Lezajlott bennem az az érzés, mint első osztályban: vajon lesznek-e barátaim? Kedvelni fognak? stb. Ágfalvára költöztünk ki (Sopron és az osztrák határ között található falu). Már beiratkozáskor kezet fogtam az osztályfőnökömmel és elbeszélgettem vele. Alacsony, 50es éveit járó hölgy volt, de nagyon jóban lettem vele. Osztálytársaimmal pedig ismét nem jöttem jól ki, nem lettek barátaim, egyedül voltam, de szerencsére nem keveredtem bele verekedésbe aminek örültem. Rengeteg program volt ami miatt nem voltak szombati tanítási napok, például sportnap, gesztenyeszedés, ami persze az előző suliban nem volt. Röhögtek rajtam az érzékenységem miatt, sokszor sírtam sokminden miatt.
4. osztályos koromban történt egy kis baleset, eltört a bal karom. Gerinctornán fogóztunk és az egyik srác kiment az udvarra én meg futottam utánna, emiatt le kellett vennem a tornacipőmet. Zokniban kellett futnom a teremben, ráadásul én voltam a fogó. A baj most történt: megfognék egy ácsorgó fiút, aki mikor észrevett engem, fogta magát, lefeküld a padlóra, én meg megbotlottam benne, nekiestem a bordásfalnak, majd ráestem a bal karomra. Szörnyen nagy fájdalmat éreztem, majdnem sírtam, de nem akartam, hogy megint röhögjenek rajtam. 2 hétig maradhattam otthon, majd utánna visszamehettem a suliba. A dolgok nem változtak, írni tudtam mivel jobb kezes vagyok. Jött egy új lány akit valamilyen szinten kedveltem, jóba voltunk, beszélgettünk.
5. osztály... felső tagozat... Azthittem változnak a dolgok de tévedtem, vagyis csak az első hónapban. Az új lánnyal kapcsolatot akartam és összejött de nem tartott sokáig mert közénkálltak az osztálytársaink, emiatt vége lett. Tesóim is ebben az évben kezdték az iskolát, de nemigen foglalkozam velük. Nemis emlékszem mi más történhetett velem ebben a tanévben, homályos minden, kivéve, hogy évzárón kihirdették az "Év tanulója" címet és óriási meglepetésemre én kaptam meg. Nem hittem el, teljesen lesokkoltam.
6. osztálytól romlottam, látszólagosan is, kicsit szemtelenebb lettem, ugyanakkor szomorúbb is. Nagyon magamba voltam esve, nagyon éreztem h tényleg egyedül maradtam, bántottak, piszkáltak továbbra is. Közben pedig egyre jobban akartam hasonlítani rájuk. Az átlagomon is rontottam majdnem fél jeggyel ebben a tanévben, nem voltam többé a stréber osztályeslő. Emlékszem, ilyenkor lettem nagy ESC rajongó (Euróvíziós Dalfesztivál), két dolog is megfogott benne: az országok közötti verseny és a számomra jó dalok hallgatása. Azóta rendszeresen is nézem minden évben.
7. osztály... nem is akarok mesélni róla.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Másként a világon
Kurgu OlmayanA történet végig engem ír le és folyatódik egészen a halálomig. A kis élettörténetemet inkább szomorúsággal teli, de persze a boldog pillanatok sem maradhatnak le belőle.
