• ❇ Shawn Mendes ❇ •
Lehunytam a szemeim és remegő sóhajjal elkezdtem körözni a vállammal, miközben Brian a mellkasom paskolgatta. Minden rendben lesz, természetes ennyire izgulnom az esküvő előtt. Édesanyám megjelent az ajtóban, könnybe lábadt szemekkel.
- Annyira büszke vagyok rád, fiam. - torpant meg előttem. Az arcomra tapasztotta a kezeit, majd a szemembe nézve elmosolyodott. - Az én kisfiam felnőtt.
- Anya, tizennyolc éves korom óta nem lakom otthon egyáltalán. - válaszoltam, mire elcsitított.
- Shh, elrontod a pillanatot. - elmosolyodtam reakcióján, mire lehúzta a fejem az ő magasságába és egy puszit nyomott az arcomra. Azonnal kivett egy zsepit a zsebéből és eltűntette az otthagyott rúzsfoltot.
- Shawn! - hallottam a nevem a folyosóról, ösztönösen odakaptam a fejem. Zubin egy kézzel megfogta az ajtófélfát, majd a szembenlévő oldalnak támasztotta a hátát. Lendület csapott is egyet a sötét fa felületre. - Negyed óra múlva kezdés
- Te jó ég. - ennyi jött ki a torkomon. Nem csak én pánikoltam be, anya mellettem szinte felsikított. Brian újra belépett az ajtón, ahonnan észre sem vettem, hogy Zubin felszívódott.
- Beszéltem Amandával, Dávid fogja az oltárhoz kisérni az édesapja helyett. - bólintottam, nem tudtam arra gondolni hogyan tudja Brian kimondani a nevet, nekem mindig David-nek sikerül.
- Szegény lány... - motyogtam magamnak, mintha csak én hallanám.
Anyu is lesütötte a szemét, majd egy szomorú intéssel kifelé indult, gondolom Corinhoz, felvidító szándékkal. Brian mindkét tenyerét a vállamra tette, majd megpaskolta.
- Szerintem lassan le kéne mennünk. - javasolta, mire bólintottam. Lehunytam a szemeim és élesen vettem a levegőt. Elindultam kifelé.
* * *
Az oltár alatt álltam, mögöttem Brian, és a többi legjobb barátom sorakozott sötétkék öltönyben. A karjaim leengedve kezeim összekulcsoltam magam előtt, így vártam, hogy megérkezzen. Ahogy felcsendült a jól ismert dallam kiegyenesedtem és vettem egy mély lélegzetet.
A tekintetem a bejáraton tartottam, ami fákdalmasan lassan tárult ki. Corin ott állt előtte földig érő, uszályos fehér ruhában. Liliom csokor volt a kezében, sajnos pipacsból nem szokás csokrot gyártani.
Dávid elsepert a szeme alól egy könnyet és kitartotta a karját a lánynak, hogy belekaroljon. Egymásra mosolyogtak, Corin a fátylon keresztül is ragyogott. Lassan és elegánsan lépkedtek irányomba, majd amikor a két fokos lépcsősor elé léptek Dávid rámkacsintott, majd elengedte a lányt.
Akkor vettem észre, hogy bekönnyeztem a meghatódottságtól amikor Corin az arcomat vizslatva szintén elsírta magát. Végig mosolyogtam rá. Fellépett mellém a pódiumra, velem szembe állt, ezzel eltakarva előlem a koszorúslányait és tanúját, Arianat.
- Gyönyörű vagy. - suttogtam alig hallhatóan, mire visszamosolygott rám, könnyes szemekkel.
* * *
Üdvrivalgás fogadott minket, ahogy beléptünk az emberekkel teli terembe. Vigyorogva fordultam körbe, miközben a feleségem kezét fogtam. A hosszú, csipkés ruhájának alja eltűnt és egy rövidebb, lábaitól kissé elálló csillogó, ugyanolyan csipkemintás szoknya váltotta fel, ami valószínűleg végig az uszálya alatt rejtőzött.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•
Fanfic•Az Ég és Föld c. sztorim második évada• "A viharos és elsietett kezdés, az elhamarkodott megbocsájtás, a még nem is igazi szerelmet takaró szeretlek-ek, az ominózus fesztivál, a béke íze, a viszály, amikor neki kellettem én és nem fordítva, az igaz...