Arany János Gimi

8.fejezet

8.

Október 4.

Ezt másnap írom mert nem volt erőm írni aznap...

Ahogy beléptem a kórterembe s megpillantottam anyámat...

Közelebb léptem hozzá így jobban láthattam a sebeit.
Kirázott a hideg...
Nemsokára bejött egy orvos mire felkelt de nekem ki kellett mennem...

Vártam....
Vártam....
És még mindig vártam mikor kijött az orvos.

Azt mondta hogy még két hétig bent tartják megfigyelésre, de ne aggódjak már nem lehet rosszabb az állapota.

Most itthon vagyok a szobámban és írom ezt a naplót. Hogy miért? Azért mert máshogyan nem tudom kiadni magamból a feszültséget. Tudom persze ott vannak a csajok de az más. Most nem tudnék közéjük menni mivel ugye Anna is közénk tartozott. Már nagyon várom hogy leteljen a két hét ,hogy végre lássam az anyukámat. Apukám is teljesen kikészült. Annyira megrémült mikor felhívták őt a hírrel.
       Nem szokásom sírni de ebben az egy napban többet sírtam mint egész életemben. Na de megyek aludni mert már fáj a szemem, a torkom is fáj ,szóval már vágyom a jó puha takarómra .

Mai nap: 2/5