Pinkberry ❤{vhope fanfiction}❤

5. rész

Belök a leghátsó fülkébe én meg a falhoz simulva nézem ahogy bezárja az ajtót. A helyiségben terjengő hányás és húgy szag miatt vagy a hirtelen jött sokk hatására nehezebben kapok levegőt.
- Nyugodj meg- végig simít arcomon és ismét nyakamra hajol- csak néha harapok.
Állítását bebizonyítva végig nyal nyakamon majd bele mélyeszti fogait bőrömbe. Felszisszenek a fájdalomtól ő meg mosolyogva folytatja a harapdálást, kezeivel pedig szorosan hátsómba markol. Engedek a csábításnak és nyakát átkarolva közelebb húzom magamat. Tenyerét combomra vezetve megszorítja azt, jelezve, hogy emeljem fel. Lábam derekam köré fonva élvezem tovább nyelve játékát nyakamon. Egy kis idő múlva megunja nyakamat és szemeimbe nézve vezeti kezeit szoknyámhoz. A ruhadarab alját felhúzza egészen a derekamig és úgy tapogat tovább.
- Ne...ne csinálja ezt- kérlelem halkan.
- Látni akarom- vágja rá- azt hogy ki is vagy valójában.
Válaszomra nem várva lerántja alsómat, ezzel szabadon engedve az elefánt ormányát. Az eddig padlón tartott tekintetem felkapom onnan, nem akarom látni, hogy mi is van valójában a lábam között.
- Hmm
- Mi...mi a baj?- érdeklődöm félve.
- Semmi- államnál fogva feljebb emeli fejem, hogy pont szemébe nézzek. Íriszében színtiszta vágy csillog. Pupillái kitágultak és egyre közelebb hajol hozzám, meg akar csókolni? Igen, határozottan arra készül... Gyorsan lehajtom fejem és inkább nyakába csókolok, hogy elkerüljem ajkait.
- Szóval így játszunk?!- hangjában van valami perverz él, és ez nagyon beindít. Kezével- amit eddig csípőmön tartott- végig simít meredező férfiasságomon aminek hatására beleharapok nyakába. Kissé meghökken, de folytatja tagom kényeztetését. Gyorsít tempóján és én is hevesebben falom nyakát. Az egész fülkét belihegjük és falairól nyögéseink vízhangzanak.
- Gyoh...gyorsabban- nyögöm fülébe.
- Csak egy szavadba kerül- húzza tovább az időt.
- Kh...kérem.
- Nem pont erre gondoltam- neveti el magát- mond ki a nevemet...
- Hoseok- próbálkozom tovább.
- Majdnem- fülembe harap és úgy folytatja- szólíts máshogy
- Daddy- nyögöm ki végül.
- Na látod, nem volt ez olyan nehéz- dicséret képen még ránt párat farkamon én meg egy kissé nőies nyögés keretein belül kezébe élvezek.
- Látjuk még egymás?-kérdi fülemhez hajolva. Nem felelek, ő meg csak mosolyog tovább.
- Kíváncsi vagyok mit rejtegetsz még, V.
Ismét nem felelek, csak megigazítom ruhámat és gyorsan kisétálok a mosdóból.
- Merre voltál?- kérdi félkómás barátnőm.
- Csak táncoltam azzal a helyes idegennel- mondom meggyőző hangon, bár amilyen részeg, akár azt is mondhattam volna, hogy találtam egy időgépet és végignéztem a Föld születését és pusztulását is.
- Nagyon jól tetted- dönti fejét az asztalra.
- Késő van- órámra pillantok, majd hozzá teszem- jobban mondva korán.
- Nem akarok még menni...
- Pedig menni fogunk- átkarolom és karját átvetve vállamon sietek ki a bárból. Nem akarom megkockáztatni, hogy összefutok Hoseok-kal.
Mivel kettőnk közül én vagyok a józanabb így nekem kell leintenem egy taxit. Pár perc múlva meg is áll egy én meg beültetem Lisát.
- Melyik hotelben szálltál meg?- kérdem az ablakon behajolva. Ő megadja a hotel nevét és címét én meg átadva ezt az információt a sofőrnek magára hagyom a lányt. Nézem ahogy a sárga jármű a sarkon befordul, majd én is haza indulok.
Köszönhetően a közvilágításnak és a péntek esti- inkább szombat hajnali- forgalmas utcáknak hamar haza érek és abban reménykedve, hogy anya nincs itthon felosonok a szobámba. Ledobom cuccaimat a székembe én magam meg besétálok a fürdőszobába. Gyorsan leveszem ruháimat amit bemocskolt ondóm. Ragad az egész, undorító. Beáztatom a ruhadarabokat én meg lezuhanyzom, már nincs kedvem fürdeni, pedig nagyon is rám férne egy alapos kiázás, nagyon forró vízben. Undorodom magamtól, ahogy ott állok a tükör előtt, meztelenül és a rajtam hagyott sebeket bámulom. Undorító. Hogy hagyhattam, hogy ezt tegye velem? Az alkohol nem megfelelő kifogás az ellen amit tett... Amit én tettem. Egyik nyakamon lévő foltot jobban megnézve egy szívre hasonlít, végigsimítok rajta és elmosolyodom. Egy fintorgó, undortól eltorzult arc néz vissza rám. Ez lennék én?
Szobámba érve magamra kapok egy gyatyát és a takaró alá bújva már alszom is.

