Trónok Harca - Drágább, mint az egész világ [BEFEJEZETT!]

Lakoma előtti órák

Arra keltem, hogy kopognak. Az oldalam, ahol a kard ért még mindig nagyon fájt.
- Gyere! - szóltam ki kómásan. Egy idős ember lépett be a szobába.
- Szervusz gyermekem. A nevem Aemon mester. Leápolom a sebedet. - a hangja nyugott volt. Beljebb jött, mire én felültem. - Leülhetek? - kérdezte halkan. Lassan bólintottam. Nem mozdult. Pár másodperc múlva felnevetett. - Gyermekem, az én koromban csoda lenne ha még látnék. - ekkor esett le.
- Elnézést kérek. Üljön le kérem. - majd megfogtam az ujján a köpenyt és segítettem neki leülni. Valamilyen krémmel bekente az oldalamat majd elment. Kis idő múlva Sam lépett be az ajtón.
- Hoztam neked egy ruhát a vacsorára Vakondvárosból. - mosolygott majd lerakta a székre a ruhát.
- Sam! - elakadt a lélegzetem. - Nem kellett volna. - megemeltem a ruhát. Egy bordó színű  ruha volt tele csipkével és gyöngyökkel. - Köszönöm szépen! - mosolyogtam rá. Kicsit még beszélgettünk, illetve hatszor még bocsánatot kért, majd kiment hogy fel tudjak öltözni. Vettem volna le a felsőm amikor Jon nyitott be a szobába.
- Látom jókor jöttem! - vigyorgott majd bezárta maga mögött az ajtót.