Trónok Harca - Drágább, mint az egész világ [BEFEJEZETT!]

Megmentett... Megint

2 óra gondolkodás után vettem a bátorságot. Magamra terítettem a takarómat, mivel elvették a ruháimat. Lassan kinyitottam az ajtót. Félve kiléptem a szobámból és becsuktam magam mögött az ajtót. Tettem egy lépést jobbra és akkor hirtelen egy férfi kiáltását hallottam magam mögül.
- Hé állj! - elkezdtem rohanni mivel féltem ha vissza megyek a szobámba bántani fognak. Lerohantam a lépcsőn. Hallottam a dübörgő hangot magam mögött. Tudtam hogy ha elkapnak nagy bajban leszek. Kinyitottam az ajtót ami a kijárat volt. Mezítláb elkezdtem a hóban futni. Szerencsétlenségemre találkoztam egy jég darabbal amin elcsúsztam és beleestem a hóba. A takaróm leesett rólam. Oda értek hozzám az őrök. Az egyik lehajolt hozzám. Hirtelen a fehér farkas aki Szellem névre hallgat elkapta a karját és morogva a földre terítette.
- Mit képzeltek? Miért ijesztitek meg ezt a szegény lányt. Így is már eléggé fél! - rántott kardot a fekete hajú férfi amikor odaért.
- Jon, apád parancsa, hogy tartsuk a szobában a lányt míg ki nem derül ki ő. - a megmentőm felhúzott és én mögé álltam. Jon füttyentett egyet mire Szellem leszállt a férfiról.
- Ez volt a parancs fattyú! Mi apád katonái vagyunk nem a te embereid! - fogta a kezét a katona, amit előbb a farkas kóstolgatott. A vér átitatta a kesztyűjét.
- Megmondom apámnak, hogy a lányról mostantól én gondoskodom - a hangja még ilyenkor is nyugodt volt. Pedig a fattyú biztos, hogy valami gúny lehet. A katonák bólintottak majd elsiettek.
- Gyere! Elmegyünk a hugomhoz, hogy adjon kölcsön valami ruhát. Körülbelül olyan magas és vékony mint te. - mosolygott majd vissza sétáltunk a magas erőd falaihoz...