014. bejegyzés

28 1 0
                                    

Némán száll alá a földre a csipkézett

hópehely. Csendben, mintha már nem is

élne, halott lélekként simul az ablakom

üvegéhezés olvad apró víz-

cseppé. A szél hátán suhannak tova,

s külön-külön érnek földet, hogy

magányosan várják meg végső meg-

szűnésüket.

Szomorú, nem igaz?

Smoking ShadowWhere stories live. Discover now