Házegyesítő Haditerv

Ötödik rész

Harry és Ron csak a délután közepén kerültek elő izzadtan, fáradtan. Hermione nem is szólt egy szót se, amíg felmentek, lezuhanyoztak, átöltöztek és újra lejöttek. Viszont amikor kényelmesen elhelyezkedtek a fotelokban és nekiálltak volna varázslósakkozni- Hermionét levegőnek nézve- már nem tudta tovább türtőztetni magát.

- Figyeljetek,- vágott a közepébe- sajnálom ezt a könyvtáros dolgot.

- Egész pontosan melyik részét?- csattant fel szemrehányóan Ron. - Azt, hogy belekényszerítettél minket egy közös tanulásba Malfoyjal, pedig tudod, hogy utáljuk őt, pont úgy, ahogy egy hete te is, vagy azt sajnálod, hogy nem csak kettesbe voltatok a drága kis Dracoval?! Gondolom miután mi leléptünk Harryvel, gyorsan Zambinit is lekoptattátok, hogy ő se zavarjon.

- Ron, teljesen félreérted ezt az egész helyzetet- tört ki Hermionéból. – Nincs köztem és Draco között semmi, fogd már fel! Csupán én már rájöttem, hogy semmire sem megyünk ezzel a gyerekes ellenségeskedéssel! Voldemort visszatért és most már a minisztérium is belátta ezt. Bármikor megtámadhat bárkit. Az újságok tele vannak az eltűnt varázslókkal és boszorkányokkal, meg a halálfalók legújabb rémtetteivel. Az egyetlen mód, hogy legyőzzük, az az összefogás!

- Hermione, azt értjük, hogy össze kell fognunk, de ne pont egy halálfalóval!- kapcsolódott be Harry is a veszekedésbe. – Tudjuk, hogy Draco Malfoy halálfaló, pont, mint az apja, aki most Azkabanban ül. Pont az ő helyét vette át!

- De nem halálfaló, értsd már meg, Harry! Csak azt tudod szajkózni, hogy halálfaló!- a lány ezt már mérgesen vetette oda. Még soha nem volt ilyen, hogy barátai így rátámadtak, és ez a kirohanásuk, most mélyen bántotta. Miért nem képesek hinni neki?

- Persze, és ezt ő mondta neked, mi? – fűzte tovább Ron. – És te voltál olyan bolond, hogy el is hitted neki. Ébredj fel, Hermione! Ez a valóság, és nem egy tündérmese, ahol jön a szőke herceg és megmenti a királylányt. Csak kihasznál az a görény. Te ennél jobbat érdemelsz.

- Ó, te aztán már csak tudod, Ronald Weasley. Meséld el, pontosan mit érdemlek!- Hermionét végképp elhagyta a türelme, és helyét színtiszta harag vette át. Fogalmuk sincs, hogy mit csinál! A fiúk mindig csak azt látják, amit látni akarnak.

Azonban szavai hallatán a fiú tekintete ellágyult és arcán enyhe pír jelent meg. Szemét lesütötte és szavait alig hallhatóan motyogta.

- Megérdemled, hogy olyan valakid legyen, aki tényleg szeret és tisztel téged. Akiben feltétel nélkül megbízhatsz, mert tudod, hogy sosem árulna el. Olyan valakit, aki ha rád néz, nem csak egy lányt lát, hanem az egész lényedet, azt a csodát, ami te vagy. Valaki, aki megérdemli, hogy egy olyan bátor és okos lány szeresse, mint te.

Hermione egészen meglágyult Ron szavai hallatán. Értette szavainak mögöttes tartalmát. Mindig is sejtette, hogy a fiú titokban szerelmes belé, de soha nem gondolta volna, hogy egyszer ilyeneket fog mondani neki. És talán, ha jobban belegondol, lehet, hogy Ron sem közömbös számára. De ezt nem tudta biztosra, főleg most, hogy alig fél perce bolondnak nevezte őt, és kétségbe vonta a döntéseit. Így Hermione nem tudta megállni, hogy ne szúrjon oda.

- És ismersz valaki ilyen embert? Mert én nem.

Szavai elérték a kívánt hatást: Ron felkapta fejét, szemében egyszerre keveredetett megbántottság és harag. A fiúnak esélye sem volt válaszolni, mert Hermione sarkon fordult és kiviharzott a klubhelyiségből. Pontosan tudta, hogy hova megy, és szinte rohant az úti célja felé. De azért egy pillanatra megállt, hogy a zsebéből előhalássza a galleont, és üzenetet küldjön Draconak.