Pinkberry ❤{vhope fanfiction}❤

Prológus

Új év, új én.- Jön mindenki ezzel a f*szsággal újévkor vagy egy új tanév kezdetén, de persze soha senki nem tartja be. Van olyan aki fogyni akar, van aki keményebben akar tanulni vagy dolgozni, olyan is van aki kedvesebb akar lenni. Hát igen, én minden szeptemberben elhatározom, hogy kedvesebb leszek a tanárokkal, kevesebbet bulizok, leszokom az alkoholról és a fűről. De ez valahogy soha nem sikerül, és úgy érzem ez az év is olyan lesz amikor muszáj ezekért nyúlnom, hogy túléljem. 

_jimin_: itt vagyunk, gyere le te paraszt.
_én_: megyek

Zsebre vágom telefonom, felkapom táskámat és már "rohanok" is le a lépcsőn.
- Sziasztok- köszönök haverjaimnak.
- Látom nem sikerült kiheverni a tegnapi bulit- utal karikás szememre és kócos hajamra.
- De nektek se- beletúrok hajukba és ujjaim majdhogynem összeragadnak- fujj már.
- Csak hajlakk- lök oldalba Jungkook.
- Persze, persze...
Az út további részét csendben tettük meg, majd' szét hasad a fejem. Belépve az iskolába megcsap az a jellegzetes óhogymenjetekaf*szomba szag. Imádom. Laza 10 perc késéssel belépünk a terembe.
- Kim Taehyung- szólal meg kedvenc banyám- mi akadályozta meg abban, hogy tegnap tiszteletét tegye előttünk?

- Tegnap?- nézek rá értetlenül.
- Igen, az évnyitó ünnepségen és az azt követő osztályfőnöki óráimon.
- Hát az úgy történt, hogy- kezdek be miközben lepakolom cuccom az utolsó padba- nem volt kedvem bejönni.

- Legalább nem hazudik...- horkan fel- üljön le, és maguk is- néz rá két barátomra. 
- Amúgy lemaradtam valami izgiről?- kérdem az előttem ülőket, mivel a tegnapi buliban erről épp nem esett szó. 

- Az évszázad híre- fordul felém egész testével Jimin- a banya nyugdíjba megy.

- Hogy mi?- fakadok ki a kelleténél hangosabban, ez eszméletlen, iskolai életem legjobb éve lesz a 11.- de hát miért van még itt?

- Addig marad csak amíg nem jön az új osztályfőnök.
- Hát ez kurva jó- nevetek fel.

- Min nevet ott a hátsó padban?- mered rám az aszalt szilva. 
- Azt, hogy végre elmegy a f*szomba...
- Már így kezdi az évet? Kell ez magának?-lép közelebb- próbálja meg kerülni a bajt, Taehyung.

- Persze, persze- gúnyosan felnevetek.

- Hát én megpróbáltam- vissza sétál az asztalához és tovább tartja az unalmas óráját. 
Vajon milyen az új osztályfőnök? Férfi? Nő? Idős? Fiatal? És egyáltalán mit tanít? A látszat ellenére baszott jó tanuló vagyok, csak hát ezt kompenzálnom kell valamivel, ezért vagyok köcsög a tanárokkal. Ez van. Ilyen vagyok.
Gondolatmenetemet a csengő édes hangja zavarta meg. 
- Milyen óra lesz? 
- Infó...

- Melyik gyökér teszi az infót második órába?

- Tudom, hogy nem megy ez a tantárgy, de ez van- vereget hátba Kook- te se lehetsz jó mindenben...

- Na persze- motyogom orrom alatt. Utálom, ha valamiben nem vagyok jó, és szinte az egyetlen dolog ami nem meg az az informatika... egyáltalán ki a f*szom találta ki? 

Komótosan átmegyünk a másik terembe és közben próbálunk nem behányni. Már nagyjából jól vagyok, de azért óvatosan sétálok le a lépcsőn. 

- Hallottam a németesektől, hogy az új tanár irtó cuki- mondja az egyik lány a barátnőjének.

- Nekem is mondták, remélem minket is tanít majd- majdhogynem elaléltak csupán a csávó gondolatától is... na persze, biztos nem olyan dögös...
- Sziasztok lányok- lépek oda hozzájuk.

- Hali- rám emeli a bögyösebb nagy szemeit- jól nézel ki ma.

- Te is- végig mérem és bele gondolok mi mindent csinálnék vele.

- Itt van, ő az- mondja hirtelen hátam mögé nézve... nemár, hogy egy tanár miatt ignoráljon egy csaj. Hátra fordulok, hogy én is szemügyre vegyem és mintha megállt volna a világ körülöttem. Besétált egy két lábon járó Dávid szobor. Ez az ember tökéletes... magas, kigyúrt, fiatal és a teste... Geez, hiszen ő csávó, nem bámulhatom így. Gyorsan elkapom tekintetem és leülök székemre. Hirtelen megszédültem és begörcsölt a gyomrom, a szívem is gyorsabban ver... biztos a másnaposság miatt van. 

- Sziasztok- szólal meg az imént szemügyre vett ember, még a hangja is tökéletes.

- Jó napot- köszön néhány stréber.

- 11.a, igaz?
- Igen- válaszolt az egyik elől ülő kis csaj a haját csavargatva.
- Angol két tannyelvű osztály, szép. Hányan vagytok?

- 16-an.

- Nem túl nagy létszám, de jó ez így- ellenállhatatlan mosolyra húzódik szája. Ez az ember lehetne még ennél is tökéletesebb? 
- Kérem a névsort- néz kedvesen az iménti lányra aki lediktálja neki a neveket.

- Mit gondolsz?- kérdi a mellettem ülő Kook.

- Mit kéne?- kérdem kissé zavartan.

- Minden csaj rá van akadva, így nekünk nem marad nő...

- Ez van, túléled- nevetek fel kínomban.

- Jól vagy? Ki vagy pirulva és a hangod is remeg.

- Nincs semmi bajom- vágom rá gyorsan.

- Oké.

- Ezzel meg is volnánk- csapja össze tenyerét a tanár- szeretnék bemutatkozni nektek, majd ismertetni a tantervet az idei tanévre.

Hogy hangozhat ilyen jól ez a mondat bárki szájából is? 
- Jung Ho Seok vagyok, de értelem szerűen hívjatok tanár úrnak- a mondat végén nagy mosolyt villant az osztály felé. 
Még a neve is tökéletes.
Jung Ho Seok.