Trónok Harca - Drágább, mint az egész világ [BEFEJEZETT!]

Semmi magány

- Mit csináltok ti itt? - fogott ránk kardot az egyik katona.
- Havas Jon vagyok. Ned Stark fattya. - a két férfi elrakta a kardját.
- Velünk kell jönnötök. - Jon segített vissza ülni a lóra majd ő is felszállt. Vissza vágtattunk Deresbe. Elhurcoltak minket egy terembe.
- Uram ezeket az embereket találtuk kint a hóban. - hajolt meg a katona egy férfi előtt.
- Ez a fattyam. A lány meg a vendégem.
- Nagyon sajnálom uram. Nem tudtam. Kérem kegyelmezzen. - borult térdre a lovag.
- Nem fogom fejedet venni azért amiért megvéded az othonomat. Most pedig menjetek a dolgotokra. - elmentünk a szobámba. Már nagyon fáztam mivel nem vettem vissza a kabátomat. Leültem az ágyra és vacoktam. Jon hátra lökött majd felém mászott. Most nem lassított. Szerintem nem akarta hogy megint megszakítsanak minket. Ajkait az enyémnek nyomta. A csókból kiszabadulva levegő után kapkodtam. Láttam hogy ő nem igazán fáradt el mivel szinte azonnal elkezdte csókolni a nyakamat. A pólómat megfogta amikor kopogtak. Idegesen vett egy mély levegőt majd ajtót nyitott.
- Elnézést uram ha zavarok. Stark uram küldött hogy készítsen fel a hölgyet a ma esti lakomához. - Jon nem szólt semmit. Vissza jött hozzám és nyomott egy puszit a homlokomra. Majd a fülembe súgta - Este folytatjuk... - kirázott a hideg.