Végzet (befejezett)

7. fejezet

Az ebédlőbe ültettem le Harryt míg felszaladtam az emeletre majd régi szobámba léptem. Az ágyamon nyakig betakarózva aludta az igazak álmát Arabelle. Legugoltam az ágy széléhez és apró puszit nyomtam homlokára mire felhúzta orrát végül pedig hunyorogva nézett fel rám. Nem aludt túlságosan mélyen ahhoz, hogy erre ne ébredjen fel. Ritkán töltjük úgy az estét, hogy távol vagyunk egymástól most viszont ismeretlen helyen van és így nehezebb is neki az alkalmazkodás.

-Angyalom! Nem akartalak felébreszteni.

Mondtam bűnbánóan de csintalan mosolya után elszállt minden rossz érzésem. Felült az ágyban aztán nyakamba vetette magát. Nevetve öleltem pizsamába bújtatott kis testét.

-Mami, ki az a bácsi?

Riadtan bújt még jobban hozzám kislányom. Megérzéseim szerint Harry volt az a bácsi, aki az ajtóban állt. Megfordultam karomban kislányommal és szembe kerültem a könnyező Harryvel.

-Gyere! Bemutatom neked a lányod! Ara, neked pedig bemutatom az apukád!

Lányom nagy szemekkel nézett fel Harryre. A férfi legugolt így Arabelle is talpain akart lépkedni mégpedig az apja felé. Kezeit szája előtt tartotta míg Harry elé sétált.

-Arabelle Styles!

Motyogta elérzékenyülten a zöld szemű férfi. Megsimította barna fürtjeit mire Ara háta mögött kulcsolta össze kezeit.

-Papa!

Mosolyodott el bátortalanul kislányom. Erre Harryből kitört egy régen visszatartott sírás. Egy erős férfit láttam öröm könnyek között ölelgetni a lányát. Harry úgy döntött, hogy másnap még visszajön ugyanis Ara egyre nagyobbakat ásított. A férfi maga bújtatta a puha ágyba az apró lányt.

-Lent szeretném ha mindent elmondanál.

Súgta fülembe, amitől megborzongtam ugyanakkor komoly maradtam. Utoljára még hátra pillantottam de Arabelle most már mély álomba merült. Egymást mellett lépkedtünk le az emeletről Harryvel.

-Nagyon sajnálom! Ezzel téged akartalak védeni!

Kezdtem bele a történetbe. Harry leült velem szemben az ebédlőben helyet kapott asztalnál és úgy figyelt rám. Zölden csillogó szemeiben semmi érzelmet nem tudtam kivenni. Hajamba túrtam, hogy valahogy levezessem a feszültséget. Legszívesebben sikítottam volna.

-Folytasd!

Kérte meg engem mert percek után sem tudtam folytatni azt, amibe belekezdtem. Nagyot sóhajtottam majd emlékezetemben a két évvel ezelőtti eseményeket vetítettem le. Az elejétől a végéig.

-A banda novemberi koncertje előtt emlékszel, hogy csúnyán összevesztünk? Igazából ott már tudtam, hogy terhes vagyok. Utána mikor látni sem akartál eldöntöttem miszerint nekünk jobb lesz így. Te még túl fiatal voltál, sok terved volt. Előkellett adnom egy fedősztorit, amivel letudtam lépni feltűnés nélkül. Itt jött az, hogy Ryan és én lefeküdtünk egymással. De ez egyáltalán nem igaz. Ha nem vetted volna észre, Ryan meleg. Ezzel az indokkal csak úgy eltűntem, Toszkánába. Mivel sok időt elhúztam azzal, hogy rendbe hozzam azt a birtokot, ahol élünk ezért a terhességem végéhez közeledtem. A szomszédságomban élő asszony, Andana volt, aki levezette a szülést. Sok vért vesztettem közben de később ezt is megoldottuk. Igazából azóta nem értesültem a rólad szóló hírekről, azonban az érzelmeim nem változtak.

#####
Írói megjegyzés: Na ki az, akinek két hetes őszi szünete kezdődött ma? Nekem! :D A szünet alatt biztosan aktívabb leszek. Így a részek is gyakrabban kerülnek majd fel. Addig is olvassátok örömmel! ;)
Ha tetszett a rész akkor dobj egy kommentet vagy csillagozz!

Hatalmas puszi: Amina❤