Industrial

5. Piraferiás látásmező

Aiden Cooley és a hirtelen jött szülőség

A kollégumi szobájába visszatérvén kellemetlen meglepetés éri: Joy nincs ott.
És mi ezzel a baj?
A baj az a két hasis, amit elszívtak előtte, és Winter majdnem biztos benne, amíg ő a mosdóba menet kiszabadította új barátját, Lucast mestere csapdájából, addig Joy egymagában bevett rá tablettát is, gyanúsan sokféle van neki a sminkes dobozában.
- Hé, Winner!- hallani véli távolságtól szétmálló hangját.
Frusztráltan beletúr frissen mosott hajába, még érezni az enyhe gyümölcs illatot.
Hová tűnhetett ilyen állapotban?
Messzire biztosan nem juthatott, de Winter sem fog. A tegnap reggeli siettségben kilöttyintett és azóta végleg odaszáradt kávéfoltra fókuszál.
- Winner!- hallja a becenevét ismét, ám ezúttal meg van győződve róla, hogy nem csak képzelte.
Körbefordul a szobán, az ablaknál aztán megakad a szeme.
Ilyen nincs.
Közelebb sétál, megkapaszkodik a koszos ablakpárkányban. Joy a Kolival szomszédos üzletház tetején áll és integet neki.
- Joy hogy a faszba kerültél oda?!
Bár szája mozog, válaszát elfújja a szél, idétlenül nevet és megbotlik a saját lábában.
Ez így nagyon nem jó, veszélyes a szituáció.
Winter kiszalad a szobából, az ajtót is elfelejti bezárni maga mögött siettségében.
Végigfut a folyosón és első eszébejutó ötlete alapján bekopog az utolsó szoba ajtaján.
Pár rettenetes pillanat múlva egy álmos Naftalin jelenik meg.
- Mit akarsz, kölyök? Tisztában vagy vele- hátrafordul, leolvassa a sötét szobában világító digitális órája kijelzőjét.-, hogy mindjárt éjfél? Mit keresel még ébren?
Hupsz. Nagy hevületében el is felejtett kitalálni valami béna, de elfogadható kifogást. Hevesen dobogó szívére teszi a kezét.
- Én... szerelmet akarok vallani a Mentoromnak- abban a minutumban megbánja, hogy hangosan kimondja. De már késő.- Aiden Cooley a neve. De nem tudom, melyik szoba az övé.
Naftalin szemöldöke a hajvonaláig emelkedik. Na, ez új. Ilyennel még nem kereste fel diák karrierje során.
- Ilyen későn?
Winter igyekszik úgy tenni, mintha igazat beszélne, de nehéz felülkerekedni a szégyenen, ami égeti az arcát.
- Hát, tudja tanárúr, mit szoktak mondani: szerelmet éjfélkor a legjobb vallani.
Naftalin nem bírja rezzenéstelen arccal, megdörzsöli a szemeit. Ez a két ördög a 419- es szobában még sok bosszúságot fog neki okozni.
- Oké, ha minden áron most szeretnéd megosztani szegény Aidennel ezt- mondja szarkasztikus éllel a hangjában.-, akkor hajrá. Második emelet, kétszázhármas szoba. Csak hagyj már a faszomba.
Majd az orrára csapja az ajtót.

- Joy hajgumija kiesett az ablakon, ő meg kiment érte. De nem tud visszajönni.
Szóval így történt. Nem teljesen, legalábbis Winter így adja elő, mint a valóság teljesen hű vázlatát. Persze, hogy Aiden nem hisz neki.
- A hajgumija?
A lány a kelleténél hevesebben bólogat.
- Csipisz, ugye tudod, hogy ha most nem az igazat mondod, nagyon meg foglak verni?- figyelmezteti félkomolysággal.
Winter pléhpofával néz fel rá, azt kívánja bár spontán felgyulladna a fiú.
- Te vagy a Mentorom. A Mesterem- mondja behízelgően.- Segítened kell az új Padawanodat.
- Oké, oké- beletúr kusza ébenfekete hajába. Egy közös habitus a két idegenben.
Ez a lány az éjszaka közepén besétál a kollégiumi szobájába, illően bemutatkozik és rázúdítja minden baját.
Szobatársa mérgesen felmordul:- Aiden. Menj már és viseld gondját a pulyádnak, engem meg hagyjatok végre aludni!
Így Aiden ébredése után tíz perccel a kollégium előtt, az érdektelenek tökéletes közönyével néz fel a szomszéd irodaház tetejére, ahol a Joy nevű lány áll és eszméletlen boldognak látszik.
- Szóval... first of all: hogy került oda?
Winter csodálkozik, hogy Aiden nem csodálkozik.
- Vicces történet, tetszeni fog. Szóval ma kicsit nehéz napja volt Joy- nak...
- Csipisz.
- Jó. Esküszöm, nem gondoltam volna, hogy ez le...
- Csipisz!
- Oké! Beálltunk, jó?! És Joy kitalálta, hogy cigizik az ablakban, én meg elmentem pisilni. Amikor visszaértem, már ott volt- mutat a tető irányába.- és fogalmam sincs, hogy került oda- a hangja egyre vékonyodik, végén a könnyei is kicsordulnak.- Nagyon megijedtem. Ilyen állapotban nem tudok neki segíteni.
Aiden Cooley egy szemrehányó mozzanatot sem tesz a vallomásra. Az arca kicsit megfeszül a tényre, hogy ez a két kilencedikes a kollégiumban füvezett, szarva a szabályokra.
- Oké, te itt maradsz. Érted? El ne merj mozdulni, mert esküszöm, megkeserítem az életed!
Elmegy a szomszédos épület mögé.
Winter leül a járdára, pislogás nélkül mered az elhaladó autók lámpafényébe, a távolban vibráló neonfeliratokra. Hogy nem vette még észre, milyen gyönyörűek az éjszakák itt?
Esőillatot inhalál, megnyugszik a felkavarodott gyomra. Nadrágjának vékony anyaga beissza a járdáról a nedvességet, meg a ráhulló könnyeit.
Mikor süllyedt idáig?
Aiden sokára ér vissza, de egy teljesen ép Joy- jal.
A Mentor segít a két hülyének visszatérni a szobájukba, megbizonyosodik róla, hogy az ablakok zárva. Joy ráájul az ágyára.
Winter félve néz fel a fiúra:- El fogod mondani Naftinak?
- El kéne- fonja keresztbe karjait izmos mellkasa előtt.
Pont így csinálta az Apja is. Winter kedve tovább süllyed.
- Tudom. Ne haragudj.
Aiden ellegyinti a bocsánatát és segít Winternek lefeküdni, mint egy kisgyereknek. Naftalin nem túlzott, mikor korábban azt mondta, sok türelmet fog igényelni ez a fruska.