Frozen Hearts | Loki fanfiction |

F O U R

J E S S Y

Mióta Loki megkerült, Jessy éjjel nappal csak azon gondolkozott, hogyan is kellene a férfit eltűntetni a Bosszúállók szeme elől. A helyzeten az még inkább bonyolított, hogy az akció óta Loki még a korábbinál is zárkózottabb, és csendesebb lett.
Aznap is csak annyit szóltak egymáshoz, hogy jóreggelt, majd mindketten mentek végezni a dolgukat. Még amikor Loki szerencsétlenkedett a bugyuta midgardi dolgokkal, akkor sem kérte a nő segítségét.
A férfi épp a kenyérpirítóval szállt szembe, mivel az nem adta vissza neki a kenyeret.
— Segítsek? — lépett mögé Jessy.
— Nem. Nem kell. — morogta az istenség még mindig a szerkezetet püfölve.
— De, kell, különben tönkre teszed a pirítómat. A piros gombot kell megnyomi, akkor jön ki a kenyér.
Loki nem szólt semmit, csak tette, amit Jessy mondott, majd leült a kanapéra a tányérral a kezében. 
Jessy csak megállt a konyhapult előtt, keresztbe font kézzel, és a férfit kezdte el nézni, aki most a tévé távirányítóval bajlódott.
— Mondanál valamit? — nézett Jessy a férfire.
— Nem kellene mondanom semmit.
— Azt ugye tudod, hogy majdnem megöletted magad, mikor, betörtél a toronyba? — kérdezte a nő, még mindig mérgesen bámulva a őt.
— Nem ölettem volna meg magam. Az egyetlen, aki aznap meghalt volna, az a bátyám. — Loki rá sem nézett Jessy-re, úgy válaszolt.
— Ugye tudod, hogy menekülnöd kellene?
— Menekülnöm? Ki elől, kérlek mondd meg! — emelte fel a hangját az istenség.
Jessy odasétált a kanapéhoz, majd leült a férfi mellé.
— A Bosszúállók keresnek téged. Hidd el, kevés dolog van, ami valamiben megakadályozhatja a Kapitányt.
— Nem érdekel hogy keresnek! Keressenek csak!
— Azt, hogy eddig nem találtak meg, csak nekem köszönheted.
— Nem tudom, észre vetted-e azt, hogy eléggé zavar engem, hogy én mindent elmondtam neked, a száműzetéstől kezdve mindent, te meg még az életkorodat se vagy hajlandó elárulni.— nézett mélyen a nő szemébe Loki.
- Az életkorát nem illik megkérdezni egy nőtől. Tessék, válaszolhatok pát kérdésedre, habár szerintem elég lenne azzal is megelégedned, hogy beengedtelek a lakásomba. — Jessy mérges volt a férfira, de tényleg igazságosnak tartotta, hogy megtudjon róla pár dolgot.
— Rendben. Miért segítettél nekem? — nézett komolyan a szemébe Loki.
— Mert jobbat érdemelsz a halálnál.
— Miért gondolod ezt? — csodálkozott az isten.
— Mert senkit sem lenne szabad megölni a tetteiért.
— Van családod? — hangzott a következő kérdés.
— Van három öcsém. Apám még él, anyám már meghalt. — válaszolta rezzenéstelen arccal Jessy.
— Miért nem mondtad el, hogy a Bosszúállók tagja vagy? — villant meg élesen az asgardi zöld szeme.
— Nem tartottam lényegesnek.
Jessy látta, hogy a férfi neki kezdene egy újabb kérdésnek, de félbe szakította az ajtó felől érkező kopogás.
— Bújj el!— suttogta az istenségnek. — Bújj el a zuhanyzóba! Majd én kinyitom.
Miután Loki értetlenül elsietett a fürdőszobába, Jessy felállt és ajtót nyitott. A küszöbön a kapitány állt, teljesen hétköznapi ruhában, mögötte Natasha.
— Nahát, mit kerestek itt? Segíthetek valamiben? — mosolygott erőltetetten.
— Jessy, szükségünk van rád. Meg kell találnunk Lokit, mielőtt valami újabb galibát okozna.
— Steve, szabadságon vagyok. Nagyon sürgős? Ha az lenne, gondolom nem ilyen ruhában állnátok az ajtómban. — vonta föl kérdően a szemöldökét a nő.
— A helyzet elég sürgős, de...
— Tudod Steve, éppen egy utazásra készülök a vőlegényemmel, úgyhogy sajnos nem tudok most segíteni. — szakította félbe Jessy a férfit.
— Nahát, nem is tudtam, hogy van vőlegényed! — lépett előrébb Natasha.
— Hát, nem rég jegyzett el, szóval gyakorlatilag most megyünk egy jegyesség-megünneplő útra, ha mondhatom így. — hazudta elpirultan a nő.
— Gratulálok! Nem akarod bemutatni nekünk? — mosolygott a kapitány.
— A helyzet az, hogy Ryan éppen fürdik, utána meg pakolnunk kell.
— Rendben, akkor majd máskor. Mégegyszer gratulálunk! — szólt Nat, majd a férfivel együtt elhagyták a lakást.
— Jó utat, Jessy! — hallotta a nő a kapitány hangját a lépcsőházból.
Jessy becsukta az ajtót, majd nagyot sóhajtott. Ez nehéz volt.
— Szóval a vőlegényed vagyok? — jött elő Loki kajánul mosolyogva.
— Kellett valami duma, hogy lerázzam őket. — forgatta meg idegesen a szemét a nő. — Most pedig pakolj. El kell tűnnünk az országból.

