Rabul Ejtve 2. évad

9. rész

* Batik Izabella *

Csak bámulom a férfit, aki miatt újra érzem a szívem, tudom mi a boldogság, és aki miatt ismét igazi nőnek érezhetem magam. Nézem ahogy begombolja zakóját, majd lehajol, hogy a cipőjét is bekösse. 

- Apa - szalad be Teó is, és rám sem hederítve Ádámhoz megy. 

- Mondjad csibebaba - néz rá Ádám, majd megfogja kezeit. 

- Segítesz felvenni a ruhám? - kérdi, majd már húzza is kifelé Ádámot a szobából. Amikor elsétálnak mellettem Ádám kétségbeesetten néz rám, de én csak gyors puszit lehelek arcára, majd hagyom, hogy a lányom elrángassa. El sem hiszem, hogy Gergő ma megnősül. Az én kisöcsém, aki valójában sokkal magasabb mint én. Évi egy főnyeremény, mindent megad a testvéremnek és boldoggá teszi, és nekem csak ez számít, hogy az öcsém boldog vele. Én is odasétálok az ágyhoz, majd felveszem a ruhám, és próbálom becipzározni a hátamon de nem megy. 

-Segíthetek? - kérdi Ádám, majd mögém lép. Végig simít vállam vonalán engem pedig kiráz a hideg. - Annyira gyönyörű vagy. 

- Köszönöm. - fordulok meg karjai között, miután felhúzta a cipzárt. 
- Nagyon szívesen. Bár jobban örülnék, ha levehetném rólad már inkább. - mondja, majd ajkamhoz hajol egy csók reményében.
- De hát Anya is letudja húzni egyedül. - halljuk meg a hangot az ajtóból, és amikor odanézek Teót látom az ajtónak dőlni keresztbe tett kezekkel. 
- Igen, de tudod szívem, ezt a ruhát nehéz levenni. Anyu most is megérte felvenni, és én húztam fel a cipzárt is neki. - magyarázza Ádám, hogy ne kerüljünk kínos helyzetbe. 
- De Apa, a múltkor is csak azért segítettél vetkőzni neki, hogy sok puszit adhass neki. Ami amúgy tök undi. - magyarázza, majd a végén hányást imitál. - Én soha egy fiúnak sem fogok puszit adni. Csak neked apa. 
- Csak nekem? - kérdi Ádám, majd leguggol Teó elé. Úgy néz ki, csak nekem tűnt fel, a mondatának az első része. 
- Na jó. - legyint. - Adok még a Bátyusnak, meg a másik Bátyusnak, meg a Körtének, meg a Bejcinek is. - gondolkozik el. - Meg a papának. 

- Nahát, ez már igazán sok ember. - gondolkozik el Ádám. 

- És nekem is adsz egy puszit? - kérdem, majd felé nyújtom kezem.
- De Anya, a lányok nem pusziszkolódnak. - néz rám, de azért megölel. 
- Majd én adok neked puszit, Anya. - mondja Ádám, és felállva felém hajol. Hagyom, hogy megcsókoljon. 
- Pfuuuuuuuj. - kiabál Teó. - Nem indulunk már? Mindenki kész van? Meg akarom nézni Évit. És ráadásul fel kell készülnöm a számomra is. Anya nem csak úgy oda kell vinnem azt a gyűrűt. 
- Dehogynem. Megyünk már, és az autóban neki állhatsz készülni. Gyorsan cipőt húzunk és már mehetünk is. Odasétálok a szekrényhez, majd kiveszem a púderrózsaszín magassarkúm, ami tökéletesen passzol a méregzöld ruhámhoz, amelyet még Ádám választott nekem. Gyorsan a lábamra kapom, majd felkapom a ruhámhoz illő táskát, és elkezdem Teót kifelé terelni, hiszen nagyon nehezen tudom ráadni a cipőjét, mert ő neki fűzős csinos szandál kellett. 

