpofozni, mint harmadikban. Azonban úgy ítélte meg, hogy ha ezt megteszi, a fiú nem fog neki segíteni. Így hát elengedte a megjegyzést a füle mellett és csak így szólt hidegen és kimérten: