•✴Corin Hill✴ •
- Add ide. – remegő kézzel nyújtottam át neki a telefont, amit a száját rágcsálva vett át, és kapott fel idegesen. – Miért keresed a barátnőmet? – szólt bele köszönés nélkül. – Camila? – kerekedett el a szeme. – Mi a faszért hívod fel te is a barátnőmet?
- Hangosíts ki. – hallottam azt a hangot, aminek Shawn fülébe kellene, hogy jusson. A fiú hezitálva vette el a fülétől a telefont, majd a hangszóróra nyomott.
- Ki vagy hangosítva. – törölte meg az orrát villámokat szóró tekintettel. Melléültem.
- Sziasztok. – köszönt egy férfi hang is. Tudtam, hogy Austin volt. Megilletődötten néztünk össze, majd felpattantam. Shawn telefonját felmarkoltam, majd hevesen dobogó szívvel oldottam fel, és indítottam el a hangfelvételt.
- Mit akartok? – kérdezte a fiú mellettem, bújkáló mosollyal. Ezzel a telefonhívással csak ők járnak rosszul. A mosolya a furfangosságom miatt jelent meg az arcán.
- Csak egy dolog lesz. – hallottam a fülsüketítően magas hangot. Camilának mindig ilyen hangja volt. – Édesem, te is tudod, hogy mekkora hatással lenne a hírnevedre, ha kikerülne egy bizonyos videó...
- Ki ne merd mégegyszer mondani az "édesem"-et! – szólt erélyesebben a készülékbe. – És foggalmam sincs milyen videóról beszélsz.
- Nagyon jól tudod. Másfél évvel ezelőtt. A díjátadó után. Az öltözőben, szinte teljesen meztelenül flangálsz, miközben ütsz mindent, amit találsz. A legelső dühkitörésed. Pedig te zsebelted be a díjat. – sorolta. Szinte tátott szájjal néztem Shawnra. Azt hittem fél éve volt az első.
- És ez neked miért lenne kedvező? – ráncolta a homlokát.
- Figyelj, mégjobb: Szakítasz a ringyóddal, és összejössz velem. Tudod, érdek dolgok. – úgy éreztem, még egy csepp kell, és betelik a pohár.
- Nem ringyó! – védett Shawn azonnal.
- Barátnő, ringyó, ki hogy hívja. – szinte láttam magam előtt, ahogy megvonja egészségtelenül vékony vállát. – Megteszed? Vagy mondja Austin tovább?
- Felejtsétek el. Komolyan, semmi esélyetek. – mondtam remegő hangon.
- Cicám, régen hallottalak. – az érdes, nagyon jól ismert hangra összrándult a gyomrom.
- Nem vagyok a "cicád", és sosem voltam. – köptem a szavakat gúnyosan.
- Milyen kis harcias itt valaki... – sértődötten fontam a karjaim a mellkasom elé. Shawn még mindig felvevő telefonját pedig a combomra raktam.
- Komolyan, mit akartok?
- Bosszút. – hallottam Camila hangját.
- Mirefel bosszút hm? Austin, te megcsaltál. Camila, téged meg nem ismerlek. – tehetetlenül maszíroztam a halántékom.
- Camila pedig játszott. Velem, és karrierjével is. Az a kettő között a különbség, hogy a karrierjébe szerelmes volt, belém nem. – magyarázta Shawn, undorral az arcán.
- Az egész az én ötletem volt. Austin csak megunta nézni az unalmas párocskátokat. – ebben a pillanatban úgy igazán megörültem annak, hogy nem egy telefonnal rendelkeztünk. – Shawn undorító amit művelsz. Csak az imidzsedért összejönni egy lánnyal...
- Nem ezért vagyok vele együtt. – szólalt meg mellettem. A hangja fáradt és terhelt volt. – Mondjátok mit akartok.
- Mindketten egy kapcsolatot. – ismét Camilánál volt a szó.
- Ennyire kevés eszetek nektek sem lehet. Ott vagytok most is, feltételezem egymás mellett. Egy fiú és egy lány. Egy álkapcsolat fő összetevője. – nevettem fel hitetlenkedve.
- Tudjátok mit? – hallottam meg a sértett női hangot a vonal tulsó feléről. – Kapjátok be, és legyetek ott egymásnak, a két faszfej.
- Itt vagyunk egymásnak, nem kell aggódnod. – mosolygott Shawn, látszólag kedvesen. Kinyomta a hívást. – Wow, mindent el tudtam volna képzelni, csak ezt nem.
- A két idióta nem tudja, hogy az egész fel van véve. – nevettem fel.
- Nem értem miért tették volna ezt...
- Pénz, hírnév. Ennyire egyszerű. – dörzsöltem meg az arcom. A hangfelvételt egy pillanat alatt kikapcsoltam, amikor Shawn ajkai találkoztak az enyémekkel.
Mára ennyire futotta tőlem, ha tetszett vote-oljatok, kommenteljetek!
Sziasztok! ❤💕
ESTÁS LEYENDO
Kételkedés és Bízás •S.M• •2.évad ✔•
Fanfic•Az Ég és Föld c. sztorim második évada• "A viharos és elsietett kezdés, az elhamarkodott megbocsájtás, a még nem is igazi szerelmet takaró szeretlek-ek, az ominózus fesztivál, a béke íze, a viszály, amikor neki kellettem én és nem fordítva, az igaz...