Teó végig beszélte az utat, és még az utána lévő időt is. Szerencsére Ádám végig vele volt, így legalább el nem tudott tévedni a templomban. Nem akartam semmit csinálni. Így egy gyors kép után Gergővel és Bencével leültem az első padsorba, és néztem a díszítést. Egyszer csak Anya ült le mellém. 
- Minden rendben? - néz rám furcsán, én pedig csak pár pillanattal később döbbenek rá, hpgy folynak a könnyeim. 
- Igen, persze. - mosolygok rá, majd letörlöm könnyeim. Ezt a pillanatot választja Ádám is, aki leül mellém, és Teót az ölébe ülteti. 

- Minden oké, szívem? - kérdi ő is, majd megfogja a kezem. 

- Persze. Csak amikor utoljára templomban voltam, akkor éppen temettem a férjem. - mondom, majd fejem vállára hajtom. 
- Engem nem fogsz elveszíteni. Itt leszek mindig. Mindig. - ad puszit a fejem tetejére.
- Tudom. Ezért is szeretlek annyira. - mosolygok, amire ő megszorítja a kezem. 

Nem sokkal később felhangzik a bevonuló zenéjük, ami a templomi orgonával gyönyörűen betölti az egész termet. És nézem, ahogy előbb Gergő vonul be Anya oldalán, majd pár pillanattal később Évi is bevonul az édesapja oldalán, egy csodálatos csipkeruhában. Csak nézem őket, és látom, ahogy testvérem szemében könnyek kezdenek el csillogni, majd egy kettő le is gördül az arcán. Nézem, ahogy vállait kihúzva büszkén várja a nőt, akit pár órával később már a feleségeként mutathat be mindenkinek. A szertartás is viszonylag gyorsan halad. Már a papírt írják alá, aztán megkéri a pap Teót, hogy vigye oda nekik a gyűrűket. 
- Anya, akkor most kell mennem? - néz rám, én pedig bólintok. Évi kérése volt, hogy Teó vigye oda, persze ha ő is szeretné. De az én nagylányom, csak addig ellenkezett, amíg meg nem tudta, hogy ez egy nagyon jó ok, szép új ruhát venni. Onnantól kezdve, csak azt várta, hogy mikor húzhatja végre fel. 

- Csak ügyesen, szerelmem. - biztatja Ádám, amíg Teó leugrik az öléből. Oda sétál és a pap kezébe adja a gyűrűt. Majd megfordul és emelt fővel jön vissza, és belemászik Ádám ölébe. 
- Apa, most ölelj meg, mert csúnyán szálltam le innen. - mondja, Ádám pedig azonnal köré fonja jobb kezét, míg ballal még mindig ez én kezem fogja. Teó meglátja, odanyúl és azt is körbe fonja apró testén. 
- Bocsi, Anya. De a tündérkémnek most nagyobb szüksége van rám. - mondja Ádám, és megpuszilja Teó fejét. 
- Így van. - bólogat Teó is. Minden további gördülékenyen megy. Sehol semmi probléma nem ütközünk. A vacsora tökéletes és a beszédet is tökéletesen elmondta Bence, amit segítettem neki megírni és mindkettőnk nevében mondott el. Ádám és Teó nagyon jól érzik magukat. Szerencsére néha eltudom szakítani őket egymástól. Aztán felcsendül az ismerős nóta Ed Sheerantől, és Ádám lépked mellém. 

- Nekem adod ezt a táncot? - kérdi, és kezét nyújtja felém, amibe és mosolyogva helyezem sajátom. A táncparkett közepére vezet minket, és karjai ölelésében ringatni kezdi mindkettőnket a zene ütemére. 
- Köszönöm, hogy mellettem vagy. - mondja, én pedig felmosolygok rá. 
- Engem ért a megtiszteltetés. Nem bántam meg, hogy akkor mégis adtam egy esélyt, és örülök neki, hogy nem hagytad, hogy lerázzalak. 

- Igen, annak én is örülök. Tudod, egyszer szeretném ha majd ugyanígy táncolnak, egy ugyanennyire gyönyörűen díszített szabadtéri esküvőn, csak már mint férj és feleség. Persze, nem szeretnék semmit sem siettetni, és tiéd az idő bármennyire is legyen szükséged. De egyszer szeretném. - vallja be.

- Igen, azt hiszem azt én is nagyon szeretném. - nézek fel szemeibe, majd közel hajolok, és csókot lehelek ajkaira.