Végzet (befejezett)

6. fejezet

Mit gondoljon az ember, amikor szív szerelme haragos szemeivel kell szembe néznie. Előttem Harry állt. Zavaromban a konyhai berendezéseket figyeltem mintsem a férfi dühös arcára pillantottam volna. Talán nem kellett volna belevágnom ebbe az utazásba, hiszen bármikor lebukhatok. Ezt pedig nem merem megkockáztatni mivel nekem Ara a mindenem és ha ő sérül akkor én is.

-Valamit nem mondtam el neked, Harry!

Beszéltem előbb minhogy gondolkodtam volna. Rám emelte smaragd íriszeit majd várakozóan méregetett. De nem tudtam folytatni az előbb elkezdett mondatom. Hirtelen jött magabiztosságom elveszett mint a kámfor.

-Lilian!

Kissé erélyesen késztetett a beszédre. Nagyot nyeltem majd táskámhoz fordultam és telefonomat vettem elő belőle. Kíváncsian lépett közelebb így megéreztem testéből áradó melegséget. Úgy hiányzott.

-Ő itt Arabelle!

Remegett meg helyenként hangom aztán letettem a készüléket a munkapultra. Harry össze szűkített szemekkel nézte a barna fürtös leányzót, aki kiköpött mása volt. Csak egy apró kislány személyében.

-De ő olyan mint én. Hogy lehet ez?

Zavartan kapta fel fejét rám, azonban sokat nem tudtam mondani neki mivel telefonomat elvéve eddigi helyéről, kirontottam a konyhából. Anne a családtagokkal beszélgetett és mikor meglátott elindult felém. Anya ugyancsak eképpen cselekedett.

-Haza mész?

Rántott vissza karomnál fogva édesanyám, amikor kikerültem őket. Most se válaszoltam mivel megint menekülőre fogtam. Ezuttal kijutottam a folytogató légkörből majd azonnal hívtam egy taxit magamnak.

-Lilian Tray! Miért menekülsz mindig?

Az ismerős hang tulajdonosa nem más mint Harry volt. Fáradtan sóhajtottam fel mire ő közelebb jött hozzám. Szemeimbe könnyek gyűlekeztek fel, szükségem volt a magányra. A mai nap számomra túl sok volt. Túl megterhelő.

-Ki az a kislány, Lilian?

Csendült fel egészen közelről mély hangja. Megannyi kedves emlékem fűződik hozzá. Lassan fordultam szembe a férfival de szemeimet mellkasán tartottam és a kissé ráncos fehér inget figyeltem, ami tökéletesen festett rajta.

-Túl sok mindent nem mondtam el neked a múltban.

Törtem meg a csendet. Harry gyengéden felemelte fejem az államnál fogva és szinte kényszerített, hogy rá figyeljek. Zöld íriszei értetlenséget tükröztek első pillantásra de jobban elveszve bennük láttam a fájdalmat is. Csalódás vagyok a férfi számára bármennyire is akarom tagadni.

-Arabelle a te kislányod, Harry! Ő Arabelle Styles, aki miatt két éve elköltöztem és eltűntem a világ szeme elől.

Az előttem ácsorgó férfi megdermedt mint egy kőszobor. Kezdtem kétségbeesni, hogy örökre így marad. Ajkamba haraptam mert idegességem félő volt miszerint kicsúszik kezeim közül és mindenfélét beszélni kezdek Harrynek.

-Az nem lehet.

Motyogta még mindig dermedten Harry. Óvatosan megfogtam kezét, hogy magamra vonjam figyelmét és mikor nem húzta el onnan tagját hanem rám nézett akkor eldöntöttem, hogy bemutatom a lányának őt.

-Gyere velem!

Kértem halkan mégis határozottan tőle mire aprót bólintott. A taxi eközben begördült a ház elé mi pedig beszálltunk. Lediktáltam szüleim címét, ahol jelenleg aludhatunk. Az esti forgalom miatt majdnem fél órába telt az út, azonban csendesen vártuk a végét. Ahogy az autó lefékezett Harry előrántotta farzsebéből pénztárcáját és fizetni készült.

-Mit csinálsz?

Kérdeztem csúnyán nézve a papírtpénzt szorongató, ártatlanul pislogó fiúra. Kihasználtam az időt és gyorsan oda nyújtottam a sofőrnek a pénzt. Nem hagytam fizetni. Mindketten kiszálltunk a járműből majd Harry követett a megfelelő házig.

-Ne félj! Ara rendes lány.

#####
Írói megjegyzés: Kellemes hétvégét! Úgy gondolom sokan vártátok már Lilian és Harry féle részeket. Most már Ara is egyre többet fog szerepelni a történetben. Olvassátok örömmel! ;)
Ha tetszett a rész akkor dobj egy kommentet vagy csillagozz!

Hatalmas puszi: Amina❤