Rabul Ejtve 2. évad

2. rész

* Batik Izabella szemszög *

Próbálkozás. Talán ez a legegyszerűbb megfogalmazása annak, hogy mit csinálok. Igyekszem felébredni, és elmondani mindenkinek, hogy jól vagyok. De a saját testem csapdába ejtett, és nem enged. Így bent ragadtam a fejemben, miközben hallok és érzékelek mindent és mindenkit. Sokkal inkább beszélgetnék azokkal, akik a szobában ülnek, hiszen ott vagyok. Ezt már a szagokból meg tudom állapítani, hogy egy kórházban fekszem, ugyanilyen szaga volt annak a kórteremnek is, amiben feküdtem, miután Teónak életet adtam. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha szeretek majd más embert is, és nem csak Máté lesz az életemben, és mégis megtörtént. Beleszerettem valakibe, aki nem csak nagyképű és egoista, de a világ legaranyosabb és legkedvesebb férfija is. Beleszerettem egy focistába. Eredménytelen volt Bencének minden mondata és tette, mégis beleszerettem egy focistába. Ráadásul nem is akármilyenbe, de egy válogatottbéli csapattársába. Beleszerettem Szalai Ádámba, és minden tiltakozás, amit az agyam a szívem felé sugárzott hiába való volt, hiszen, csak az ellen lehet tiltakozni, ami nem történt meg, de ami megtörtént, az ellen kár harcolni. Így történt az is, hogy hagytam, hogy Ádám megcsókoljon, és a félelem, amely átvette az irányítást testem fele, kimondta a nyilvánvalót, hogy szeretem őt. De nem tudom, hogy ő ezt komolyan vette-e. Szeretnék felébredni, és elmondani neki, hogy mennyire komolyan is gondoltam, hogy mennyire szeretem, és hogy ha kell, akkor világgá is kiáltom ezt. 

Fáj mindenem. Mégis próbálom a legtöbb erőt összegyűjteni, és megszorítani annak az embernek a kezét, aki az én kezem fogja. Tudom, hogy nem Ádám, de szeretném, ha tudná, hogy még itt vagyok, és küzdök magamért, Teóért, érte, és értünk, a kapcsolatunkért, amely szinte még el sem kezdődött. Tudatosan teszek újabb próbát, amely sikerrel jár, így egy kicsit meg tudom mozdítani a kezem.
- Megmozdította a kezét. – kiált fel mellettem valaki, akinek nem tudom beazonosítani a hangját.
- Hogy mi? – kiált fel egy nő, akiről viszont pontosan tudom, hogy ki. Szóval Anya is itt van. Tudatnom kell vele, hogy éber vagyok. Érzem, ahogy megfogják a másik kezem is, én pedig a maradék erőmet összeszedve megszorítom az ő kezét is. De ez túl sok energiát vesz el tőlem, így ismét álomba merülök. 

Amikor ismét felébredek, már tudom, hogy aki a kezemet fogja, arra van most igazán szükségem. Érzem, ahogy az üres és élettelen szívem, ismét megtelik energiával és élettel. Próbálom neki is bizonyítani, hogy itt vagyok. Így megszorítom a kezét. Érzem, ahogy keze elengedi kezem, majd az arcomhoz ér.
- Gyerünk kicsim, meg tudod ezt csinálni. Csak ébredj fel. Csak maradj velem. – hallom meg kérlelő hangját, és érzem, ahogy arcomra valami nedves csöppen. Egy könny talán. Le akarom törölni, szeretnék odanyúlni arcához, és letörölni az összes könnycseppet, amelyet miattam ejtett. Nehezen felemelem kezem, majd arcához érintem, pont, amikor résnyire nyitom a szemeim. Zavar a fény, így be is csukom hirtelen. 

- Húzza el valaki a függönyt. – adja ki az utasítást Ádám, aminek valaki eleget is tesz a következő másodpercben. Ismét résnyire nyitom szemeim, majd még egy kicsit tágabbra nyitom. Ádám arcával találom szembe magam, aki csak mosolyog.
- Szia. – köszön.
- Szia. – köszönök vissza, majd én is elmosolyodom. – Hiányoztam?
- Egy kicsit. – mondja, én pedig letörlőm arcáról a könnyeket, amik megállíthatatlanul törik maguknak az utat. 

