Házegyesítő Haditerv

8. rész

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régóta nem folytattam a történetet, és ezt nagyon sajnálom.  Ígérem, most, hogy itt a nyár aktívabb leszek. Az viszont számomra hihetetlen, hogy mennyi pozitív visszajelzést kaptam. Ezt nagyon szeretném megköszönni, fantasztikusak vagytok! <3 Remélem tetszeni fog az új rész! Jó olvasást! <3

Hermione reggel úgy érezte magát, mintha kimosták volna; egész éjszaka álmatlanul forgolódott és nem tudott aludni. Már- már visszasírta azt, amikor még Ron miatt volt padlón. Mert ez teljesen más volt. Habár a Szükség Szobáját úgy hagyta el, hogy minden rendben lesz, éjszaka zakatoló agyát nem tudta becsapni. Csak Draco Malfoy járt egész éjszaka a fejében. Így nem túlzás azt állítani, hogy reggelre Hermionénak pont elege lett az egész Malfoy famíliából.

A tükör előtt állva vizsgálgatta kialvatlan szemeit, és közben azon kattogott, mégis mit tehetne. Hagyja az egész tervet kudarcba fulladni? Hagyja, hogy ez a kis támogatás is elússzon, ami talán segíteni fog legyőzni Voldemortot?

Nem, a feladás közel sem szerepelt Hermione Granger számára a lehetőségek között. De akkor hogyan tovább?

Mély levegőt vett, és úgy döntött, ezt a kérdést nem hajnali fél hatkor fogja megoldani. Mert legnagyobb megdöbbenésére, még jó néhány órája volt reggeliig. Kinézett a fürdőszoba ablakán, és ismét lenyűgözte az, amit látott.

Az eget narancsszínűre festette a felkelő nap első néhány sugara. Hermione megbűvölve bámult ki az ablakon. Imádta a korai reggeleket. Imádta, ahogy a nap sugarai csillogva megtörnek a vízen. Imádta a színeket az égen. Imádta a még sötét csíkot a távoli fák felett. Soha nem tudott betelni az ébredő természet látványával.

Hermione annyira belefeledkezett a reggel csodálásába, hogy észre sem vette a parkon átvágó sötét alakot. Amikor mégis észrevette, még egy darabig nézte ki lehet az ilyenkor. Mire végre tudatosult benne, könny gördült le arcán.

*****

Draco, miután feltápászkodott a padlóról, ahova ájultan esett, egész éjjel forgolódott és nem tudott aludni. Nem hagyták nyugodni a rémképek, amiket álmában látott halott anyáról és Hermionéról, így már korán reggel kiment friss levegőt szívni. Mind anyját, mind Hermionét nagyon féltette és teljesen tanácstalan volt azt illetőleg, hogy hogyan védje meg mindkettőt.

Azonban szíve mélyén mégis tudta a választ: befejezi a feladatot, Hermionét pedig ellöki magától. Ezt már tegnap este is eldöntötte, de akkor valahogy egyszerűbbnek hatott. Egy távoli dolog volt, amit majd csak holnap kell elkezdenie. Most másnap volt, és cselekedni kellett volna. Tennie kellett volna valamit, olyat, hogy Hermionénak meg se forduljon a fejébe, hogy megint szóba álljon vele. Ötlete erre egyenlőre még nem volt, de úgy gondolta kezdetnek Pansy megteszi.

Pansy... már a lány nevének gondolatától is rosszul volt. Már lassan undorodott a lánytól, hiszen az folyton rajta csüngött. De ha éppen a Nagy Draco Malfoy éppen elfoglalt volt, mással is nagyon kellemesen el tudta tölteni az időt. Habár ezt Draco csak a mosdóban hallott pletykákból tudta, a mardekáros lány ezt soha nem ismerte volna be neki.

Gondolataiból az rántotta vissza, hogy majdnem belesétált a tóba. Saját magán is meglepődött, hogy mennyire elmerült a bajaiban. Sóhajtva feltekintett a kastély egyik tornyára, ami történetesen a Griffendél-torony volt. Az egyik ablakban egy árnyra lett figyelmes, amelynek sziluettje egy nagyon ismerős, kócos hajkoronára emlékeztette.

Ahogy tudatosult benne, hogy valószínűleg tényleg Ő áll az ablakban, szíve összeszorult és lelkét elöntötte a keserűség.

*****