Szerelmes Dallam

7.fejezet

A táskámat gyorsan kivettem a szekrényből és leülltem egy közeli padra. Nem sokkal később hangokat hallok a szobornál.

-Ti mit csináltok itt?-szóval Hanna már ott van na akkor megindulok én is.

-Mi is megyünk gyúrni. Ugye Márk?-kérdi Dénes.

-Valahogy kondiba kell magunkat tartani.-távolról úgy tűnt, hogy Márk simogatja a hasát. Elkezdem szedni a lábam de a zoknim lecsúszott így elkezdem igazgatni futás közben.

-Itt vagyoooook!-kiabálom de annyira igazgatom azt a zoknit, hogy valakinek neki mentem.

-Na ugye milyen kemény?-a hangból itélve Márknak mentem neki.

-Ne haragudj én....

-Most végre lett lenyomat róla....

-Mi van? Valamiről lemaradtam?

-Ja...nem. Menyjél edzeni.

-Öhm...oké....Hanni! Mehetünk?-fordulok barátnőm felé.

-Ahhhaa.-elindulunk de biztos, hogy az arc szinem egy paradicsommal versenyezhetett volna. -Mit csináltál?

-Nem tudom-suttogom.-Hanni! Nem tudod hogy Márknak van e barátnője?-Úristen Lili ez milyen kérdés?!

-Én mindent tudok. Neki......nincs.-megkönnyebülten sóhajtok.

Hála az égnek, hogy a csarnok közel van a sulihoz így mikor láttam rajta, hogy kérdezni szeretne gyorsan bementem az öltözőbe. De pechemre utolért.-Miért kérded?-vigyorog szóval valamit tud.

-Csak mert olyan furcsán viselkedik velem. Nem? Olyan....olyan.....furcsa. Eddig nem ilyen volt velem.

-Hanem? Márk alapból furcsa és bamba.-elkezdek nevetni.-De piszok jól néz ki.-abba hagyom a nevetést. Nos ettől a kijelentéstől nem kicsit jöttem zavarba.

-Aham biztos-gyorsan felvettem a pólóm és kimentem a pályára melegíteni. De most sem volt szerencsém.

-Ne mond ,hogy te még nem vetted észre!?

-Mikor neki mentem a hasizmának akkor még éreztem is.

-Azt én is érezném....

Ezután a kézinek szenteltük a figyelmünket. A bemelegítés után felvettük a labdákat és elkeztük dobálgatni. A labdás melegítés vége fele rosszul kaptam el a labdát és elgurult. Elkezdtem utánna futni de szóltam Hannának csináljanak két csapatot. Tovább rohanok a labda után de még mindig gurul így felgyorsítok a tempón és így elkaptam a labdát de a cipőm megcsúszott de nem estem el. Valaki elkapott. Felnézek és látom, hogy Márk a "megmentőm".

Ledermedek hiszen a pólómat melegítés közben levettem és csak a sportmelltartó volt rajtam. Aztán észhez kapok és kiegyenesedek.

-Köszönöm.

-Nincs mit.

Megfordultam és visszamentem a lányokhoz. Mikor már megvolt mind a két csapat akkor elkezdtük a játékot.
Az én csapatom vezetett 1 góllal.
Nálam volt a labda így elindultam a kapu felé de az egyik lánnyal akkorát borultunk, hogy az edző le is állította a játékot. Egymásra néztünk bólitotunk,hogy "oké minden" és felálltunk de kitört belőlünk a nevetés.

-Jól vagytok?- szalad hozzánk Hanna. Erre mégjobban elkezdtünk nevetni.-Mit szíttatok?

Mielőtt válaszolhattunk volna az edző szólt, hogy mára végeztünk. Ekkor átmentünk a boxzsákokhoz.

-Haliiii-mondta Márk és Dénessel oda sétáltak a zsákokhoz.

-Jók voltatok.

-Ja....Hanna igen...