Végzet (befejezett)

23. fejezet

2 hónap múlva...

Kapkodva szedem össze Ara szétdobált játékait, amit a nappaliban mindenfele hagyott el. Mérges vagyok most rá hiszen megtanítottam neki mi az a rend, mégsem viselkedik annak megfelelően. Amikor egy hónappal ezelőtt betöltötte a harmadik életévét bele sem gondoltam milyen, amikor egy kis lázadó lesz belőle. Minden szavamra Nem vagy Miért a válasza. Nem is említettem, hogy anyától kapott apróságnak szánt ajándéka után is takarítok. Egy gyönyörű fehér szibériai husky futkározik most kint az udvarban.

-Luna! Gyere ide!

Sietek ki az aranyos állathoz, hogy végre bevigyem a házba. Édesanyám hamarosan megérkezik hozzánk és nem akarom Lunat kint hagyni addig. A kutyus otthonosan fészkeli magát a nappali egyik sarkába, amit első pillanattól kezdve megkedvelt. Időben ébredt fel Arabelle is hiszen telefonom csörögni kezdett.

-Szia anya! Merre vagy?

Szólok bele a készülékbe hadarva miközben lányomat ültetem le az étkezőben. Luna erre rögvest Ara körül kezd motoszkálni hiába küldöm el onnan.

-Már a vonaton vagyok. Jó tíz perc múlva érkezem.

Mondta nagy lelkesedéssel mivel most megint találkozhat az unokájával. Sajnálom, hogy családom többi tagja most nem tarthatott vele de mindenképp bepótolom majd velük is. Ahogy anya ígérte, valóban tíz perc telt el mire ajtómon kopogott. Kifutottam elé és széles mosollyal köszöntöttem őt.

-Mintha híztál volna.

Megjegyzése miatt mosolyom hamar eltűnik arcomról és felháborodva pillantok rá majd a falon lévő tükörbe. Sóhajtva inkább beküldött az étkezőbe Arabellehez. Nem erre a köszöntésre számítottam tőle.

-Anne szerint alig eszek valamit. Akkor hogyan híztam volna?

Kérdezem meg tőle miközben ölembe veszem Lunat, aki nem is tiltakozik. Befészkelik magát majd és onnan figyeli anyát. Valamiért bosszant, amit saját szülőm mondott. Anne megszólt már mert szerinte keveset eszek.

-Akkor miért van hasad? Idáig egyszál belű voltál. Terhes vagy?

Ráncolja szemöldökét anyukám, ahogy Ara mellett ülve felpillant rám. Még értetlenebb arcomat látva legyint inkább. Anya folyamatosan csak arról beszél milyen jó Angliában és jöjjek vissza. Jelenleg nagyon jól megvagyok itt is, Toszkánában. Beszéltem a barátaimmal és hamarosan ők is meglátogatnak minket. Aztán majd fordítva is, addig nem szándékozok utazgatni.

-Hogy van Harry?

Kérdezte nagyon halkan anya tőlem. Ara előtt nem mertük kimondani a nevét de még azt sem, hogy apa. Arabelle születésnapja előtt egy nappal engedték ki a kórházból és azóta is valahol egy másik országban tölti a pihenő idejét. Anne elmondta, hogy miért nem hajlandó beszélni velünk. Engem hibáztat a baleset miatt. Azzal miszerint Toszkánába utazott egyidőben az életét tette kockára miattunk.

-Rendben van.

Bólintottam majd letettem a földre Lunat, hogy szabadon járkáljon a házban. Lányom követte a kutyust így a nappaliban táboroztak le. Anya kihívott a konyhába és ott kérdőre vont engem.

-Amióta kijött a kórházból felfordult az életem. Folyamatosan hívogatnám őt, de nem lehet. Szabályos tudom, hogy hazudik. Aztán ott vannak az állandó rosszulléteim. Émelygek, egy falat kenyeret sem tudok rendesen megenni anélkül, hogy ne kelljen kihánynom az egészet.

Anyukám szélesen elvigyorodott, amit nem értettem igazán. Kissé bizar látni a boldog mosolyt, amikor még érteni sem értem annak indokát. Pedig én váltottam ki belőle. Azt kezdte mondogatni, hogy ő a legszerencsésebb ember mire újra rákérdeztem.

-Azért vannak ezek Lilian, mert terhes vagy!

Nem tűntem el. Itt vagyok! Sok puszi nektek :)) Amina❤