Romlott Angyal

《1》

A halk folyosón sétálok édesapám hívására. Csak a cipőm kopogása hallatszik meg a csöndes folyosón, ahogy a márványból kirakott kőhöz üti magát. A palota sötét. Itt is csak az ablakokon beszűrődő, csekély mennyíségű napsugarak világítják meg, az elhalt, arannyal díszített utamat apám irodája felé. Barna hajamat megvilágítja a tavaszi napfény, kék szememben pedig ezeknek a tükörképe látszik. A falakon portrék pihennek, a legnagyobb uralkodókról, vagy a legnagyobb hősökről. Amint elhaladok anyukám portréja mellett, egy tölgyfaajtóhoz érek. Mielőtt benyitnék, hátranézek az általam megtett, szinte végtelennek tűnő útra, majd nagy levegőt véve benyitok. A szobában a sötétség mellé némaság is társul, így csak a nyikorgó ajtó hangját lehet hallani. A hatalmas könyvespolcokon pihenő temérdek mennyíségű könyvet nem csak látni, hanem érezni is lehet. Hirtelen édesapám alakját veszem észre, ahogy a diófa asztala előtt ül, így meg is állok. A napfény hírtelen bejut az irodába is, így elém tárul az arannyal kirakott csillár, és a gyémánt padló gyönyörű láványa. Kihúzom magam, és belekezdek.

- Itt vagyok apám! Miért hívattál? - kérdezem, és a hangvételemet próbálom minnél tisztelet tudóbban irányítani

- Bele is kezdek - hallom meg a mély, ellenvetést nem tűrő hangot, amiből biztosan állíthatom (a sötét ellenére is),hogy édesapámmal állok szemben - Ugye említettem többször is gyermekkorodban, hogy édesanyád után a te feladatod lesz az Angyal sereg vezetése - teszi fel a költői kérdést, majd feláll a székből és folytatja - Ez ugye sajnálatos módon hamarabb következett be, mint azt gondoltuk, de a törvény, az törvény. Mivel te vagy az utolsó női leszármazottja az Abernathy családnak, így rád hárul ez a feladat. Ellenkezni tilos, ez kötelesség. - fejezi be mondandóját, majd visszaül a székbe

- De apám, 18 éves vagyok. Anya is fiatalon kapta meg ezt a tisztséget, de már ő is volt 30! Hogy tudnék én így egy egész Angyalsereget vezetni!?

- Ezért képeztünk ki kiskorodtól kezdve! Mert tudtuk, hogyha ilyen lenne, akár születne lány, akár nem, te vagy a legidősebb. De mivel eleve te vagy az EGYETLEN lány - itt kiemeli az "egyetlen" szót, miközben feltartja mutatóújját - nincs választásod! - kiabál, majd kifújja a levegót. Én tehetetlenségemben csak egy nagyot sóhajtok, de apám nem fejezi be, hanem megenyhűlt hangon folytatja - Szívem, rajtad áll Titannia jövője! A Démonok elpusztítanak minket, ha nem lesz vezetőnk!

Mélyen kifújom a levegőt, és én is megszólalok - Rendben. Mi a feladatom? - adom be a derekam

- Ez a beszéd! Első feladatod az az, hogy el kell menned Agartha-ba, egy gyógy fűért, ami csak ott terem. - épp tiltakoznék, de apa felemeli az újját, mert biztos tudja a szándékaim, és a véleményemet meg sem várva folytatja - Tudom mit gondolsz. Hogy az a Démonok kiralysaga! De pont ezért téged küldünk. Anyádnak is volt egyszer egy ilyen feladata. Ha jól végzed a dolgod, feltűnés nélkül hazajuthatsz! A pontos neve a fűnek Danger! Ha megtalálod, hozd el a lehető legtöbbet, ebbe az elikszírbe. A Danger csak Agartha Főpalotája kertjében terem meg, így el kell menned a Démonok palotájához. Ez a kard - itt kivesz egy kardot a szekrényből - édesanyádé volt! Ő is ezzel harcolt! Ez csak egy angyal nő kezében működik! Ezzel majd megvéd! - mondja, majd átadja a kardot. Gyönyörű arany élét, ezüst angyalminták díszítik, a markolata kék, kagylókkal díszítve. A penge csúcsába belevan vésve egy monogramm. A.A.

