Frozen Hearts | Loki fanfiction |

S E V E N

L O K I

— Ne... Hagyj békén... - Hallotta Loki a saját hangját.
Hirtelen érzékelni kezdte a külvilágot, érezte, hogy valaki fogja a kezét.
— Loki! Loki ébredj! — a távolból Jessy hangja szólt.
Érezte, hogy egy kéz gyengéden, de határozottan pofozgatja az arcát. Loki elhatározta, hogy amint ismét jó állapotban lesz, letépi az illető kezét.
Az isten felmorgott, megpróbált felülni, de egy köhögőroham visszakényszerítette az ágyra.
Ágy?
Loki nem emlékezett arra, hogy egy ágyban lett volna.
Csak nem...?
Félt, hogy az álma mégsem volt annyira álom.
Össze kellett gyűjtenie minden erejét, ha meg akar bizonyosodni arról, hogy a valóságban van. Ökölbe szorította a kezét, és próbálta figyelmen kívül hagyni az egyre inkább kínzó fájdalmat, ami a gyomrát kezdte el szép lassan ostromolni. Éhes volt, szomjas volt, fáradt volt, de fel kellett kelnie.
Megfogta az ágy szélét, és feltolta magát ülőhelyzetbe. A feje kavargott, és érezte, hogy lassan a gyomra is kiad magából mindent, ami benne maradt.
Szörnyűségesen kimerítette az álom. Meg volt döbbenve, hogy ennyire erőtlen. Ő, aki egy isten.
Felmérte a helyiséget, ahol feküdt. Fehér falai voltak, és mindenből csak úgy áradt az olcsó midgardi fertőtlenítőszer illata. Hol vagyok?
Jessy, aki az ágya szélén ült, olyan közömbösen válaszolt, mintha csak olvasna az isten gondolataiban.
— Kórházban vagy. — a gyönyörű szemei Loki tekintetét keresték, de az isten nem akart a nő szemébe nézni. — Valami történt veled a repülőn. Elaludtál, aztán egy olyan két óra múlva furcsa dolgok kezdtek el történni.
Loki nem tudta, hogy akarja-e hallani, hogy miket csinált.
— Először csak morogtál, mire én egyből felébredtem. Aztán hirtelen a repülő lámpái elkezdtek villogni, és te egyre jobban csak remegtél. Furcsa volt az egész. Az arcod eltorzult, mintha valami szörnyű dolgot látnál álmodban. Nyögdécseltél is, mintha fájdalmaid lennének...— Jessy lehajtotta a fejét. — Szörnyű volt, mintha valami epilepszia rohamot kaptál volna, úgy néztél ki.
Lokinak eszébe jutott az álma, és annak minden kis részlete. Eszébe jutott az is, amiben Jessy-vel volt. Fejét hátrahajtotta, hiszen rájött, hogy nem egy egyszerű álomról volt szó.
Összeszorított fogai között beszívta a levegőt, majd rászánta magát, hogy fel tegye a kérdést.
— És utána?
- Nem ébredtél föl. Folytattad tovább az alvást, teljesen nyugodtan és mélyen.
Loki megnyugodott.
Jessy felnézett rá, és az isten látta, hogy valami még sincs rendben.
— Ma ébredtél föl. — a nő szemei hidegek voltak, mint egy tükör, ami a havat tükrözi vissza. — Három teljes napot átaludtál.

