Mint írtam a város legerősebb gimijébe kerültem, ahol már augusztus 31.-én be kellett mennünk a suliba. Fecsketábornak hívták ezt a napot, az elsőévesek mind ezen a napon lépnek be az iskola világában először, körbevezettek minket. Az osztálytársaim sokkal szimpatikusabban, mint általános iskolában voltak, jó volt a velük eltöltött első nap. Ahogy teltek a napok kezdtük megszokni egymást, összebarátkoztunk.
Pár héttel később kaptunk egy új osztálytársat. "Tanár nő/úr, kérem! Én csak azt szeretném mondani, hogy most jöttem át a D-ből a C-be és azt akarom megkérdezni, hogy megkapom azokat a jegyeket, amiket eddig már kaptam a D-ben?" Elinte minden óra ezzel a mondattam kezdődött és szegény lányt mindig lehurrogtuk, bosszantó és sokat beszél (hangosan) az igaz, de jól ki lehet vele jönni. Mai napig nem nagyon békél meg vele az osztály.
Még a tanév elején jelentkeztem röplabdára, ahol kedvesen be is fogadtak és minden pénteken szorgosan bejártam edzésekre, ahol egyre jobban fejlődtem és fejlődtem. Igaz én voltam ott egyedül fiú a 30 lány között, de jó volt végre azt csinálni, amit szeretek.
"Új osztálytársunk" megjötte után rá egy hónappal a "Fecskeavató" volt, ahol kaptunk feladatokat és azokat kellett teljesítenünk, be kellett mutatnunk egy táncot is, amit már 3 héttel előte megkaptunk h milyen zenére kell. A mi osztályunk Michael Jackson: Bad című számát kapta és maximális pontszámot kaptunk rá. A feladatok teljesítését is sikeresen végrehajtottuk, végül meg is nyertük a Fecskeavatót. A nap végén pedig hivatalosan is a gimnázium részévé váltunk.
Ahogyan a suliban is mondják, hivatalosan is Széchenyisták lettünk!
2 hónappal később megkaptam az első "pofánvágást", az osztálytársam beszólt nekem, hogy "rajta vagyok, mint légy a szaron. Nos részben igaza volt, mert nem volt sok barátom abban az időben és hamár lett egy, akkor azt tartsam is meg, hát túlzásba vittem. Azután a barátságaim is csak romlottak az osztályon belül, kívül pedig csak javultak.
Elkövettem rengeteg butaságot a kilencedik suliévemben. Lányokat vertem, furcsaságokat csináltam stb.
Ezt nem részletezném, csak barátokat akartam szerezni.
De hogy ne csak a suliról beszéljek, az internetes világomról is szót kéne váltanom. Ebben a tanévben, novemberben kezdtem el ismerkedni az országban lévő melegekkel. Amikor megláttam, hogy több ezren vagyunk, felcsillant a szemem, megszűnt bennem a hit, hogy egyedül vagyok. Azon nyomban el is kezdtem ismerkedni velem egykorúakkal. Meg is lett az első igazi távkapcsolatom ami másfél hónapig tartott. Enneka srácnak volt egy hetero haverja, aki a legjobb internetes haverom lett. A srác december 24.én szakított velem. Régebben sokat siránkoztam h milyen ünneprontó, elvette a kedvem a karácsonytól, stb., most meg nyugodt vállal vagyok, mintha egy normális napon szakított volna velem, attól még h ünnep van, nem rosszabb. Miután szakított velem a csávó, csak romlott a barátságunk a haverjával. A suliban nem volt semmi izgalmas, kivéve h egy kamu facebookos terrorizálta egész Sopront.
Pár héttel az új év után volt az első találkozásom egy meleg sráccal. Először nagyon furcsa volt, ugyanis eléggé lányos volt a srác, valamint nagyon feltünő volt a gesztusa is. Azt hittem, hogy minden meleg ilyen, de hinni a templomban kell és persze, hogy nem ilyen mindenki.
Januárban kezdődtek a Diák napi előkészületek. Témája a mesék voltak, mindenkinek kell húznia egy mesét és öt percben kellett eljátszani. Mindenki próbálta humorosan eljátszani, de ahogy a felvételeket néztem, a miénken röhögtek a legtöbben, mégis csak a 9. helyen zártunk a 13-ból. Az osztályunk a Hófehérkét húzta és nem lett egy nagy szerepem, mind összesen csak ott kellett állnom a színpad szélén, ugyanis a tükör szerepét kaptam meg.
Félévkor bekerültem a röpisek haladó csoportjába, ezek az edzés keményebbek, erőteljesebbek, és nagypályán játszunk. Nagyobbak voltak és profik hozzám képest, a szerva volt az egyetlen, ahol lépést tudtam tartani a lányokkal.
Február közeledett, félév után először figyeltem fel valamire: egy fiú csak lányokkal lógott, elkísérte őket WCre, szelfizett velük. Lehetséges lenne, hogy nem csak én vagyok az egyetlen meleg a suliban?
YOU ARE READING
Másként a világon
Non-FictionA történet végig engem ír le és folyatódik egészen a halálomig. A kis élettörténetemet inkább szomorúsággal teli, de persze a boldog pillanatok sem maradhatnak le belőle.
