Végzet (befejezett)

* 17. fejezet *

Harry szorosan ölelt magához kirohanásom után. Behúzott a házba és bármi szó nélkül ajkaimra tapadt. Neki lökött az immáron zárt ajtónak majd csak rám figyelt. Bevallom életemben nem vágytam ennyire a csókjára mint most. Nem érdekelt Camille sem, senki. Ahogy felkapott a karjaiba és a szobájába indult elöntött a vágy, hogy talán újra az a Harry lesz, akit szerettem. Ajkainkat egy percre sem szakíttuk szét. Az ágyra lökött aztán fölém tornyosulva levette a vízes pulloveremet a felsőmmel együtt.

-Annyira gyönyörű vagy!

Csillogó szemeibe nézve elhittem neki, amit mondott. Melltartómat csupán addig hagyta rajtam míg szintén vízes farmerom le nem kerül rólam. Sose voltam túlságosan megelégedve az alakommal de Harry halk bókjai, gyengéd érintései elhitették velem, hogy értékes lehetek.

-Szeretlek, Harry!

Súgtam fülébe mikor a férfi egy erősebb lökéssel túlszárnyalt mindent. Felpillantott elsötétült zöld íriszeivel és gyors csókot lopott tőlem. Imádtam azt látni, ahogy ő is élvezi az együttlétünk és mindkettőnknek örömet szerzünk vele.

-Én is szeretlek, Lil!

Feszültek meg izmai miután hátába kapaszkodva ért el a gyönyör. Régen éreztem ilyen tökéletesnek az egész világom. Harry mellém feküdt le és a plafont kezdte tanulmányozni.

-Csodálatos vagy! Nem tudom hogyan felejthettem el mennyire imádtam minden porcikádat.

Vigyorodott el a göndör hajú férfi majd egy mozdulattal rántott közelebb magához. Éreztem jobb tenyerem alatt szívének gyors, ütemtelem dobogását mire mosolyogva adtam csókot rózsaszín ajkaira. Kuncogva simított kezével végig az oldalamon míg másikkal szorosan tartott közel magához.

-Hé, Lil! Ébredj! Belázasodtál, muszáj meginnod ezt a teát.

Simogatta egy puha kéz arcomat mire nehezen felnyitottam a pilláimat. Előttem Harry gugolt egy bögrével kezében. Segített felülnöm az ágyban eközben a teát átadta nekem. Ekkor vettem csak észre, hogy Harryn az alsónadrágján kívül semmi sincs míg rajtam az ő egyik bandás pólója volt.

-Hány óra van?

Kérdeztem fájó fejjel. Kortyoltam egyet a meleg teából mire borzongás futott végig rajtam. Harry elnevette magát aztán velem szembe ült az ágyon.

-Reggel 8. Ne pánikolj be, este belázasodtál a kis akciónk után. Remegtél én pedig rád adtam az egyik pólómat. Anyukád kétszer keresett telefonon és egyszer engem. Sejtette, hogy nálam leszel. Ara vele van, biztonságban.

Hadarta el egy szuszra mire nagy mosoly terült szét ajkaimon. Újabb korty után hálásan néztem a zöld íriszekbe, amik úgy csillogtak kora reggel mint a legszebb gyémántok.

-Köszönöm!

Sóhajtottam fel. A férfi megrántotta vállát jelezve, hogy nem okozott nagy problémát neki. Ezek után csak néztem, ahogy felszedi a földről ruháinkat és elviszi a fürdőbe őket. Ha most kiakarja mosni akkor inkább előbb leszek öngyilkos. Egyszer mosta a ruháimat a kapcsolatunk alatt és akkor is szörnyű vége lett. Fehérből élénk rózsaszín blúzomat többet fel sem húztam.

-Remélem megtanultál mosni.

Morogtam a teába temetkezve, amikor a férfi elindította a mosást. Győztes mosollyal ült le ismét az ágyra ezuttal közelebb hozzám. Gubancos hajamat húzogatta vagy tekerte ujjai köré. Halvány pír keletkezett az arcomon, ahogy felé fordultam.

-Sajnálom, hogy csak úgy rád támadtam és olyan dolgokat vágtam a fejedhez akkor. Tudod, milyen hirtelen haragú vagyok néha. Nem hittem el, hogy visszakaphatlak egyáltalán valamikor. Azt gondoltam a sors szándékkal vett el tőlem téged. Hónapokig képtelen voltam rendesen gondolkozni mert mindenhol téged kerestelek. A fiúkkal sem lett jobb a helyzet, amikor szünetre mentünk. Louissal összevesztünk, Liam csak bulizni akart, Niall pedig haza ment és nem volt kíváncsi rám. Szükségem volt rád, igazán szerelmes voltam életemben először. Camille sem számít semmit nekem. Csak te, Lil! Még mindig szeretlek!

2019-ben az első fejezet. Puszi nektek♡