J A N E

Thorral kézen fogva siettek Odin elé. Muszáj volt elmondaniuk, amit Lokiról hallottak a földön, de még így is több napot halasztották a témát a kedvesével.
— Thor, ugye nem kell majd elmenned pont most? — kérdezte aggódva Jane.
— Nyugodj meg szerelmem, az esküvőt semmi sem zargathatja meg, e felől biztosíthatlak. — Thor próbált határozott, és rendíthetetlen maradni, de Jane jól tudta, hogy felkavarták az öccséről érkezett hírek.
A Bosszúállók rávilágították arra, hogy Loki mekkora veszéllyel van a Földre, még úgy is, hogy varázserejétől megfosztották. Ráadásul a legújabb hírek szerint látták egy nővel egy londoni repülőn, kiről kiderült, hogy a Bosszúállók egy újabb tagja. Ezek után az egész világ bepánikolt, hogy az asgardi herceg elrabolt egy bosszúállót.
Jane titokban bevallotta magának, hogy ő is aggódik. Sok éjjelen keresztül rágta magát a téma miatt, hiszen féltette földi barátait a leendő sógorától. Az se nyugtatta meg jobban, hogy Thor folyamatosan hangoztatta, hogy az öccse jó, és talán kellene egy új esélyt adni a csínytevések istenének.
Jane hosszan beszívta a levegőt, majd lassan kiengette. Thor bíztatóan megszorította a kezét, mikor az aranykapuk elé értek.
— Minden rendben lesz. — súgta az isten, úgy, hogy a szája finoman sútolta Jane fülét, amitől a nőt újra kirázta a hideg.
Thor karjába kapaszkodva várta meg, míg a robosztus ajtószárnyak kinyíltak. A trónterem most is, vagy ezredjére is elámította Jane-t. Thor azonban szokás szerint nem hagyta, hogy sokadszorra is végig nézzen minden részletet a csarnokon, határozott léptekkel megindult szülei felé, akik a csillogó emelvényen magasodtak, ahogy a gyönyörű trónjaikon ültek.
Mikor eléjük érkeztek, Thor a szokásosnál picit mélyebben hajtotta le a fejét, Jane követte a mintáját. Gondolta, minél nagyobb alázattal járulnak Odin elé, annál kisebbet csattan az ő hátukon az ostor.
— Apám, anyám. — biccentett a vőlegénye mindkettejük felé. — Híreink vannak.
Ez így még nem is hangzott annyira rosszul, mint amit valójában jelentett, de Thor sziklaszilárd hangja komoly volt, és Odin és Frigga egyből tudhatták, hogy nem jó hírekről van szó.
— Mikor lent jártunk Midgardon, hogy barátainkat értesítsük a közelgő menyegzőről, a Bosszúállóktól szörnyű híreket kaptunk. — Vőlegénye nagy levegőt vett, és Jane pontosan tudta, milyen nehéz neki ez az egész. — Tudomást szereztek arról, hogy Loki a Földön van, és ők maguk is meg akarják büntetni.
— Minden joguk meg van rá. — Odint látványosan hidegen hagyta a fiatalabbik herceg sorsa.
— Loki menekül előlük. — Thor a kezét kezdte el tördelni, mielőtt folytatta volna. — A legfrissebb jelentések szerint egy Londonba tartó repülőn látták, egy lánnyal. A lány a Bosszúállók egy újabb tagja, és Loki feltételezhetően elrabolta, hogy zsarolhassa a többieket.
Odin, öreg kora ellenére, mint a villámcsapás, úgy pattant fel az aranyozott trónszékből. Öklét rázta az ég felé, és közben úgy szidta kisebbik fiát.
— Az alávaló! Azonnal elrendelem, hogy hozzasák vissza Asgardba! — Odin mély levegőt vett, majd a szőke fiára nézett. — E csarnok alatt vetem börtönbe, az idők végezetéig, vagy tovább ha kell! - üvöltött Thorra, mintha mindez mind az ő hibája lenne.

F R I G G A

Az éj leple alatt surrant ki Asgardból. Az erdők felé vette az irányt, neki nem volt szüksége a Szivárvány-hídra, ha a világok között akart utazni.
Az erdőben ázott avar illat terjengett, a mozdulatlan levegőt csak az éjjeli rovarok zizegése rebbentette meg.
Frigga mindig is szerette ezt az erdőt, rengeteg csodálatos élmény kötötte össze őket. Ezeknek az élményeknek az emléke csak só volt a sebeire; a legtöbb fiatalabbik fiával, Lokival volt közös.
És most, hogy Odin Lokit Asgardon akarja börtönbe vetetni, Midgardi tetteiért, Frigga teljesen összetörtnek érezte magát. Ő a szívében már meg is bocsájtott a fiának, de ez a Mindenek Atyja akaratával szemben mit sem számított. Emiatt határozta el magát tettére. Midgardra utazik, hogy figyelmeztesse Lokit Odin tervéről, és hogy utána járjon annak, mi is történt valójában Midgardon.
Nem hagyhatta a fiát ok nélkül szenvedni abban a világban.

Uramisten. Hosszú hónapok után meghoztam a következő részt, sajnálom, ha kicsit gyatrára is sikeredett. Remélem elnézitek ezt nekem, tekintve, hogy nagyon régen nem foglalkoztam ezzel a történettel.
Ezer hála, ha elolvastad, azért remélem tetszett, mindenkinek.💕
+Kérdés: hogy tetszik az új borító?