•✴Corin Hill✴•
Nem hazudok, ha azt mondom, hogy az elmúlt napok szinte csak gitározással és próbákkal teltek számomra. Ezzel próbáltam elterelni a saját figyelmem apuról. Ha nem játszottam, akkor pengetőt vettem, vagy ettem, vagy a mosdón voltam. Az alvás is csak a gitárommal ment. Nem tettem be magam mellé az ágyba, de oda volt támasztva a sarkához.
- Minden oké? - ezt hallottam mindenkitől és most Shawntól is. Egy bólintás volt a válaszom.
Nem csak engem viseltek meg a nagy hírek. Amanda bezárkózott a szobájába és bánatba fulladva sírdogált. Anyu szinte élő-halottként botorkált Apu szobája és a nappali között. Shawnt is megérintették a dolgok, de mivel ő szinte egész nap kiénekelte a lelkét, esténként másra akart koncentrálni. Napi 5-6 órát énektanárnál volt, további 2 órát pedig Andrew irodájában töltött, akinek részletesen elmagyarázta a jelenlegi magánéletét.
- Cor... - simított végig tetkós kezével az arcomon. Nem néztem fel rá. - Pipacs, nézz rám. - a hangja aranyos volt, de tudtam, hogy aggódott értem. Befejeztem a hangszer pengetését, majd egy pár unszolás után felnéztem rá. - Aludj egy picit, kérlek... - azonnal megráztam a fejem, majd pengetni kezdtem.
Shawn, a huncut fiú, amilyen beletemette a fejét az oldalamba, miután lefeküdt. Felnevettem, hisz csikis volt, ahogyan az orra belefúródott az oldalamba.
- Jó hallani, hogy nevetsz. - mosolygott őszintén, ahogy felült. Ekkor olyat tettem, amit előtte három napja nem. Leraktam a gitárom és megcsókoltam. A csókban volt "bocsánat és szeretlek" is. Próbáltam érthető érzelmeket átadni neki.
Eltávolodtam tőle, majd hasra feküdtem. Felhúzta a felsőm, majd finoman, az ujjai hegyével cirógatni kezdett. A körme/ujjbegye éppen hogycsak érintette a fehér bőrömet. Csikis volt, de pont elviselhető. Csikis-simi. Nyálas, de találó. És jól is hangzik.
Éreztem, ahogy a pilláim elnehezednek, és a lábam bizseregni kezd. Kezdtem megnyugodni, így úrrá lett rajtam a fáradtság érzése. Az álommanók kezdtek elragadni, próbáltam nem áldozatul esni, de nem bírtam.
* * *
Kómásan felemeltem a fejem, de félúton Shawn állába ütköztem. Sziszegve dörzsöltem meg a fejem búbját, majd erőt véve magamon a hátamra fordultam. A hátam simogatását abbahagyta, elmosolyodott és egy gyenge puszit nyomott a homlokomra.
- Kialudtad magad? - suttogta. A hangja könnyed, óvatos és édes volt. Majd' elolvadtam a hangjától is. Bólogatva átöleltem a nyakát, mire rám nehezedett.
- Nem bánnád, ha szeretkeznénk? - suttugtam. Magam is megleptem a kérdéssel, nemhogy Shawnt. A szája elnyílt, a szemei láthatóan zavartságot sugalltak.
- Woah... Mármint, az előző napokban ha itt voltam szinte rám se néztél és ez most hírtelen ért. - magyarázkodott. Felesleges lett volna, hisz tudtam miért reagált így
- Sajnálom. Ha nem, akkor--- - nem tudtam folytatni, hisz félbeszakított.
- Hogy a viharba ne? - kuncogott fel.
Gyengéd volt. Nem kellett neki megemlítenem, a lelki állapotomra tekintettel úgy óvott, mint szeme fényét. Rendkívül halkak voltunk, hiszen nem voltunk egyedül a lakásban. Hiányzott ez az érzelgős, gyengéd és törődő Shawn.
- Szeretlek. - suttogta a fülembe végszóként.
Ezt a részt is sikerült összeszenvednem! 🤷
14 éves lettem, ami azt jelenti, hogy egy évvel közelebb kerültem a felnőtté váláshoz. Juhé... 😅
Ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕
ESTÁS LEYENDO
Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•
Fanfic•Az Ég és Föld c. sztorim második évada• "A viharos és elsietett kezdés, az elhamarkodott megbocsájtás, a még nem is igazi szerelmet takaró szeretlek-ek, az ominózus fesztivál, a béke íze, a viszály, amikor neki kellettem én és nem fordítva, az igaz...