Storm élete

A kezdetek

Reggel mikor kinyitottam a szemem nem találtam anyát. Nagyon megijedtem ezért kiabálni kezdtem amit a kétlabúak nyerítésnek hallanak. Az én hangom még nem volt olyan mint a többi lóé. Igen. Mert nem csak én és anya voltunk az istállóban. Még javában kiabáltam amikor megjelent Felicia és George. Felicia köszöntött. Meg kell szoknom még a nevemet.  Szóval Felicia elmondta hogy Anyát elvitték sétálni és nemsokára jön. Majd George a számba nyomott egy üveget amiben anyám teje volt, hogy addig se legyek éhes amíg anyám távol van.

Már legalább 2 óra telt el. Anyám sehol. De nem voltam egyedül. Felicia végig velem volt. Nem hagyta hogy szomorú legyek. Kezdem megkedvelni ezt a kétlábút. Felicia éppen magyarázott valamiről és én feszült figyelemmel hallgattam. Hirtelen meghallottam George hangját és az anyám nyerítését. Annyira megörültem hogy visszajött. Vidáman nyerítettem mikor visszajött a boxba. Újra éhes voltam így alig vártam hogy anyám úgy áljon,hogy hozzáférjek az emlőhöz.

Felicia itt hagyott mert az apja George mondta hogy hagyjon engem enni. Mielőtt elment a fülembe súgta ,hogy visszajön hozzám és hogy szeret. Örültem hogy ez a vidám kislány is megkedvelt engem  ahogyan én őt. Anyám is örült,hogy sikerült összebarátkoznom valakivel.

Esteledett és anyám érezte hogy vihar jön. Nagyon féltem. Ez volt az első vihar életemben. Dörgött és villámlott. Az eggyik villám nagyon közel csaphatott be mert oltári hangos volt. Rémületemben nagyot sikoltottam. A többi ló is nyugtalan volt de ők már megéltek pár ilyen vihart. Iszonyatosan reszkettem. George hallhatta hogy megijedtem mert hirtelen bejött az istállóba és Felicia is vele volt. Bejött a boxunkba és szorosan megölelt. Anyám már aludt ezért nem akartam őt felkelteni így hagytam hogy Felicia megnyugtasson. Ahogy simogatott és a fülembe dudorászott egy altató dalt éreztem,hogy elálmosodom.