Industrial

10. Ropefériás látásmező

Ha az élet hátat fordít, fogd meg a fenekét!

(Lil Peep- Star Shopping)

- Csipisz, ne viccelj! Hajnali négy van, sírni fogok- leragadt szemhéjaira még a megmarad álom emlékfoszlányai vetülnek és komoly koncentrációjába kerül, hogy ne zuhanjon vissza az öntudatlan állapotba. Légzése mély és lomha, ahogy felette magasodik Winter és Aiden- ben tudatosul, hogy az ő elhasznált levegőjét szívja be, elméjéből szanaszét szalad mindenfajta zavaros álom anekdota.- Te meg mit akarsz?
- Éhes vagyok- Winter egy centit sem tántorodik, mellkasát közelebb passzírozza Aiden- hez, ki bőszen imátkozik, hogy ez csak egy újabb lidércnyomás legyen.
- Megütlek- préseli ki magából a szavakat, miknek ezekben az órákban maga is nehezen fogja fel jelentésüket.
- De csibefalatkákat akarok enni!
- Leszarom- nyögi és fejét áthajtja a másik oldalára, jobban belefúrva a párnába.
Érzi, hogy a fruska arca egyre eltávolodik, de mielőtt megízlelné a győzelem hamisítatlan mámorát, Winter olyat tesz, amit soha, de tényleg soha nem fog neki megbocsátani. Ugyanis erejét nem kímélve pofon csapkodja. Nem egyszer, nem egyik orcáját, nem gyengéden, ó dehogy is.
- Mi a fasz?!
Hajnali kettő.
A Mekiben csak ők ülnek a kényelmes boxok közt, persze, mert minden épeszű ember alszik.
Winter melegítőben, kócos hajjal tömi magába a(z)- Aiden pénzén vásárolt- sültkrumplit, a fiú vele szemben fáradtan támasztja fejét a kávéja fölött. Továbbra sem tiszta neki, mit keresnek itt.
A lányt nézi, az oldalt kiálló babahajait, smink nélkül milyen kölyökképe van- sodródnak a gondolatai.
- Ilyenkor a legjobb kajálni- mondja Winter teleszájjal.
- Hát te hülye vagy.
- Most miért- lenyeli a falatot.- Alig van itt valaki! Nem kell sorban állni, meg tűrni a rohangáló kölyköket.
Aiden felhorkan.
- Apropó hétvége. Mit keresel a koliban? Majdnem október és egyszer se mentél haza- Aiden már rég fel akarta tenni a kérdést, megfelelő alkalom nem adódott hozzá, és ennél jobb úgysem lesz.
Winter karikás szemei a csibefalatokra esnek, lerí róla, hogy nem akar erről beszélni. Dehát kivel beszélhetné meg, ha nem a Mentorával?
Kézfejeire ráhúzza a pulóvere ujját és az ölébe ejti, a mozdulatai is arról árulkodnak, hogy előbb zárkózik magába, minthogy erről kelljen egy őszinte mondatot alkotnia.
- Nem hagyhatnánk ezt?
- Nem- Aiden a sótartóval babrál, ha nem néz rá, talán könnyebben elmondja.
Súlyos csönd száll rájuk. A pultnál az alkalmazottak párbeszédének távolságtól szétmálló hangjai csengnek, az ablak felől árnyékot vet rájuk az elhaladó kamion fénye.
Majdnem letesz a válaszról, mikor Winter mégis megszólal.
- Apámnál lakom. Úgy három hónapja- személyiségéhez nem illő szomorúság bújkál szavaiban.- Nem szeretek ott élni. Ő sem szeretné, van másik családja, felesége és iker babái, ezért küldött kollégiumba.
- Miért kell most ott laknod, ha egyikőtök sem akarja?
- Mert már csak ő van nekem.
- Ó.
- Nem az fáj a legjobban, hogy elvesztettem- ránéz, és Aiden érzi, hogy ez a fájdalmas pillanat örökre az emlékezetébe ég.- Hanem hogy már hozzászoktam, milyen nélküle...
Az asztalon kihűlnek a majdnem érintetlen csibefalatkák, másnap a takarítóasszony, mikor senki sem látja, majd jóízűen megeszi.
A kollégium mára majdnem otthonossá vált épülete előtt négy alak áll tanácstalanul.
Aiden rosszat sejt.
Winter rosszkedvűen csoszog mellette a rózsaszín crocs papucsában, merengve tolja beljebb a csigát a fülében, észre sem veszi az előtte kibontakozó jelenetet.
Az egyik alak odaáll az autó elé, aminek az eleje visszagyűrődött az útját álló kerítésnek köszönhetően, és béke jelet mutatva lefotózzák.
Villan a vaku.
Az nem Lucas?
Akkor viszont az autó...
