Kolibri -Vér , hála, könyek

1.7K 58 0
                                    

Sírva ébredtem, azonnal ki másztam az ágyból hányingerem támad ha csak a múlt éjszakára gondolok . Gyűlölöm Ericet és gyűlölőm magamat is , hogy már megint gyenge voltam vele szemben. Mit is gondoltam , hogy majd ide jövök és majd távozom mint aki jól végezte dolgát Isabellel az oldalamon. Ekkor balfasz is csak én lehetek .

Besétálók a fürdőbe. Egy törött tükörrel találom magam szembe amelyen alvadt vért látok. Majd egy hirtelen ötlettöl vezérelve a zsebembe rejtek egy nagyobb szilánkot .

Egyszerre a semmiből egy pisztoly lövést hallok, mégis mi a francot folyik itt. Azonnal rohanni kezdek , majdnem el botlom a küszöbben , de nem érdekel futok tovább már alig pár méter választ el a bejárati ajtótól amikor előttem terem egy nagy darab fekete ruhás testőr. El kapja a karom és erősen bele mar a húsomba.

-Ki vagy te ? -kérdezi rekedt hangján

- Auu engedj el ez fáj - kérelme mert valójában elég nagy fájdalmat okozott.

-Te , te vagy az a lány aki miatt le lőtték a Don fiát-kérdezi dühvel az arcán

-Hogy mit csináltak ? -kérdezem értetlenül tőle -Mi az hogy meglőtték a Ericet , mégis ki ... Pablo - a fel ismerés szíven ütött.

A testőr csak nagy szemekkel meredt rám aztán el kezd az udvar irányába cipelni . Ki érve az erős napfény bántja a szeme ezért hunyorítanom kell. De amint ki tisztul a kép azt kívánom bár rosszul látnék .

Anyám egy pisztollyal a kezében áll és a Don egyik emberét veszi célba .
Anyám fejéhez egy fegyvert szegez Eric és még vagy 2 másik számomra ismeretlen férfi tartja a pisztolyt anyám felé . Eric fejéhez pedig Pablo szegezi fegyverét , tőlük nem mesze egy kisebb csoport körbe veszi a földön fekvő Damont . Szóval őt lőtték meg és nem Ericet , egyesek segítenek neki míg a mi emberink lövésre készen állnak felette.

Amikor észre veszik jelenlétem minden szempár rám szegődik. Oda szaladnék anyámhoz, hogyha kell a testemmel védjem, de a testőr túl erősen tart.

-Anyám -kiáltom el magam és érzem amint könnyek szöknek a szemembe .

-Rico azonnal vidd be a házba Kolibrit -rivval a fogva tartómra Eric

-Ha beveszi magam lőlek le - mondja Pablo

-Fejezetek ezt be mégis mi folyik itt - jelenik meg mellettem egy nő aki amint észre veszi a vérző férfit azonnal oda rohan hozzá

-Isten Damon - sírja el magát , rá dőlve a testre .

Jobban szem ügyre véve felismerem benne Lujzát Eric anyját.
Nem tudom hány perc telhetek el így amikor is az egyik testőr aki Damonon próbált segíteni fel nem kiáltott.

-Meg halt - erre a mondatra gyengül a férfi keze , én ki rántom a zsebéből a szilánk darabot és a testőr vállába szúrom hátrál és ezt kihasználva oda rohantam az egymást épp ki nyírni készülő tömeghez. Megállok a két csoport között. Eric emberi még mindig fent tartották a pisztolyaikat csak most már a többség rám szegezve .

-Tegyétek el a fegyvereket - mondja a hang amelyet legutóbb egy rémálmomban halottam. A lépcső tetején ott áll a Don , egy kést tart Isabell nyakához aki sírva tekint ránk . A Don emberei mind le teszik fegyverüket majd Damon hullája mellett teremnek és a vezérükre néznek . Eric le térdel öccse mellé

Anyám és a mint egy 30 embere közre fogva engem állnak mi is mind a Dont figyeljünk, egyszer csak meg érzek a karomon egy érdes kezét , hátra pillantok és meg látom Pablot , magamhoz szorítom kezét aztán észre veszem Maxot is aki meredten tartja pisztolyát.

-Isabell -ordítóm amikor a Don egy elég kimért és pontos vágást ejt a lány nyakán.

-Most már ő is halott - mondja a Don és akár egy dögöt löki el magától a lányt .

-Nee - kiáltom amikor is Max ki ront közülük és teljes tárát a Donba üríti. Szinte a levegő is meg állt , mégis mi történik itt .

Eric hirtelen fel áll és a 15 emberével egyszere lő Maxra aki holtan esik össze .Döbbenet állok az események előtt. A lábaim nem mozdulnak , nem kapok oxigént, mintha víz alatt lennék .

Pablo ránt ki bódult állapotomból és kap fel a hátára örült rohanásba kezd , most mintha mindenki egyszerre lőne. Mintha mindenki csak minket lőne. Az idegeim nem bírják síró görcsöm közepette ájulok el Pablo karjaiban .

Kolibri az alvilág királynője Donde viven las historias. Descúbrelo ahora