Trónok Harca - Drágább, mint az egész világ [BEFEJEZETT!]

Jon!!!

Egy nyilalást éreztem a jobb oldalamon. Oda raktam a kezem, majd mikor elvettem onnan, észre vettem hogy a kezem csupa vér. Körülöttem a hó is vörös színt öltött. A túl sok vérveszteség miatt egyre jobban sötétedett el minden.
- Dany ne! Annyira sajnálom! - ez volt az utolsó dolog amit hallottam... Nagyon homályos minden. Kicsit megdörzsöltem a szemem és akkor megláttam Jont az ágyamon ülve. Sírva ugrottam a nyakába. Finoman ölelt vissza. Mikor elengedtem benyilalt az oldalam, ezért vissza dőltem.
- Annyira hiányoztál! - suttogtam. Könnyeim még mindig folytak.
- Te is nekem! - adott egy csókot a kézfejemre. Hirtelen Sam lépett be az ajtón.
- Dany annyira sajnálom! Nem akartam! - térdelt le az ágyam elé. Én csak rá mosolyogtam.
- Ne szidd magad baleset volt. - nyugtattam meg mire ő elmosolyodott, majd kettesben hagyott minket.
- Ha felépülsz el kell menned! - komolyodott el Jon. Könnyeim megint előtörtek. - Kérlek ne sírj. Nők nem lehetnek a falon. Csak ha... - elhalgatott mire én felkaptam a fejem.
- Csak ha mi?
- Csak ha megválasztanának a vacsorán parancsnoknak. - hajtotta le a fejét.
- Nem korai még egy kicsit? Egy hete jöttél - néztem rá kérdőn.
- A parancsnokunk eltűnt egy felderítésen. A Fekete várban a legtöbb testvér velem együtt került ide. Szóval van esély, hogy én leszek a parancsnok. Ha nem, csak megtudjuk győzni az új parancsnokot hogy maradj. De most pihenned kell! A vacsorán találkozunk...