𝕞𝕪 𝕓𝕖𝕤𝕥 𝕗𝕣𝕚𝕖𝕟𝕕 ⓖⓔⓐⓩⓨⓕⓕ

3.

-Gerald-

- Mit is főzünk igazándiból? - Nyögtem fel, ahogy letettem a két legalább öt kilós szatyrot.

- Te fogsz főzni, én addig csinálok sütit - mosolygott Rony és letette az ő cuccait.

- De segítesz, ugye? - Néztem rá kétségbeesetten, mire felnevetett és bólintott.

- Nem fogom vigyorogva nézni, ahogy felgyújtod a konyhám, abban biztos lehetsz - lökte meg kicsit a vállamat. - Mellékesen csak egy carbonarát kell összehoznod, az nem lesz kihívás - paskolta meg a hátamat.

- Biztos vagy abban? - Méregettem a szemöldököm húzogatva, eléggé közel hajolva hozzá.

- Tedd fel a tésztát főni - nyomta a kezembe az edényt, ezzel eléggé ignorálva cselekedetemet. Bár nem Ronyról lenne szó, hogyha a megmozdulásaimat komolyan venné. Ezért is imádtam és még sok más dologért.

- Igenis, Főnök Asszony - sóhajtottam fel kínomba, mire Rony az oldalamba csípett, így megugrottam. Amilyen gyorsan tudtam ráfogtam a kezére és igazán közel húztam magamhoz, a pultnak nyomva, ezáltal beszorítva a lányt. Mosolyogva arcára simítottam a kezemet és hüvelykujjammal puha bőrét kezdtem simogatni. - Nagyon idegesítő vagy néha, tudsz róla? - Kérdeztem és már olyan közel volt az arcunk egymáséhoz, hogy a homlokom súrolta az övét.

- Te mindig. Ezért vagyunk barátok - kontrázott, rám kacsintva. Eszméletlen. Életemben először akartam Ronytól többet, mint szimpla barátságot. S ha nem róla lenne szó, már rég átléptem volna ezt a határt és a háló felé tartanék az aktuális lánnyal.

- A sírba viszel - léptem hátra a fejemet rázva, majd kiszedtem a bevásárló szatyorból a tésztát. Rony vezénylésével pedig sikerült feltennem főni az alapanyagot. Ő a magyarázás közben egy tappotat sem mozdult és meglehetősen elgondolkozhatott, mivel maga elé bámult pislogás, vagy bármi egyéb mozdulat nélkül. - Minden okés? - Kérdeztem furcsállva, mire ő feleszmélt és bólintott, majd a nappaliba ment és bekapcsolta a hifit és felcsavarta a hangerőt.

Ő is nekiállt a desszert elkészítésének, miközben nekem tanácsokat osztott, esetenként megmutatta, hogy hogyan készítsem el a tésztát. Persze, eközben végig táncolt, énekelt vagy épp mindkettőt tette, hisz Sharon Ross nem tud nyugton maradni, ha ízlésének megfelelő zenét hall. S én, Gerald Gillum ennek egy részét bűntudat nélkül levideóztam, persze az ő tudomásán kívül, majd én is beszálltam hozzá táncolni és hülyéskedni. Ilyenkor érezem igazán, hogy élek.

11 órára készen lettem a tésztával, míg a muffinoknak már csak sülniük kellett, így mi ledőltünk a kanapéra.

- Kérdezhetek? - Nézett fel rám Rony, mire bólintottam.

- Kérdezz-Felelek? - Dobtam fel az ötletet, mire mosolyogva bólintott. - Kezdj - passzoltam át neki a kérdezést.

- Mi a különbség Gerald és G-Eazy között? - Nézett mélyen a szemembe, amit utáltam. Tudtam, hogy ilyenkor belém lát, igazán, olyan volt az egész mintha a titkaimat letenném egy asztalra és ő kedve szerint kiválogatja, hogy mi érdekli. Ilyenkor hazudni se tudtam neki.

- G-Eazy sokkal menőbb, mint Gerald. G-Eazy a nagypofájú, szarok rá stílusú, a legjobbat képviselő személy, az akire féltékenyek az emberek. Gerald, pedig az akit te ismersz - mosolyogtam rá és kitudja miért, közel voltam ahhoz, hogy elsírjam magam. - Gerald az, akit tényleg érdekel az emberek véleménye, aki nem tudja megérteni, miért utálják őt, néha ok nélkül. Gerald az, akit a családom lát, akit te látsz, az aki egyedül van, aki nem változott meg. G-Eazy az, aki ribancokkal tölti az éjszakáját, aki szórja a pénzt, aki hírességekkel veszi körül magát. Gerald pedig, aki otthon ül, egyedül és üresnek érzi magát, aki szomorú, aki már nem tudja elviselni a körülötte lévő zsivajt - ekkor Rony a kezemre tette a saját tenyerét és rászorított. A kezem remegett, miközben pár könnycsepp elhagyta a szememet.