Ash x Eiji

1.fejezet

Ash:

Arthur előnyben van. Már nem tudok győzni. Ez lenne a vég? A vállam miatt nem tudom rendesen megtartani. Ha most elengedem akkor gyors halálom lenne.
Éppen elengedném a kést tartó kezét, amikor belefagyott a mozdulatba és egy pillanattal később egy folytott (nem tudom, hogy írják ha hangtompító van a fegyveren és úgy elsütik) dörrenést hallottam. A szőke hajú férfi szemei kitágultak, oldalra dőlt (le rólam), és nem lélegzetét többet.

Meglepődve ültem fel, és nem hittem a szememnek. Eiji állt ott és a tőlem kapott fegyvert (amire nem tudom honnan szerzett egy hangtompítót) fogta a kezébe. Mire elkezdtem feldolgozni ezt az egészet, addigra mellémért és felkarolt.

-Gyere Ash! Mennünk kell! Még a rendőrség kiérkezése előtt el kell tűnnünk.

Egész úton hazafelé (azon gondolkodám) nem szóltunk egymáshoz. Otthon bekötötték a sebeimet, és bevágott az ágyba. Komolyan. Felemelt és rádobott az ágyra, majd lefeküdt az ágyára.

-Eiji... Miért ölted meg?
-Huh? Miért? Nem tudom. Te nem ezt akartad amúgy is csinálni? Amúgy meg nem akartam, hogy megöljön. Azért mert fontos vagy nekem. Bármit megcsinálok, ha úgy látom, hogy az neked jó.
-De miért?-értetlenkedtem tovább-Élhettél volna normális életet. A családoddal.
-Lehet. De te is a családom vagy. Vagyis, inkább már te vagy a családom. És már nem kell miattam aggódnod. Meg tudom védeni magam.
-Nem értem. Eldobtál magadtól egy jövőt, amiben hatalmas sportoló vagy, a családod, mindent. Már soha nem fogsz tudni megszabadulni ettől a világtól. Csak azt mond meg miért?
-Nem érted?? Azért mert szeretlek, te hülye!!

Hát lehet előbb érteném kellett volna, mert most itt hagyott. Felvett egy kabátot, elrakta a fegyverét (amit nem tudom mióta hord magánál, és tud használni, de nagyon ösztönös volt ez a mozdulat), és elment. Gondolom sétálni.

Szeret. És én is őt. Remélem most boldog befejezésünk lesz. Őt már nem akarom elveszíteni.