L O K I

Loki akarva akaratlanul kezdte megkedvelni a lányt. Nem tudta miért, talán éppen azért, mert más volt. Más volt, mint a többiek, furcsább. Nem félt tőle, parancsolgatott neki, és folyamatosan lekezelően bánt vele. Furcsa volt, habár minden midgardi furcsa Loki számára.
Besétált a nappaliba, kezében a sporttáskával, amit Jessy nyomott a kezébe. Megállt a nagy gardrób szekrény előtt, és kinyitotta. Nem volt benne sok dolog, csak egy-két ruha, amit a nő vett neki. Fogta, majd mind belesöpörte őket a táskába.
— Elárulnád, hogy hova kellene mennem? — kiabált át a szobában tevékenykedő nőnek.
— Majd segítek! Te csak pakolj. — érkezett a felelet.
Loki csak mérgesen fújt egyet, majd folytatta a holmijai rendezgetését, míg egyszer csak kijött a szobából Jessy, karjában egy csomó ruhával és egyéb cuccokkal.
— Minek kellenek ezek? — vonta föl kérdően a szemöldökét az istenség.
— Csak nem gondoltad, hogy egyedül elengedlek? — mosolygott rá pimaszul a nő, majd elkezdett ő is bepakolni a táskába. — Még a sarki boltig se találsz el egyedül, nemhogy egy másik országba! Segítek neked.
— Biztos vagy te ebben? Miért akarnál egy gyilkossal és egy olyan személlyel utazni, akit a hatóságok és a Bosszúállók keresnek?— nézett rá pimaszul csillogó szemekkel. — Vagy talán más az indok?
A válasz nem az volt, amire számított. Nem látta, mikor indul meg Jessy keze, csak azt érzékelte, ahogy az arca egyik felén csattan a pofon. Szikrázó szemekkel ranézett a nőre, de ő csak elpirulva vigyorgott.
— Te mindent összepakoltál? — kérdezte, majd sarkon fordult, úgy, hogy Loki érezte, ahogy a nő haja lágyan a mellkasát végig simítja. — Megyek, összeszedem a dolgokat a fürdőből. Te addig rakj rendet!
Már megint parancsolgat...Gondolta Loki, majd beletörődve el kezdte helyezgetni a párnákat a kanapén. Érdekes hatással volt rá a lány. Furcsálta a modorát, nem szerette a parancsolgatását, de valahogy nem tudta utálni. Ami pedig még furcsább, indolkolatlanul is hálás volt neki. Csodálta az őszinteségét és a belevalóságát, de ez egyben meg is ijesztette.
— Készen vagyunk. — húzta be a csomag cipzárját a nő, majd előkapta a zsebéből a telefonját. — Nem lesz olcsó dolog. Utolsó pillanatban repülő jegyet venni kész őrültség...- hallotta Loki a dünnyögését.
— Mi az a repülő?
— Egy jármű, ami az égben repül, de nem hiszem, hogy Asgardban ne lennének ilyenek. — mondta fel sem pillantva a készülékből.
— Ott hajónak hívják az ilyeneket. — nézett Loki a nőre. — Amúgy elárulnád, hova repülünk?
— Londonba. — mosolygott rejtélyesen a lány, amit Loki egyelőte nem értett.
— És mikor?
— Most.