𝕞𝕪 𝕓𝕖𝕤𝕥 𝕗𝕣𝕚𝕖𝕟𝕕 ⓖⓔⓐⓩⓨⓕⓕ

1.

-Gerald-

- Gerald....Earl......Gillum! - Tagolta a lány egyre inkább elképedve. - Mit keresel itt? - nézett rám értetlenül miközben beljebb engedett, házának az előszobájába.

- Jöttem visszaszerezni a legjobb barátomat - mondtam büszkén, de Rony ettől nem látszott boldogabbnak.

- Gyere - bújt ki a cipőjéből, ahogy én is és követtem a nappaliba a leányzót. - Kérsz valamit inni? - Pattant fel hirtelen, miután leültünk.

- Nem, köszi - húztam el a számat, amiből mosoly lett. Egyszerűen jó kedvem volt a lány jelenlététől, mégha ő nem is látszott boldognak, amit nem tudtam mire vélni. Ő elment egy pohár vízért, majd leült a kanapé legvégére a lehető legtávolabb tőlem.

- Mesélj Gerald, mi történt veled? - Kérdezte megfontoltan. - Rég találkoztunk - mellékesen hozzátette, mire bólintottam.

- Befutottam a hiphop világában, kihoztam jó pár albumot, néha bajt kevertem - rántottam meg a vállamat mosolyogva. - Elértem a célomat - mondtam, mire egy szomorkás mosolyra húzta a száját, amit már egyáltalán nem tudtam hova tenni. - Rony, mi a baj? - Kérdeztem, így ö felnézett pohara babrálásából.

- Csak még mindig nem értem, mit keresel itt - zárta rövidre mondandóját és hangjából, már most kihallatszott a sértődöttség. - Gerald, mi nem vagyunk barátok - nézett rám könnyes szemmel, miközben kimondta a kegyetlen mondatot.

- Mi? Rony, mi az istenről beszélsz? Öt éven keresztül, majdnem minden egyes napot veled töltöttem! - Csattantam fel. - Mi volt az, ha nem barátság? - Néztem rá hitetlenkedve.

- Egy rohadt nagy átverés - motyogta, miközben megtörölte a szemét.

- Rony, nem értelek - csúsztam hozzá közelebb a kanapén, de ezzel csak azt értem el, hogy ő felkeljen és járkálni kezdjen. A sírás kerülgette.

- Na ez már rád vall - nevetett fel keserűen. - Emlékszel, mit ígértél anno? - Állt meg velem szembe és lenézett rám. Vettem egy mély levegőt és bólintottam.

- Persze - mondtam halkan és látva a lány megtört arcát, az én szemem is könnybe lábadt. - És el sem tudom mondani mennyire sajnálom.

- Lépj le, Gerald - zárta le és a konyhába ment a vízzel a kezében, amit a pultnak dőlve kortyolni kezdett. De ennyiben nem hagyom az egészet.

- Tudom és jogos, hogy haragszol rám. Viszont akkor így láttam helyesnek. Az, hogy nem kerestelek azért volt, mivel úgy gondoltam, hogy az eddiginél is rosszabb hatással leszek rád. Különben is mit kezdhettem volna? Te tizenkettő, én meg tizennyolc voltam - sóhajtottam fel, mire Rony lecsapta a poharat a pultra.

- Na nehogy már a korkülönbségre hivatkozz! Baszki arra nem voltál hajlandó, hogy elköszönj, mikor elutaztál! Egy barát nem tesz ilyet, érted? Cserben hagytál, én mégis kerestelek, de hirtelen felvenni sem tudtad a telefont, se válaszolni az üzeneteimre. Most pedig 10 év után visszajössz, miszerint hiányzok? - Mondandója elején enyhén leordította a fejemet, de a végére már csak egy megvető pillantást kaptam.

- Kérlek, adj egy utolsó esélyt - néztem rá könyörögve.

- Mi hasznom van belőle? - Mondta morcosan, amin már átláttam annyira, hogy tudtam fontolgatja a dolgot.

- Annyi közös programot csinálunk, amennyit szeretnél és mindent én állok - a mondandóm végére felnevetett és megrázta a fejét.

- Megvesztegetsz? - Kérdezte vigyorogva, mire én bólintottam. - Csődbe viszlek - kacsintott rám, így elé léptem és magamhoz ölelve felkaptam és megpörgettem.

- Imádlak, homie - nevettem és a hajába pusziltam.

- Gerald, sok vagy - próbált elhúzódni, mire letettem és elengedtem. - Csak szépen sorjában mindent, oké? Mert még mindig haragszok rád - mordult rám egy kicsit, de érezhetően jobb volt a kedve.

- Rendben, igazad van. De addig fogok érted küzdeni, amíg ugyanolyan jó nem lesz a viszonyunk. Ja, és nincs több lelécelés sem - emeltem fel a kisujjamat, mire egyből belekapaszkodott a sajátjával.

- Ajánlom is, mert különben szétrúgom a segged - rázta meg a kezünket.

- Hiányoztál - böktem ki, mosolyogva.