All Star

+1: Quiz no Prince Sama

A/N: annak idején volt egy ilyen műsor, ahol a seiyuuknek ilyen játékokat kellett játszaniuk, ez akkor íródott annak az ihletésére. Köszönöm szépen mindenkinek, aki idáig elolvasta! Valamikor majd érkezik az utolsó része is a trilógiának...

A sminkes épp az utolsó simításokat végezte, mikor Ai-chan leült mellém a padra.
- Hogy én hogy utálom az ilyen játékokat – motyogta halkan, mire halkan felnevettem.
- Az a baj, hogy mosolyogni kell? Pedig tudod, hogy a mi munkák ezzel jár – mondtam, miközben a sminkes leengedte az eddig felfogott frufrum, és azt kezdte igazgatni.
A felsőbb vezetőségből valaki kitalálta, hogy most, hogy itt van a sorozat DVD-n való kiadása, kénytelenek leszünk csinálni egy bónusz részt is, amin különböző dolgokkal szórakoztatjuk a nézőket. Ilyen volt ez a quiz is. Különböző feladatokat találtak ki, amiket végre kellett hajtanunk pontokért, ami alapján végül az összes csapat közül kiválasztják a legjobbat. A csapatok úgy voltak elosztva, hogy a senpaiok a saját kouhaijaikkal, így mindenki legalább kettőt játszott. Illetve Shou és Ai hármat, mert nekik velem is játszaniuk kellett.
- Oké, Yori, Ai-kun, mondom a dolgokat – lépett elénk a rendező, majd leguggolt, hogy ne kelljen a nyakunkat kitörve felnéznünk rá. – Először csak ti ketten lesztek összebilincselve, Shou-kunt te fogod Yorihoz bilincselni, rendben? – nyújtott Ai felé egy bilincset, mire ő bólintott és elvette. – Tessék, ezen van a szöveg, amit harmadjára is fel kell olvasnod – adott Ai kezébe egy papírt, aminek a hátulján a sorozat lógója volt. Természetesen Piyo-channal kiegészülve. – Yori, a többi papír a tiéd, mivel te leszel középen, emiatt pedig nem fogod tudni használni a kezeidet. Ezért amíg a fiúk a feladatokat csinálják, te ezeket fogod felolvasni. Oké, azt hiszem, ennyi – mondta, mire bólintottam. Látszott a férfin, hogy gondolkozik, aztán, mint aki megvilágosodott, felkapta a fejét. – Ja, ezt majdnem elfelejtettem! – kapott a hátsó zsebéhez, amiből előhúzott egy bilincset, majd felkapta az én bal, Ainak pedig a jobb kezét, és összebilincselte őket. – És, Yori, ne felejtsd el, amit megbeszéltünk! – kacsintott rám, majd elviharzott.
Ezzel már Ai figyelmét is felkeltette.
- Mit beszéltetek meg? – kérdezte, de én csak megráztam a fejem.
- Majd meglátod – kacsintottam rá, majd felálltam, és elindultam a díszlet felé, Ai-chan pedig kénytelen volt követni, tekintve, hogy össze voltunk bilincselve.
- Háromig számolok, utána menjetek be – mondta a rendező, mikor felkapcsolódtak a fények, így láthatóvá vált a hatalmas Piyo-chan és az a beazonosíthatatlan űrlényszerű izé, ami még benn volt a díszletekbe.
- Egy... Kettő... Három – mondta a férfi, mire én berohantam, és húztam magam után Ai-chant.
Mégiscsak, Piyo-chan is jelen volt!

- Piyo-chan! – visítottam, majd a csirke nyakába vetettem magam. Mondjuk, azért fura volt, hogy az állatka majdnem akkora volt, mint én, de mindegy is. – Vigyük haza! – néztem Ai-chanra, aki közben mellettünk állt. A kamera ráközelített, így a nézők is láthatták kérdő tekintetét.
- Igen? És hol akarod tartani? – kérdezte, miközben kicsit lejjebb hajolt, hogy ne tépjem ki tőből a karját, ahogy Piyo-chant ölelgettem.
- Majd alszik velem! – jelentettem ki vigyorogva, miközben elengedtem a csirkét, és felegyenesedtem, hogy Ainak is kényelmesebb legyen.
Amúgy ez a játék azért volt jó, mert nem adtak valami kényelmetlen fellépős vackot ránk, hanem teljesen normális ruhában lehettünk. Ai-chan egy kantáros nadrágot viselt, aminek szárait lábszárközépig feltűrte, kantárjai lelógtak, ehhez pedig egy fehér pólót és egy szürke kardigánt vett. Rajtam pedig egy egyszerű farmer volt egy félvállas pólóval, ami kék-fehér csíkos volt, illetve az ujjain a kéket felváltották szürke csíkok.
- De ha ő alszik veled, velem mi lesz? – kérdezte, mire megvontam a vállamat.
- Van vendégszobánk, nem? – mosolyogtam fel rá, ő pedig megcsóválta a fejét.
Ekkor felhangzott Shou nevetése, majd ő is belépett a díszletbe.
- Ennyi, Ai-chan, dobtak egy csirkéért – vigyorgott, mire Ai vetett rá egy nagyon csúnya pillantást.
- Pofád lapos, Chibi – mondta.
Ekkor felharsant a csengő, ami jelezte, hogy szünet.