Yoonkook-Van tüzed?- Chat

※10※(Ismerkedés 1/3)

[1èvvel ez elõtt]
-Mi az a lelkitàrs?-kérdezte a hùgom.
-Yoona, ne most. Próbàlok koncentràlni-mérgelõdtem.
-De Yoongi-Hyung megígèrte, hogy segít nekem mindenben-mondta szomorùan, ahogy azt nèzte ahogy éppen pakolok a tàskàmba.
-Yoona. Bármi is törtènjék. Emlékezz, hogy olyan IDIÓTÁKRA mint ezek a faszokra, ne fordíts idõt.-mondtàm az "Idiótàkra" szót szüleimnek kiabàlva.
-Hyung... ne menj-ölelt àt Yoona. Egy papír cetlit adtam neki, amiben levolt írva a lelkitárs fogalma. Egy utolsó puszit adtam feje tetejère, majd elmentem. Seoul... A rideg tèl... csodàsan össze illik igaz? Hogy én most hol fogok lakni... mi baj van azzal ha meleg vagyok. Elõvettem egy cigi szàlat, de nem volt öngyujtóm. A magányos parkban egy fiú ült egy kisebb elhagyatott rèszlegen. Oda mentem hozzà, és leültem mellé.
-Van tüzed?-kèrdeztem a fiùt aki csak rámnèzett. Csodàs barna szemei voltak, és haja szemeibe lógott. Tökèletesen nézett ki, és aranyos volt, ahogy meglepõdve rámnézett.
-Nincs.-mondta reszketve. Lehetett -1°C, rajta pedig egy poló volt. Kabàtomat levettem, majd betakartam. Egy ideig furán nézett rám.
-Köszönöm-mondta vègül ki. Csak átöleltem a sràcot. -Azthiszem itt az öngyujtód -hùzta ki kabàt zsebembõl az öngyujtóm.
-Köszönöm-most rajtam àllt a hàlàlàs.
-Mi a neved?-kérdezte meg, hiszen nem is ismertük egymàst. Bár mindegy is, hiszen már most ölelkezve ülünk egy padon. Na mindegy.
-Yoongi-mosolyogtam amilyen kedvesen csak tudtam. A fiú közelebb bújt, és èn pedig csak öleltem.
-Nekem Jeongguk.-Mondta belebùjva felsõmbe. Aranyos volt, ahogy ilyen bújos volt.
-Kookie...-ejtettem ki a nevet. Felnézett rám, és elmosolyodott.
-A barátom is így hív- mondta. Bár nem bírta sokáig, hiszen elkezdett nevetni. Vègre leesett mit mondott, és én is elkezdtem nevetni. Kook majdnem leesett a földre, de èpphogy megfogtam.
-Ez jó volt. Többször kène talàlkoznunk-mondtam. Bólintott, és mosolygott mellé. Olyan aranyos!
-Holnap megyek vissza Busanba, de holnap után már jövök is.- elõkapott egy papírt, és egy tollat, majd felírt valamit.
-A telefon számom- adta át nekem az apró cetlit.
-Ha egy random szám felhív èn vagyok az- Nevettem.
-Hány èves vagy?-kèrdezte.
-Jelenleg 20... és te?- kèrdeztem, mire csak elpirult.
-Èn... èn 16-mondta, majd bebùjt kezeim közè.
-Ez aranyos- csùszott ki a szàmon, amitõl csak mègjobban elpirult.
-M..Mennem k..kène-dadogott, ès bólintottam. Aranyos amikor zavarban van.
-Akkor... szia-mobdtam fèlmosolyra hùzva szàmat, majd a szàja közelèbe egy apró puszit hintettem. Jungkook elpirult, majd integetett, ès elfutott.
-Fel kell hívnom NamJoont...-mondtam magamnak. Namjoon kiváló hàzakat tudna adni....Na jó, inkàbb menjünk fel hozzá.

Ahogy felèrtem, csöngettem, Jin nyitott ajtót.
-Szia Yoongi-köszöntött majd beljebb engedett.
-Nam, a segítsèged kell. Kidobtak. Kell egy hàz, de sürgõsen-mondtam, ahogy èppen lehuppantam a kanapèra, magam mellé hùzva a hercegnõt.
-Nézd. 1hàzam van, amit nem akarnak megvenni, pedig rohadt jó... jó barátom vagy, és akarom hogy èrezd a törõdèsem- mondta miközben elsètàlt a vàzàig amit valentin napra kapott tõlem.-Itt a kulcs- dobta oda nekem, mire csak hàlàsan megöleltem.
-Köszönöm Joonie-mondtam, miközben barátom halálra szorítottam.
-Szívesen, de most hùzd a segged, mert dolgom van-nézett Jinre, aki csak elpirult. Nem hiszem el NamJoont...

Belèptem a hàzba, ami szèp tiszta volt. Kellemes, otthonias illat volt.
-Na akkor làssuk a wifi jelszót- ahogy a routert kerestem, nagyon sok mindent talàltam. Kaját, piàt, mèg ruhàt is. Megtalátam a jelszót, amit be is írtam, és vègre lehuppantam a kanapèra. Eszembejutott Jungkook, és számàt beírva, a whatsapp is kiadta õt.

[2nappal kèsõbb]

"Reggel" az elsõ dolog amut meghallottam telefonom csipogàsa volt.

Amilyen gyorsan csak tudtam öltöztem, és bedobtam az egyik kedvenc kabàtom a kocsiba, hátha kell neki. Az ùt elèg monoton volt. De mikor odaèrtem, egy kéz àtölelt hàtulról.
-Hiànyoztàl-mondta Kook làgy hangon, miközben átfordultam, és én is àtöleltem õt. Egy papír nem tudott volna ketté vàlasztani minket.
-Feljössz hozzám?-kérdeztem, mire csak bólintott. Már amennyire tudott. Jungkookot hirtelen felkapva bedobtam a kocsiba, majd én is beültem. Az oda fele ùton nem nagyon beszèltünk,csak mikor haza értünk. Szerelmes vagyok belè, és ebben biztos vagyok. A hangja, az ajkai, ha bõre az èrintése... Imàdom.
-YoonGi beszèlhetnénk?-elèg komolynak tûnt, ezèrt leültem a kanapéra, és vàrtam mit szeretne. Vissza tèrt egy dobozzal, és 1 borral.

Jó kis este lesz