- Apa! - szólalok meg egy kissé rekedten a sok némaságtól, de egy torok köszörüléssel kijavítva a hangom, folytatom - Anya neve Bloom volt. Tehát az ő monogrammja B.A. volt. Akkor ez ki kardja eredetileg?

- Ez a kard folyamatosan változik. Ameddig anyád élt, addig B.A. volt. Miután meghalt, átíródott A.A.-ra. - felelte egyszerűen

- Rendben - mondom zavarosan, de azért megkérdezem a leglényegesebb dolgot - Mikor kell indulnom arra a bizonyos "gyógyfű vadászatra"? - gúnyolódok, amit nagy hahotázás helyett, csak egy komor tekintettel jutalmaz drága, egyetlen édesapám, aki képes az egyetlen lányát háborúba küldeni! Ha ez valami nevelési módszer akar lenni, akkor bevált...

- Ne viccelődj, ezen múlik a világunk jövője! Ha megvan a gyógyfű, akkor elindulhat a háború is, amit a gyógyfűvel könnyen megnyerhetünk! De a kérdésedre válaszolva holnap! Holnap indulsz. Kathereen már előkészítette a táskád, és a ruhád. Holnap reggel 6kor legyél a nagykapunál indulásra kész!

- Hogy mi? Oh persze! Majd örömmel küldöm magam egyedül, 18 évesen magam, a Démonok vilagába, felkészülés nélkül, holnap már 6kor! Hátha meg is halok! - akadok ki teljesen. De jogosan!

- Akkor ezt megbeszéltük! - áll fel a helyéről "drága" apám, majd ősz haját megigazítja, és elmegy mellettem, ki, a kijáraton. Az eszem meg áll. Holnap 8kor már halott leszek! Az biztos. Inkább siránkozás helyett kihasználom a maradék időm, és azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Lovagolni megyek, gyönyörű, fekete Unikornisomon. Mivel van egy olyan erős érzésem, hogy nem lesz Unikornis a Démonok világában, így minnél hamarabb elindulok. Gyönyörű lovam, Pandora, még az istállóban pihen, így kivezetek, és ráülök. Nálunk, Titanniában, az unikornisok, ha egy adott sebességet elérnek, unipegákká változnak, tehát legy szárnyuk is,így lehet rajtuk repülni. Nos, rám az jellemző, hogy én meg ez az adott sebesség alatt nem megyek soha, szóval, már amint felülök, csak egy kicsit jelzek Pandorának, ő már is az egekben van. Végre kicsit kikapcsolódok, és elszakadok a kötelességeimtől. A körül-belül 2 órás lovaglás után lecsutakolom a gyönyörűségem, besietek a palotába, majd az egyberuhámat leveszem, és felkapok egy kényelmesebb öltözéket. Miután a vacsorázással is végeztem,- nem önként ugyan - az ágyban fekszek, alvásra készen. Az alvás persze elképzeléseim ellenére hajnalban történt meg, így 6kor hulla fáradtan ácsorogtam vacogva a felkelő napot vizsgálva a kapunál, ahova édes drága apukám hívott. Mikor végre megérkezett az őrei, és a világ kapuit nyitó emberrel, készenálltam a feladatom teljesítésére. Még egy utolsó pillantást vetettem a gyönyörű márvánnyal és arannyal borított palotára, a virágokra és az unikornisokra - mert van egy olyan sejtésem, hogy ez nem lesz a Démonoknál -, majd elbúcsúztunk apával és a varázsigét elismételve el is nyelt a kapu...