- Chris Ladája?- mondja döbbenten, mire mind a négyen megpördülnek a tengelyük körül.
- Ember, a frászt hoztad ránk!- markolja a szíve felett a pulcsiját feltehetőleg Ted, ahogy felismerik a hanghoz tartozó személyt.
Chris Ladája, mi rengeteg bajból húzta már ki a fiút és barátait, annyi kalandot megélt, annyi csapatáson ment keresztül, és amit múlthéten adott kölcsön Lucasnak, most totálkárosan füstölög. A koli előtt. A kerítést is tönkretéve.
Miaszar?
- Elmagyaráznátok?- tárja szét a karjait Aiden, immár nagyon is ébren van.
Lucas megdörzsöli a tarkóját.
- Izé, Teszkó ki akarta próbálni, szóval elmentünk csapatni...- nem folytatja. Nincs is rá szükség, a látvány önmagáért beszél.
- Ómájgád, Lucas, kurvanagy bajban vagy!- mondja ki hangosan Winter Aiden gondolatait.- Chris neked adta oda!- kihangsúlyozza a neked szót, amitől Lucas ingerülten elneveti magát.
- Tudom, oké?
- De végülis Teszkó vezette bele a koli kerítésébe- sandít a fiúra Ted.
Ekkor mindenki a kerítés felé fordul. Chris Ladájának állapota teljesen elvonta a figyelmet a nagy betonoszlopon esett kárról. Pedig az sem kicsi: a vaskos beton oldalából egy hatalmas harapás hiányzik ott, ahol Chris Ladája lepuszilta, a drótkerítés is meggyűrődött az erőbehatástól.
Lucas a homlokára csap, végighúzza tenyerét az arcán:- Nem csak Chris öl meg, de a lelkem örökre Millernél fog rohadni!
- Nyugi- szólal meg teljesen higgadtan Teszkó. Ahhoz képest, hogy ő okozta ezt az egészet, nagyon nyugodtan ácsorog a roncs mellett.- Hívhatjuk a rendőröket, vagy elintézhetjük más úton is.
Ha a többieknek jellemeznie kellene Teszkót, egyetlen szóval elintéznék: haszonleső. Talán még hozzátennék: de iszonyatosan balfasz. Szokták mondani, nem jó, ha az ember túl komolyan veszi magát, na Teszkó épp az ellenkező filozófia szerint él, egyáltalán nem számít neki sajátmagán kívül semmi. De még önmaga sem. Ez lehet az oka, amiért Lucas megszánta a suhancot, és kölcsönbe adta neki Chris Ladáját.
És most rá kellett jönniük Teszkó egy rejtett tulajdonságára, méghozzá, hogy sunyi, mint a róka.
- Ahaha, persze, Teszkó, hívjunk rendőröket- mondja gúnyosan Ted.- Jó vicc. Biztos jól fogunk kijönni belőle, miután neked jogsid sincs és a gyenge elméddel úgy gondoltad, driftelsz egyet a koli előtt. De ha kérdezik, ki az a Teszkó. Én nem ismerek ilyet. Egyáltalán milyen név ez? Ki az a fazon? Biztos ő lopta el az autót is- magyaráz színpadiasan, megnevettetve Lucast és az addig csöndben szobrozó Lucasbarátnőjét.
- Mi? Kölcsön? Dehogy adtam, nem is tudom, ki ez az ember a béna raszta hajjal- színészkedik Lucas is.- Semmi ilyenről nem tudunk, épp most végeztünk az esti imádsággal.
- Elmondjátok neki?- kérdezi Winter, közelebb sétál Chris Ladájához és megsimítja a ránézésre elég drágán kiküszöbölhető horpadást.
- Soha. Teszkó haverja megjavítja. Chris- nek nem kell róla tudnia. Majd később...
A sötétbe borult épület legfelső szintjén világosság gyúl, Aiden szíve kihagy egy ütemet.
- Srácok. Ezt kurvára ne most beszéljük meg. Asszem felkelt Miller!
Mind a hatan nekiveselkednek Chris Ladájának, tökéletes összhangban kormányozzák el jobbhíján a kollégium mögötti sikátorba. Az ereikben keringő adrenalin mennyiség nem engedi teljesen lenyugodni a fiatalságot, úgy beszélnek a történtekről, mintha már ezer éve történt volna és mára csak egy szép emlék lenne, mindenki nevet rajta.
- Amúgy te mit fotózgattad magad, Lucas?- törölgeti izzadsággyöngyös homlokát Aiden.
Lerogytak Chris Ladájának Roncsa mellé és rágyújtanak, a jól elvégzett munka érzésével. - Miután megjavíttattuk- inhalálja be mélyen a füstöt Lucas.-, kinyomtatjuk a képet és betesszük a kesztyűtartóba. És Chris egyszer majd megtalálja.