Industrial

8. Praraferiás látásmező

Imádom Mr. Harrist- mondta soha senki.

Egy évvel korábban

A nap, amikor Ruth fejére olvasták halálos ítéletét, egyébként teljesen unalmas és eseménytelen volt. Winter és a barátnője, a rejtélyes nevű Nobody moziba mentek, valami trancsírozós horror legújabb részét nézték, utána pedig ottalvós volt. Ami pont kapóra jött, hogy Ruth megemészthesse ezt az új, keserű helyzetet.
Kibontott egy üveg vörösbort, még Winter születésekor kapta, és különleges alkalmakra tartogatta. Nos, ez elég különleges alkalomnak tetszik.
Kissejtes tüdőrák- mondta a kopaszodó orvos, aki olyan évjáratú, mint Ruth, mégis a külleme egy idős emberé.
Ruth nem ért hozzá, de a kissejtes, meg a tüdőrák önmagukban is elég rosszul hangzanak, hát még egymás mellett.
A jövője tehát kilátástalan, gondolatai így hamar Winterre terelődtek, mivel a lánynak nincs a nőn kívül élő rokona a világban.
Vagyis egyvalakit kivéve. És Ruth szerint éppen itt az ideje, hogy felelősséget vállaljon a gyermekéért.
Nagyokat kortyol talpas poharából, újratölti.
Már a napjára sem emlékszik, mikor töltött minőségi időt Winterrel, a hétköznapok alamuszi szürkesége a nőt is elemi erővel szippantotta magába.
A frissen vágott hortenziák tömött virág- vattacukrára fókuszál, próbálja figyelmen kívül hagyni a növekvő bűntudatot a mellkasában- mostmár talán nem is tud elég időt tölteni vele, hiszen véges a mennyisége.
Kezébe temeti az arcát.

