𝕞𝕪 𝕓𝕖𝕤𝕥 𝕗𝕣𝕚𝕖𝕟𝕕 ⓖⓔⓐⓩⓨⓕⓕ

2.

-Sharon-

Nem igazán szoktam gyilkosságon gondolkozni, de kivételt tesz az, amikor szombat reggel 8-kor valaki ráfekszik házam csengőjére. Abban a pillanatban minden horror filmben látott brutális gyilkolási módszer megfordul a fejemben.

Idegesen lelökve magamról a takarót, trappoltam ki a bejárati ajtóhoz, amit feltépve az idiótán vigyorgó Geralddal találtam szembe magam.

- Mielőtt még leordítanád a fejem, hoztam kávét - emelte fel az egyik papír poharat. - Cappuccino tejszínhabbal és dupla cukorral - felsóhajtva beengedtem, hisz a kedvenc kávémat tartotta a kezében. Tudatosan lekenyerezett, a kis sunyi.

- Kérem a kávém - morogtam, mikor leültem a kanapéra, így ő elmosolyodva a kezembe adta. - Milyen hülye terved van, hogy már ilyen korán a nyakamon lógsz? - Sóhajtottam fel, hisz tisztában voltam vele, hogy Gerald csakis akkor kel fel ilyen korán, ha valami elvetemült ötlete van.

- Ma elmegyünk kirándulni a Las Trampaszba, az idő jó hozzá, fél óra az út és ha most elkezdesz készülődni 9-re ott is leszünk. Benne vagy? - hadarta el és a végén, úgy vigyorgott, mint egy kisgyerek. Arra a mosolyra, pedig nem lehet nemet mondani.

- Te is tudod, hogy a hülye vigyorodnak nem tudok nemet mondani - forgattam meg a szememet, de a végére én is kicsit elvigyorodtam. Gerald jókedve mindig is ragadt az emberekre.

- Imádlak - kelt fel nyertesen és a konyhába ment. - Milyen szendvicset eszel reggelire? - Kérdezte miközben felfedezte a hűtő tartalmát.

- Ugyanazt, mint régen csak teljes kiőrlésű cipóból - feleltem és kávécskámmal a kezemben a szobámba mentem öltözködni. felvettem túrázó felszerelésemet és kerestem egy nagyobb hátizsákot, amibe cuccaimat tudom később beletenni. Miután felöltöztem a fürdőbe vettem az irányt, ahol elvégezve tisztálkodási dolgaimat, felkötöttem a hajam és bekrémeztem vékonyan arcomat. Felkészülve a túrázásra, újra a nappali felé vettem az irányt, ahol már Gerald tévézett.

- Miket pakoljak be? - Dobtam le a táskámat a kanapéra.

- Nálam van víz, ezen kívül pedig - emelte fel a becsomagolt szendvicsemet, ami a dohányzóasztalon hevert - van még hat szendvics a táskámban meg két liter víz és keksz.

Bólintottam és ehhez mérten pakolni kezdtem. Tettem be pár gyógyszert, hisz Gerald allergiás a méh és a darázscsípésre, ezek mellett még betettem egy üveg vizet, naptejet, rovarriasztó krémet és egy-egy banánt meg egy zacskó szőlőcukrot.

- Készen vagyok - csuktam be a táskámat és felhúztam baseball sapkámat, míg kezembe vettem napszemüvegemet és a szendvicset, amit Gerald készített.

- Akkor indulás - mosolygott és ő is felkapta cuccait, majd bezárva a lakást, bepakoltunk a szürke Jeepbe, amivel jött és elindultunk. - Mit dolgozol? - Kérdezte vezetés közben rám pillantva.

- Titkárnő vagyok egy cégnél - húztam el kicsit a számat.

- S mi lett az álmokkal? Nem újságíró akartál lenni? - Furcsállta a férfi, aki jobban ismert engem, mint saját magát. Bár ez talán fordítva is igaz volt...

- De, viszont anyu azt akarta, hogy vegyem át a helyét. Neki pedig nem akarok csalódást okozni. - Próbáltam lezárni a témát.