Ash x Eiji

3 fejezet

Ash-t sokkal előbb kiszabadították, Dino súlyosabb sebet kapott, nem üldözik őket és nincs az a múzeumos jelenet.

Vége kijutottunk. Remélem Leet nem lőtték meg.  Hazaértünk.
-Mit gondoltatok amikor bejöttetek? Normális vagy??
-Igen normális vagyok. Így tudtunk a legegyszerűbben, és a leggyorsabban kiszabadítani téged.
-És mi lett volna ha belehalsz?
-És ha te halsz bele?-erre csak tátogott-Na ugye? Most kapsz kaját, és el kell mennem egy kicsit. Mit kérsz enni?-dühös vagyok rá. Olyan vezető nincs még egy mint ő. Senki sem tudná helyettesíteni. Én meg hozzá képest csak egy kis senki vagyok. Ha választani kell, akkor neki kell élnie. Nem mintha meg akarnék halni. Mindegy.

-Hova?

-Hm? Mit?
-Hova mész?
-Ja, Leékhez.(Így írják?)
-Nem mehetsz oda!
-De megyek. Nem lesz sok idő. Max 3 óra. Ha nem érek haza akkor menj oda ahol először találkoztunk. Ha ez téged megnyugtat. Jó?
-Igen, de akkor sem akarom, hogy menj. Veszélyes.
-Lehet.-mosolyodtam el.-De nem biztos. Itt a szendvics. Szia.
-Szia.-nem nézett rám.

Heh. Duzzog. Mindegy. A végén majd megérti.

Sing:

Szerencsére Lee-t nem sérült meg a lövöldözésben. De neki aztán peche van. Most éppen három faszi üldöz, és akar lelőni minket. Mindjárt odaérünk ahol Eiji-vel kellene találkoznunk.

Befordultunk a sarkon. Zsákutca.
-Picsába! Mi ez?-és miért csak én akadtam ki?
-Ezt zsákutcának hívják.
-Tudom! Nem így értettem.-sóhajtottam lemondóan-Most hova tovább?
-Fogalmam sincs. Vissza nem mehetünk. Most meghalunk?-mégsem utálja annyira az életét.
Mindegy. Utolértek minket.

Nyertünk. Eiji mögöttük van és...
-Miért egy fadarabbal ütötted le őket?

-Jah!-nézett felém-Nem akartam senkit sem megölni.
-Heeh?
-Nyugi.-rakta a vállamra a kezét Lee. Először önszántából, de aztán igazság szerint azonnal el is kapta a kezét.
-Ezt a múltkor már megbeszéltük. Nem zavar.
-Akkor is bocsánat.
-Hjaaaaj... Te szerencsétlen-miért nem fogja fel, hogy nincs vele semmi baj? Egy vigyor jelent meg az arcomon.
-... Most miért mosolyogsz így?-kérdezte félve.
-...-válasz helyett csak elkezdtem felé sétálni.

Lee:

Egyre közelebb jött. Mire leesett, hogy mit akar, rám ugrott.
-Nah!-nevettem-Szállj le rólam.
-Csak, ha megígéred, hogy nem kérsz többé bocsánatot, de ebbe nincs benne, az, hogy soha többet nem érsz hozzám.-komolyodott el a végére.-Esküdj meg.-Ha most megesküszöm ,lehet, hogy később, amikor megtudja, hogy miket tettem ő fog ellökni magától. Megéri ez? Ha most ellenállok, biztos, hogy elvesztem, nem úgy mint a másiknál. Ez nehéz, de eldöntöttem.

-Esküszöm!-Ő csak mosolygott és bólintott. Tudta, ha valamit megesküdök, akkor azt mindig betartom.
-Öhm. Bocs a zavarásért, de ezek itt fel fognak ébredni.