Napjaink reggeleiben

- Jóóó Reggelt, Lincoln Koliii!- Joy anyázva ásít, a fal felé fordul.- Gyönyörű napra virradt ezen a péntek reggelen, az előrejelzés szerint huszonhárom fok lesz, szóval ne nyúljatok még a kabátok után.
Joy nem bírja passzív agresszióval a tolakodó rádióssrác vinnyogását, felkel.
A szomszédban alvó Winter felé fordul. Winter semmi jelét nem adja az életnek, pedig ez a szexuális hang még a holtakat is megzavarja. Lehet Miller is ezért bolyong a kollégium falai között.
- Winner!- tesz egy gyenge kísérletet rekedt hangján a felébresztésére.- Winner, muszáj felkelni, kurvára el fogunk késni.
De Winter meg sem mozdul.
Joy felkel, előszedi reggeli tisztálkodó felszerelését, és mezítláb elslattyog a mosdóba.
Mikor háromnegyed órával később visszatér, Wintert ugyanabban a pózban találja, mint ahogy hagyta.
Megrázza a vállát.
- Winner! Léci. Aludhatsz órán, esküszöm.
Ezúttal nem adja fel, kitartóan ostromolja Wintert, aki végül kénytelen beadni a derekát, pláne, hogy Joy idegesítő ébresztése a kolirádióban bömbölő The best day of my life című zenével elegyedik egy halálos kombinációvá.
Szóval felkel, de az első lépésnél megbotlik, és elterül a földön. Joy panaszosan sóhajt. Ez egy hosszú nap lesz.
Mikor leérnek az aulába, Joy új pasija, Seb már nem várta ott őket, nem is csoda, alig öt perc és becsengetnek.
Nem sietnek.
Elmennek még a Mekibe, vesznek reggelit egy pattanásosképű korukbéli eladósráctól, aki már kora reggel unja az életét. Teljesen ráérősen sétálnak be második órára.
A teremben Mr. Harris ül a tanári asztalnál, s meglátva a lányokat baljósan les ki a szemüvege mögül.
Franc. 
- Csak nem megint eltévedtek, Ms. Lawliet és Ms. Jaerou?
Winter rá akarja vágni az igent, de Joy ezt megérezve gyorsan válaszol.
- Ezúttal nem, Tanárúr. Csak Winnernek ment a hasa.
Winter pofán akarja vágni. De a tény, hogy ő volt a késés okozója ezúttal, csendben tartja, majd úgyis lesz alkalom a bosszúra.
- Igen, egész reggel fostam- erősíti meg a törtétnetet mérgesen. 
Az osztály gúnyon nevetése kíséri őket a helyükre, de már mindketten túlságosan megszokták, hogy beletaposson a lelkükbe. Mindkét lány figyelmét inkább az utolsó padsor egyik üresen maradt helyét elfoglaló kpop bandából manifesztált tökéletes arcú ázsiai gyerek kapta meg. Az a gyerek határozottan nem volt ott eddig.
Unottan támasztja az állát, és egy arcizma sem rezdült a két lány órát megzavaró közjátékán.
Ezt a flegma gecit.
- Ez ki?- súgja oda Joynak kíváncsian Winter a pulóver ujja mögül.
- Haver, ugyanakkor érkeztem, amikor te. 
A monoton hangnemének ellentmond a tekintete, ami folyton az újfiú felé vándorol.
Mr. Harris belevág az összefoglalásba, háttérzaj csupán a két lánynak.
- Nyalnám.
- Hajolj előrébb, mert a nagy fejedtől nem látom a prerif... Pelif.. Parafé...
- Úgy érted, a piroferiás látásoddal?
- Az nem piroferiás, hanem periféniás.
- Repiféniás.
- Pirifériás.
- Ms. Lawliet és Ms. Jaerou nem beszélnek az órán!- szól rájuk Mr. Harris a még mindig vigyorgó lányokra.- Inkább koncentráljanak az anyagra!
- Koncentrálunk rá a ripofériás látásmezőnkből, tanárúr.
Mr. Harris hónalján terebélyes izzadtságfolt sötétellik, pedig szeptemberhez képest igen hűs az idő, a nappal alig lehet találkozni, mindenkin hosszúujjú póló, vagy pulóver van.
- Kérem, fáradjon a táblához, Ms. Jaerou- ül a székére pöffeszkedve, ami sikítva recseg a ránehezedő súlytól.
Joy kővé dermed.
- Én?- kérdez vissza.
Aztán gondterhelten néz Winterre, aki riadtan néz vissza rá.
Kínosan lassan sétál a táblához, ott is csak nézelődik, mintha most járna élete első osztálytermében.
Sajnos Mr. Harrist ez nem hatja meg, Winter meg már keresi a fel sem tett kérdésekre a válaszokat.
- Remélem felkészült, az előző óra anyagából Ms. Jaerou.
Minden tanár ezt csinálja: fenyegető hangon megkérdezik, hogy készültek- e felelés előtt, pedig ők titokban sokkalinkább abban reménykednek, hogy oszthatnak egy- két egyest, s mellé megalázással demonstrálhatják abszolút hatalmukat a diákság felett.
- Hát én ezt így nem állítanám...
- Kiváló- legyint.- Első kérdésem: mi az a meiózis és mi a mitózis.
Egyedül a papírsercegés hallatszik, ahogy Winter vadul lapozza a füzetét.
- Ms. Lawliet elteszi a füzetét!
Winter fújtatva a táskájába hajítja:- Amúgyse tanultunk ilyet.
A tanárúr keze, ami eddig a dolgait rendezte az asztalán, megfagy a mozdulat közben.
- Elnézést?- kérdezi vészjóslóan suttogva.
Winter is érzi a veszélyt, mert megkukulva néz maga elé, hátha megnyílik alatta a föld és eltemeti.
Mr. Harris nem hagyja ennyiben. Rózsás arca kivörösödik, lekapja arcáról a szemüvegét.
- Kérem, akkor álljon fel Winter, és ismertesse velem a tananyagot. Úgy látom, maga jobban tudja.
Winternek esze ágában sincs.
- Ha nem áll fel, kénytelen leszek egyest adni.
- Elfogadom- mondja végül alapos megfontolás után.
Na ezt hogy vallja majd meg Aidennek...
Mr. Harris a mutatóujját benyálazva odalapoz Winterhez a naplóban, jól gesztikulálva beírja az egyest, hogy Winter az utolsó padból is jól láthassa, majd újra benyálazva a vaskos virsliujját Joy- hoz lapoz.
- Térjünk vissza az ön feleletéhez. Hallgatom.
És Joy megpróbálja. Tényleg megpróbálja.
- Nem tudom. A piroféniás látásmezőmből nem láttam a táblát múltkor.