Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•

~1~

•✴Corin Hill✴•

Lassan feltápászkodtam, majd a fekete keretes faliórára pillantottam. Fél óra telt el, Shawn már az igazak álmát aludta, én pedig egy pillanatra sem tudtam lehunyni a szemeim. Megkerültem az ágyat, majd mint egy gondoskodó anyuka, puszit nyomtam a homlokára.

Kitotyogtam a konyhába, ahol ledobtam magam a vaskeretes, bézs párnás székre. Céltalanul döntöttem a fejem oldalra, és csak bámultam kifelé az ablakon. Aztán jött a brilliáns ötletem. Főzök valami finomat Mr. Mendesnek.

Megdörzsöltem az arcom, és valami ütős recepten gondolkodtam. Tudtam, hogy szinte akármit elkészíthetnék, hiszen reggel voltam vásárolni, így minden szükséges alapanyag megtalálható volt. Aztán ismét egy nagyon jó ötletem támadt. Lecsó. Imádta, biztos most is fogja. Felvillanyozottan fogtam hozzá az étel elkészítésének.

***

Miközben éppen megkavartam az ételt, amikor két tenyeret éreztem meg a derekamon, mire összerezzentem, amik szép lassan előre csúsztak, és egy fejet is kaptam a nyakamba. Megsimogattam a fiú fejét, majd egy licit hátrahajtottam a fejem és a szemébe néztem.

- Szia... - mosolyogtam. - Jól aludtál? - kérdeztem, mire felmordult.

- Nem jól. Nem voltál ott... - kezdte el puszilgatni a nyakam. A két karja erősen tartott és elkezdett felemelni, gondolom azzal a szándékkal, hogy visszahurcol a hálóba.

- Ne, ne, ne, ne. - tiltakoztam, mire letett. - Először megcsinálom, aztán mehetünk aludni.

- Ahjj... - durcizott be. Felnevettem és felé fordultam, mire kinyújtotta a nyelvét. - Mi készül a Mendes konyhában?

- Először is, Hill konyha, már megbocsáss, másodszor pedig lecsó. - oktattam ki.

- Nem bocsájtok meg. Egy napon pedig Mendes leszel, úgyhogy Mendes konyha. - válaszolt félmosollyal az arcán. Csak odaléptem hozzá, és egy elég kiadós csókot adtam neki. Átkarolta a derekamat, és elkezdett az ölébe húzni.

- Ne, ne, ne, ne. – tiltakoztam ismét. Elhúzódtam Shawntól, majd újra az étel felé fordultam.

- A kaja fontosabb, mint én? – vonta fel nevetve a szemöldökét.

- Igen. Pontosan. – hajoltam felé a fakanállal. Megfújtam az ételt, majd a szájába adtam.

- Hmmmm. Ú basszameg, ez még mindig isteni... – dicsérte az imént készített kaját.

- Kész vagyok! – vettem le a tűzhelyről a fazekat és egy alátétre tettem. Elzártam a gázt, és pakolni kezdtem. – Szivem, segítenél? – nem is válaszolt, megláttam magam mellett. – Tedd le az asztalra kérlek. – bólintott egyet, és megfogta a fazekat és kérésem szerint letette az asztalra. – Köszi.

- Nincs mit. – adott puszit az arcomra. – Készen vagy. Azt mondtad, akkor mehetünk aludni. – kezdett el megint felemelni. Ezuttal hagytam magam, hogy visszahurcoljon a hálóba. Letett az ágyra, betakart, majd mellém hevredett és elkezdett puszilgatni a nyakamon.

Hozzábújtam, majd a mellkasára hajtottam a fejem. Megcirógattam a felkarját, majd az alkarján lévő gitár körvonalát cirógattam.

- Ne csináld ezt. – szólt rám. Érdeklődően pillantottam felé, majd megint megszólalt. – Kibaszott izgató. Bocsánat, de fél hónapja nem voltunk együtt. Most pedig nem tudunk.

- Bocsi. – pusziltam meg gyorsan a száját. A hajamat simogatta, miközben lehunyt szemmel mosolygott.

Nagyon jó érzés volt újból magam mellett érezni azt az embert akit szeretek. Nagyon jó. Mindennél jobb.

                                                                  

Mára ennyi tellett tőlem, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