Trónok Harca - Drágább, mint az egész világ [BEFEJEZETT!]

Lovaglás

Felmentünk a kőlépcsőn egy folyosóra. Jon ment elől. Hirtelen megtorpant és bekopogott egy szobába.
- Szabad! - hallottuk a választ majd Jon benyitott.
- Szia! A segítségedet kérem Sansa.
- Miben? - kicsit flegma... Én is beléptem az ajtón.
- Kéne neki pár ruha! - karolt át.
- Egy drága ruhámat sem kapja meg! - jelentette ki majd oda sietett a szekrényéhez. - Nesze ez a tiéd lehet - oda dobta Jonnak a ruhát aki illedelmesen meg köszönte, majd kirohantunk a szobából. Elvezetett a szobámhoz majd felém fordult.
- Öltözz fel! Lent várlak az udvaron. - azzal sarkon fordult és elsietett. Én pedig tettem amit mondott. Fel vettem a feszülős farmert és a sima állatbőr  kabátot. A csizma is pont az én méretem volt. Össze kötöttem kontyba szőke hajamat majd lesiettem Jonhoz. Meg is láttam... Lovakkal.
- Nem tudok lovagolni! - lassan közelítettem felé.
- Ha el tudtál rajta aludni, szerintem tudsz! - mosolygott majd segített felülni a vörös csődörre. Elmagyarázta mit csináljak majd ő is felült szürke lovára. El indultunk a kapu felé. Lassan lépdeltünk egymás mellett. Nem beszélgettünk, de ez nem az a kínos csend volt. Hallgattuk ahogy a patak folyik, a levelek zörgését, a farkasok vonítását... FARKASOK! Rémülten néztem körül. Jon észre vehette rajtam a félelmet.
- Ne aggódj! Szellem miatt nem mernek ide jönni. Azok kicsik. Szellem pedig egy rémfarkas. - valamivel nyugodtabb lettem. Kis idő múlva Jon leugrott lováról majd engem is lesegített. Elvezetett egy kis tóhoz amit a víz alatti vulkánok melegen tartottak. Mögém jött és a vállamra rakta a kezét. Majd a fülembe súgta:
- Van kedved fürdeni?