- Szeretlek. – suttogom, ő pedig még inkább sírni kezd.
- Én is szeretlek. Nem is tudod mennyire. – mondja, és én is sírni kezdek.
- Adunk nektek pár percet kettesben. – mondja Gergő, és megszorítja a kezem.
- Köszönjük. – néz fel rá Ádám. 

- Hol van Teó? – kérdem.
- Itt van a folyosón. – szólal meg Ádám. – De ha nem haragszol, most szeretnék veled pár pillanatot együtt lenni csak kettesben, mielőtt behozom őt is.
- Én is nagyon örülnék pár pillanatnak csak kettesben. – mondom, és megszorítom a kezét. Mindenki kimegy a szobából, aki eddig bent volt, csak Ádám és én maradunk, de nem is foglalkozunk a többiekkel, csak nézünk egymás szemébe, és örülünk, amiért végre együtt lehetünk. 

- Annyira féltem, hogy elveszítelek. – simogatja meg Ádám az arcom, és megcsókol.
- Nem is tudod, milyen régóta várok erre. – mondom, amikor elválnak ajkaink.
- Behozod Teót? Érzem, hogy kezdek fáradni. – kérdem, ő pedig csak bólint. Elsétál az ajtóig, majd kinyitja azt.
- Gyere, hercegnő. – mondja, majd megfogja Teó kezét, aki egy tüllös szoknyában és egy fehér felsőben jelenik meg, kezében pedig varázspálcát fog.
- Látod, én mondtam, hogy jó tündér lesz belőlem, és meg tudom őt gyógyítani, de azért előbb felébredt volna az igaz szerelem csókjától. – mondja, majd felmászik az ágyamra. – Szia, Anya.
- Szia, kincsem. Minden rendben volt? – kérdezem, ő pedig bólogat. 

- Ádám mindennap főzött nekünk enni, és esténként vele aludhattam, hogy egyikünk se legyen olyan magányos nélküled. És vettünk pár ruhát is, mert nem akart átmenni hozzánk. – kezd el magyarázni Teó, én pedig Ádámra nézek.
- Ugye tudod, hogy neki is vannak ruhái. – kérdem, ő pedig bólint egyet.
- De nem tudtam volna visszamenni a lakásba, látni, ahogy minden képről boldogan mosolyogsz vissza, egyszerűen nem voltam rá képes. Túl sok lett volna nekem. Így inkább elmentünk, és vettünk új cuccokat, amik mindkettőnk figyelmét lekötötték egy kis időre. – magyarázza Ádám, én pedig sóhajtok. Tudom, mit érezhetett, hiszen pontosan ezt éreztem én is. 

- Ugye jól viselkedtél? – kérdem Teótól, aki heves bólogatásba kezd. 

- És képzeld Ádám elmesélte a randikat, amiken együtt voltatok. – mondja, és heves magyarázásba kezd arról, hogy Ádám mennyire tökéletes.

- Tényleg rendesen viselkedett? – nézek Ádámra, aki bólint egyet.
- Nála tökéletesebb embert nem is tudok mondani, csak egyet. – mondja, majd közel hajol hozzám. – Ugye tudod, kiről van szó?
- Nem. – rázom meg fejem, ő pedig még közelebb hajol.
- Rólad. – mondja, majd apró puszit ad, mire Teó hangosan sóhajt, amikor mindketten ránézünk éppen hányást imitál.
- Menjetek ágyba. – mondja, én pedig meglepődők.
- Az menjetek szobára. – mondja Bence, aki épp akkor lép be, oldalán Bogival, akivel ezek szerint egyre szorosabb a viszonya. Mögöttük egyre többen vannak, és én egyre jobban szédülök a sok üdvözléstől. Ádám felül az ágyam szélére, én pedig mellkasára hajtom fejem. Behunyom szemeim, hogy a fejemben lévő zsongás egy kicsit alább hagyjon, de annyira fáradt vagyok ettől a pár perc ébrenléttől, hogy el is alszom Ádám kezei között.

Sziasztok!
Tájékoztatlak titeket, hogy ezentúl is keddenként jönnek majd a részek. 🤗😊
Jó olvasást kívánok nektek, és remélem tetszik a sztori. ❤