Az imádnivaló Kiscica [YOONSEOK FF.] (BEFEJEZETT!!)

❣️Ideje eltűnnöm Hobi életéből..Örökre!❣️(16.rész)

~Yoongi Szemszöge~
Azt mondtad nem fogsz kezet emelni rám...Mégis megtetted!
A gyors és erős ütés hatására oda kaptam kezem és sokkban álltam előtte miközben a könnyeim tízszeresére növekedett.
-Ne szólj bele a dolgomba! Komolyan mondom több gond van veled, mint mikor macska voltál! Inkább maradtál volna annak! Bárcsak újra macska lennél, Yoongi! - Ezzel lezárta a vitát és indult a szobája felé
-Hagyjuk is egymást békén egy darabig! - Azzal becsapta az ajtót én meg össze rogytam mint ha bábú lettem volna.
Üvölteni akartam. Dühös voltam magamra. Azt akartam hogy inkább kússban tűrtem volna a fájdalmat amit velem tett, és hogy inkább nem kezdtem volna bele a vitába. *Ha akkor ott maradtam volna...most nem történt volna ez meg! Mindennek én vagyok a hibája!..Azt hiszem..ideje eltűnnöm Hobi életéből..Örökre!*

Mielőtt teljesen azt éreztem hogy ott ragadtam a padlóhoz, felálltam,elmentem a konyhába és most utoljára főztem Hobinak egy vacsorát. *Lehet engem hülyének nevezni hogy ezek után butaság csinálni neki kaját, de nem. Én nem vagyok az a természetű aki az egyik pillanatról a másikra meggyűlöli a másikat, mert olyanokat vágott a fejére amiket talán ha nyugodt állapotban lett volna nem mondott volna. Lehet hogy most haragszok rá és megsértet...akkor is szeretem..Nem tudok gyűlöletet táplálni még ezek után sem! Túl fontos még mindig a számomra!..*

Halkan tevékenykedtem ne hogy ide jöjjön a konyhába és utána újra leszidjon illetve újra azt üzenjen nekem hogy távozzak innen. Megértettem egyszer is, nem kell többször.. 

Mikor végeztem az egész kajával, mentem a nappaliba egy papír és egy toll keresése érdekében. Miután megtaláltam, helyet foglaltam a kis asztalhoz és neki láttam írni a búcsúlevelemet. Miután ezzel is készen voltam, vártam hogy teljen az idő. *Hátha később ki jön és mégis azt mondja hogy maradjak..* Gondoltam magamban bár ahogy az órát figyeltem könnyekkel töltött szemeimmel egyre jobban tudtam hogy amire gondoltam, nem fog megvalósulni. 

Már épp aludni készültem mikor eszembe jutott hogy még ma el kell mennem. Ruháimat itt hagyva fogtam a papírt és a konyhapultra raktam hogy biztos lássa a búcsúlevelemet. Abban mindent leírtam. Hogy rettenetesen fog hiányozni és hogy még mindig szeretem hiába küldött el vagy utált meg..

Pár könnycseppet rajta hagyva a papíron, mentem a cipőmhöz és vettem fel..Bár nem láttam értelmét mert úgy is macska leszek és akkor nem fog rajtam maradni de azért felvettem..Legalább ezzel még jobban jelzem neki hogy már nem vagyok többé vele..és talán nem is leszek.. 

Halkan kinyitottam az ajtót este 11 óra 58 perckor és kiléptem rajta. Hátra néztem. Fájt hogy itt kell hagynom ezt a házat, vele együtt Őt is..
Utoljára megérintettem a nyakörvet pontosabban a két betűt amik hozzá tartoztak majd a kezemre néztem ahol láttam hogy rajtam maradt a közös karkötőnk.. *Ez az utolsó emlék amit meg is tartók tőled..a nyakörv eltűnik de a karkötő örökre rajtam marad!*

Utolsó könnycseppet hagyva magam után változtam is át cicává. *Tessék Hobi..teljesült a kívánságod és most már ezer százalékban biztos lehetsz hogy soha többé nem fogsz engem látni illetve megtalálni!* ... *Most jut eszembe hogy..valóra vált az a rémálom amikor még akkor álmodtam..te még megvigasztaltál és mondtad hogy nem fog ez soha megtörténni...hát úgy látszik mindketten tévedtünk..*

Elindultam az utamon és gondolkodtam.
*Most mégis hova menjek? Kihez menjek??...Várjunk csak...Jiminék! Igen ők biztos befogadnak!*
Elindultam abba az irányba ahol ők laknak majd egy jó 20 perc múlva ott is teremtem a házuk előtt.
Sajnos az ajtójuk nem volt nyitva ezért kénytelen voltam ott aludni a lábtörlőn..*Legalább itt nem talál meg Hoseok..* Gondoltam magamban majd amint lehunytam végre fáradozó szemeimet hamar eljutottam az álom országba. 

