Házegyesítő Haditerv

Harmadik rész

Nyolc óra volt mikor Hermione visszaért a klubhelyiségbe. Harryt és Ront láthatólag nem izgatta, hogy merre járt a lány. Hogy is izgatta volna őket, amikor azt mondta nekik, hogy könyvtárba megy? Elmélyülten varázslósakkoztak és közben beszélgettek. Hermione közelebb lépett, hogy bekapcsolódhasson a társalgásba.

- De mondom, hogy valamire készül. Már egész biztosan ő is közéjük tartozik- bizonygatta akkor éppen Harry. – Tudom.

- Már megint azt taglaljuk, hogy Draco Malfoy halálfaló és rosszban sántikál?- kérdezte fáradtan Hermione. Mióta visszaértek a Roxfortba, Harry csak ezt tudja szajkózni.

- Miért, szerinted nem?- kérdezte élesen Harry.

- Szerintem az egészbe túl sokat képzelsz. Ismerjük már kiskorunk óta, mindig szeretett felvágni. Lemerem fogadni, hogy a vonaton is csak szájhősködött- felelte rosszallóan Hermione.

- Nem tudom, Hermione. Olyan furcsán viselkedik- vélekedett Ron.

- Mikor nem viselkedett furcsán?- vágott vissza élesen a lány.

- Hermione, te most komolyan azt a görényt véded?- kérdezte élesen Harry.

- Nem védem, csak azt mondom, hogy ez már a rögeszméd lett! Már minden lélegzetvételébe ezt akarod belelátni. „ Ó nézd, Malfoy nincs reggelinél a nagyteremben! Biztos valahol készül valamire!" „ Ó nézd, Malfoy a könyvtárba megy! Biztos a küldetéséhez keres információkat!" „ Ó nézd, Malfoy a mosdóba megy! Biztos Voldemort utasította rá, hogy menjen el wc-re!"- még vetett egy dühös pillantást barátaira, majd elviharzott a hálószobája felé.

- Szerinted mi baja?- nézett a tanácstalan Ron Harryre.

- Fogalmam sincs- vont vállat a szintén tanácstalan Harry.

Éjfél is elmúlt már, amikor Draco visszaindult a klubhelyiségbe. Remélte, hogy ilyen késői órában üresen találja. Kívánsága azonban nem teljesült, mivel amikor belépett, a kandalló pislákoló tüze egy görnyedten ülő figurát világított meg.

- Hol voltál ilyen sokáig?! Aggódtam!- hallotta Pansy Parkinson visító hangját, és máris megbánta, hogy nem később jött. Úgy érezte a lány hangjától menten széthasad a feje.

- Dolgom volt- felelte szűkszavúan.

- Dolgod volt?! Mégis miféle dolgod van neked ilyen késő este a folyosókon?!- Draco egy sóhajtással nyugtázta, hogy Pansy egy darabig még nem fogja abbahagyni a hisztit. A helyzet az, hogy Pansy mostanában teljesen rámászott, és úgy viselkedik, mintha legalábbis a barátnője lenne. Vagy az anyja. Vagy a kettő egyszerre. Pedig ő nem akart tőle semmit. Na jó, egy dolgot leszámítva, de ha még sokat hisztizik, attól is elmegy a kedve.

- Olyan dolgom volt, amiről nem fogok neked beszámolni, mert semmi közöd- felelte egyre mérgesebben. Nincs elég baja neki? Először Granger, aki már nem Granger, hanem Hermione, most meg Pansy. Draco tudta, hogy egyszer a nők fogják kicsinálni. Már ha a Nagyúr nem teszi meg előbb....

- Semmi közöm?! Semmi közöm??!!- visított kétszeres hangerővel Pansy, és Draco rájött, hogy minden szava csak olaj volt a tűzre.

- Na jó, nézd. Fárasztó napom volt, teljesen leszívott, és borzalmasan vagyok. Nagyon nem úgy mennek a dolgok, ahogy terveztem. Légyszi, hagyj lefeküdni, mert úgy érzem, mindjárt felrobban a fejem- a hatás kedvéért olyan képet vágott, mint egy megsértett kiskutya. Az eredmény nem is maradt el. Pansy arcvonásai ellágyultak és felállt átölelni Dracot.

- Jajj, szegény drágám! Nem is tudtam, hogy így kivagy- szólt anyáskodva. – De ne félj, majd én megvigasztallak- mondta suttogva, szinte már dorombolva, mondandóját megtoldva egy huncut, de mégis kihívó mosollyal.