Végzet (befejezett)

16. fejezet

Mára semmilyen dolgom sincsen és kint az eső megállás nélkül szakadt, eléggé lehangolt voltam. Még az ég is tudja mennyire nincs kedvem semmihez. Ara kivételesen anyánál tölti a napot míg én akár használhatom ezt pihenő napnak. Egy könyvvel a kezemben üldögélek a nappaliban és teljesen elmerültem a regény sorai között. A telefonom eközben folyamatosan rezeg így csak miután meguntam a zavaró hangot akkor veszem fel.

-Drága Lilian! Hogy vagytok?

Mikor meghallottam Andana asszony hangját majdnem sírva fakadtam. Elfeledkeztem róla mióta vissza kerültem a nagyvárosi forgatagba. Szörnyű ember vagyok.

-Nagyon sajnálom, hogy nem hívtam előbb, Andana asszony! Tudja, sok minden történt azóta velünk.

Magyaráztam belepirulva a saját mondatomba. Igazából csak lepörgettem szemeim előtt a közel egy hónapot és máris mosolyognom kellett. Noha Harryvel nem lett szorosabb a kapcsolatunk, Arabelle ettől függetlenül nagyon megszerette.

-Ha az a fiú nem vesz téged komolyan, akkor ne is törödj vele.

Mondta jó tanácsként miután megemlítettem neki, hogy Harry állandóan csak nyílvánosságra akarja hozni Arabelle kilétét. Teljesen megértem, hogy büszke apuka lett az idő alatt de valamire én is megkértem.

-Érzek még iránta valamit.

Hallkítottam le hangomat mire az asszony hangosan felsóhajtott. Tudta, hogy butaság mert Harry már régen továbblépett. Ő már nem az az ember, akit én egykor szerettem. Viszont én akárhányszor ránézek vagy megpillantom akkor a szívem hevesen dobog és csak rá rudok gondolni. Én nem úgy hagytam itt, hogy kiszerettem belőle. Én csupán elmenekültem a sajtó elől. A szerelmemet hátra hagyva.

-Lilian, ne beszélj ostobaságokat. Az a fiú hamarosan megnősül.

Lelki szemeim előtt láttam, ahogy mondata közben fejét ingatja mivel ő sem lát reményt ebben. Megmondom őszintén, én sem. Arabelle összeköt minket de az igaz szerelem nehezen fog újra kialakulni. Nagy nehezen elköszöntem az asszonytól majd beletemetkeztem magam a könyvbe. Kevésbé kötött le mert Harry újra gondolataim közé férkőzte magát.

-Ha nem most akkor soha!

Dobtam messze a könyvet majd rohantam fel a szobámba. Szekrényem előtt ácsorogva nem volt ez esetben nehéz döntenem. Kikaptam belőle az első farmert és felsőt aztán felhúztam. Hajamat sietős mozdulatokkal kifésültem és egy copfba fogtam. Kiszaladtam a házból majd kocsimba pattanva elindultam. Harry házától egy utcányira álltam meg. Onnan pedig futva érkeztem meg a férfihoz. Miután csengettem vártam.

-Mit keresel itt, Lilian? Hol van Arabelle?

Bombázott kérdéseivel Harry. Nyílván nem értette miért vagyok itt, amikor egyrészt szakad az eső, másrész van egy gyerekem, harmadrészt pedig szétázott ruhákban toporgok az ajtaja előtt.

-Elegem van, hogy csak felszínes kapcsolatot tartunk fenn a gyerek előtt. Tudom, hogy hibáztam. Elismerem. Viszont mindent tudnod kell, azért tettem mert nem akartam egy gyerekkort elvenni a babánktól, nem akartam belevonni őt ebbe az őrületbe. Harry, ha kiderült volna miszerint van egy gyereked a rajongók, a menedzsment szétszed téged. Azt akartam, hogy élj. Legalább te. Egy modellnek lejár a szavatossága míg neked nem. Ha nem teszem azt, amit nem tartanál ott ahol most vagy. Hátráltattunk volna téged. Azt akartam, hogy sikeres legyél. Viszont nekem is fájt, szerettelek sőt még mindig szeretlek. Életemben nem gondoltam, hogy egyszer anya leszek de örülök mivel annak szültem gyereket, aki igazán szeretek.