~Jimin Szemszöge~
Nyugtalan vagyok. Aggódok. Érzem valami nagyon nagy baj történt Yoongival mióta ott hagytam magára. Éjfél már elmúlt egy fél órája és nem tudok aludni. *Talán a víz segít..* Gondolatom magamban majd a végére fel is álltam ágyamról és a konyhába mentem. Ittam egy pohár vizet de megéreztem valamit.. *Valaki van a házunk előtt!...Nem is akárki..Ez csak is Yoongi lehet..!*
A poharat leraktam az asztalra majd a bejárati ajtó felé mentem. Halkan kinyitottam azt de nem láttam senkit..majd aztán le néztem és ott volt..macskaként.. *Úristen!! Idáig fajult a dolog?? Szegény Yoongi!..Hobit ezért egyszer kinyírom!..*

-Yoongi.. - Mondtam suttogva mert nem tudtam hogy most arra várt hogy beengedjük vagy már el is aludt a lábtörlőn.
Nem válaszolt semmit. *Szóval alszol...Majd holnap mindent át beszélünk!*
Azzal megfogtam óvatosan és mellkasomhoz rakva csuktam be az ajtót. *Úgy látszik új szobatársam lesz mert hogy innen nem fogsz távozni, míg egy újabbik gazdit nem találsz, abban biztos vagyok!*

Felvittem a szobámba és le raktam a régi ágyamba, mikor még Namjoonék nem tudták hogy ember is tudok lenni ha akarok. Egy kis takaróval betakartam majd gyengéden megsimogatva mondtam neki szint úgy suttogva
-Ne aggódj! Most már biztonságban vagy és több fájdalom nem törhet rád..! Óvni fogunk téged míg a sebed be nem gyógyul és addig maradhatsz velünk ameddig csak szeretnél... - Amint ezzel is végeztem be bújtam az ágyamba és gondolkodni kezdtem.
*Hoseok mi a pöcsömet csinálsz?? Nem látod hogy mindvégig oda meg vissza volt érted Yoongi?? Amiatt a csitri miatt tetted ezt vele?? Egy ilyen fajta macskának mint Yoongi, az fáj a legjobban ha ember bőrből vissza kell változnia macskává! Mit tett veled az a ribi hogy ennyire elküldted Yoongit? Yoongi miket mondott hogy ezt érdemelte?*

Ezekkel a gondolatokkal volt tele az elmém. Nagy nehezen de rá jött a szememre az álmosság és elaludtam. *Ne aggódj Yoongi! Nem hagyom hogy a legjobb barátomat azaz téged újra össze törjenek! Eleget szenvedtél már miattuk!*
~Hobi Szemszöge~
„-Még én vagyok azért a hibás hogy ennyire Naiv ember vagy és bedőlsz neki másodjára is?!"
Ekkor megtörtént az amit soha nem akartam..megpofoztalak mert már teljesen ki voltam..Valójában nem akartam megtenni csak..csak hirtelen történt..
„-Ne szólj bele a dolgomba! Komolyan mondom több gond van veled, mint mikor macska voltál! *Ez nem igaz! Miért mondok ilyet?!*
-Inkább maradtál volna annak! *Nem! Dehogy maradhatott volna annak!*
-Bárcsak újra macska lennél, Yoongi! *Nem! Nem ezt akartam mondani! Miért tettem meg mégis?!*"
Azzal elrohantam..és azóta nem mentem ki hozzá.. *Tuti hogy most nagyon megbántottam és haragszik rám..*
Tudom hogy megbántottalak..Tudom..de sajnos ideges voltam..Mert azt hittem csak úgy kitaláltad ezt az egészet...Aztán később rájöttem hogy rohadtul igazad volt! Kicsit se nyugodva de elaludtam. *Remélem még holnap látlak és megbeszélünk mindent..nyugodtan...*

🐱16.RÉSZ VÉGE!🐱

Annyeong Rókicák! Hűha! Hát ez a rész is eljött...Remélem elnyerte a tetszéseteket! Véleményeket szívesen olvasnék ott lent a komment szekcióban! Sorry a hibákért! Kövi rész jövőhét Kedden jön! Addig is legyen szép napotok/estétek/reggeletek vagy akár hajnalotok! Na Annyeong!..Jah és még valami..: 6 RÉSZ VAN MÉG HÁTRA!!

Ajándékkép így a végére..:💕Egy Yoongi💕