Hirtelen nagy zajt hallok, én meg valami keménynek csapódom. Kell egy kis idő míg rájövök, egy szellemvasúton vagyok. A szerelvény egy helyben áll, csak én vagyok benne. Ismerem ezt a helyet, pár éve apa elhozott ide, engem és anyát. Nagyon izgatott voltam, féltem felülni erre a játékra, de apa megígérte, hogy fogni fogja a kezem, és ha nagyon félek még a szememet is eltakarja. Beleegyeztem, így hát beültünk az egyik kocsiba- pont abba amiben most én is vagyok- és kis idő múlva el is indultunk. Ijesztő volt? Igen. Féltem? Talán, de tudtam, hogy apa ott van velem és nem érhet semmi baj. Hirtelen elindul a szerelvény és egy hideg érintést érzek kezemen.
- Apa?- kérdem oldalra fordított fejjel.
- Emlékszel mit mondtam neked mikor megkérdezted mit fogsz bent látni?
- Azt, hogy a legnagyobb félelmeim lesznek bent.
- Pontosan.
Nem mond többet csak előre meredő tekintettel megyünk tovább. A falakon emlékképek villannak fel. Mindegyiken én és Hoseok vagyunk. Ahogy egymáshoz simulva táncolunk majd követem őt a mosdó felé.
- Mi ez?- kérdem ijedten.
- A legnagyobb félelmem és a tiéd is.
- Nem értem.
Ismét nem válaszol, helyette csak nézi tovább a villódzó emlékeim.
- Hogy tehetted ezt?
- Sajnálom- ránézek és látom ahogy könnyek helyett vér folyik ki szeme sarkából- apa?
Eltol magától és kiveti magát az idő közben felgyorsult vonatból. A meleg vére arcomra fröccsen, minden tele van vele, az egész helyiség megtelik a vörös folyadékkal én meg levegő után kapkodva apámat keresem.

Utálom az álmaimat- állapítom meg magamban mikor már ébren vagyok. Üllő helyzetbe tornázom magam majd megnézem az időt. 12:42. Legalább megspóroltam a reggeli árát, bár amilyen szarul vagyok ebéd se kell. A fürdőbe sétálok, hogy elintézzem reggeli teendőim. Belenézek a tükörbe, hogy lássam milyen szarul nézek ki.
- Már csak ez hiányzott- letörlöm az orrom alatti vért, majd hideg vízzel lemosom a rászárad részt. Fogamat is megmosom, hisz fontos a higiénia. Tegnap- vagy ma hajnalban- is nagyon higiénikusan élveztem bele tanárom kezébe. Nyakam még mindig tele van foltokkal, és ott is lesznek még egy darabig. Végig húzom ujjam a szív alakon.

- Szia anya- nyomok csókot homlokára miközben a ebédet készíti.
- Jól érezted magad tegnap?
- Igen- küldök felé egy mosolyt, mintha minden rendben lenne- és te?
- Én is, nagyon rendes fickó.
- Értem én- húzom fel szemöldököm- na és én mikor ismerhetem meg?
- Még nem most- összeborzolja hajamat majd leül mellém. Komótosan megebédelünk ő közben azt ecseteli milyen jó volt a tegnapi vacsora. Nem kérdez túl sokat az én éjszakámról, de nem is bánom, rémesen hazudok- legalábbis neki. A beszélgetés közben néha megigazítom garbóm nyakát, nehogy lecsússzon- plusz baromira lüktet és fáj.
- Mit tervezel mára?- kérdem.
- Nemsokára indulok az irodába- pillant az órájára- nagyon fontos ügyféllel van találkozóm.
- Te vagy a legjobb ügyvéd a városban, szóval nincs kétség a felől, hogy fontos embert védesz- mosolyodom el.
- Te egy igazi kincs vagy- simogatja meg arcomat.
- Tudom- felállok az asztaltól majd elkezdek elpakolni. Anya idő közben elkészült és már indulásra készen áll az ajtóban. Kezemben egy konyha ruhával búcsúzom el tőle.
- Mikor érsz haza?
- Nem tudom. De ne várj meg a vacsorával.
- Rendben.
Csókot nyom arcomra majd elmegy. Vissza megyek a konyhába, letörlöm a pultot majd vissza vonulok a szobámba átöltözni valami kényelmesebbe. Itt van nekem az egész délután és én nem tudok mit kezdeni vele. Lehet megnézek egy filmet, addig se gondolok a jelenleg szánalmas életemre. Igen, ez egy jó ötlet. Keresek valami horrort, elhelyezkedem a nappaliban majd popcornom társaságában neki kezdek. Pár perc múlva megcsörren telefonom.
- Komolyan?- kérdem szem forgatva. Felkapom a készüléket majd miután meglátom a villogó nevet eltorzított hangon szólalok meg.
- Szió
- Na helló, te rossz lány- visít a telefonba Lisa- na mi volt tegnap?
- Semmi- kezdem- de tényleg, csak pár ital volt, egy kis taperolás. Tudod hogy megy ez.
- Rémes vagy, Vivian- kuncog.
- Te sem panaszkodhatsz- nevetek én is- jól felöntöttél a garatra.
- Világomról alig tudtam még pár órája, de már jól vagyok. Képzeld, még a gépemet is el fogom érni.
- Gép?
- Ma utazom haza te butus. A taxira várok a hotel előtt.
- Tehát ez egy búcsú?
- Nagyon úgy tűnik.
- Jól éreztem magam veled, ha legközelebb a városban vagy akkor minden képen hívj fel.
- Úgy lesz.
- Legyél jó. Szia.
- Én mindig jó vagyok. Szia.
Bontja a vonalat én meg megkönnyebbülten dőlök hátra. Legalább nem kell ugyan azt a parókát hordanom napokig. Igen, megint a lényegre tapintottam.